2018. december 4. | Dr. Török Róbert, Kulich Julianna

Szent Miklós élete

Az egyik legnépszerűbb szentet a szegények pártfogójaként, önzetlen ajándékozóként tiszteli a világ. A fennmaradt történetek és egyházi hagyomány alapján valószínű, hogy a vele kapcsolatos legendakincsben több férfiú alakja ötvöződik.

Miklós Kr. u. 245 körül született a kis-ázsiai Patarában, gazdag szülőktől. Kisgyerekként árvaságra jutott, érsek nagybátyja felügyelete alatt egy kolostorban nőtt fel. Maga is a papi hivatást választotta. A legenda szerint Myra érsekének halálakor isteni sugallatra Myra városába indult. Ott eközben a legidősebb püspök látomásban parancsot kapott Istentől, hogy azt válasszák meg érseknek, aki a következő hajnalon legelsőként megy a templomba imádkozni. Ez az ember Miklós volt. Így került csodás körülmények között a myrai érseki székbe. Több mint fél évszázadon át vezette a város keresztényeit az akkor még igencsak pogány világban. Vagyonát a szegények és árvák megsegítésére fordította, így már életében szentként tisztelték. Noel Baba, azaz Ajándékozó Apa néven nevezték. 342. december 6-án halt meg, ezért máig ezen a napon emlékezünk rá.

Halálát követően tisztelete egyre nőtt. 1087-ben, miután a muszlimok feldúlták Myrát, földi maradványai itáliai kalmárok kezén Bari városába kerültek. Az ereklyék számára új templomot emeltek a városban, amely azóta is jelentős zarándokhely.

A hajadonok védőszentje

Egy elszegényedett patarai nemesember szörnyű dologra határozta el magát: áruba akarta bocsátani lányai ártatlanságát, hogy pénzre tegyen szert. Az ifjú Szent Miklós, értesülvén a készülő bűnről, három egymást követő éjjelen egy-egy erszény aranyat dobott be a nemes ablakán, hogy a lányok tisztességesen férjhez mehessenek. Az apa nagyon szerette volna megtudni, ki volt a jótevő. Amikor Szent Miklós harmadjára is visszatért, kileste, utána futott, és lábaihoz borulva köszönte meg neki az ajándékot, másnaptól pedig hálás szívvel, széltében-hosszában mesélte a történteket. Szent Miklós híre csakhamar messze földön elterjedt.

Erre a tettre emlékezve ajándékozzák meg december 6. előestéjén a gyerekeket a keresztény országokban. Az ajándékozás módja, ideje, az ajándékozó személye sokat változott az évszázadok során. Az ünnephez köthető szokások országonként ma is eltérőek.

A kereskedők védőszentje

„Egyszer Lyciában a rossz esztendők után nagy lett az éhínség. Itáliában azonban bő termés volt, s egy szicíliai kereskedő sok gabonát vásárolt össze, melyet értékesíteni akart. Ennek álmában jelent meg Szent Miklós és arra kérte, hogy Myrába rögtön élelmet szállítson. A kereskedő fölébredve azt hitte, hogy csak egyszerű álom volt, de a markában három darab aranyat szorongatott, amelyet Szent Miklós adott neki előlegül. Hajójával rögtön Myrába evezett, ahol az érsek az egész szállítmányt megvette tőle, és kiosztotta a szűkölködők között.” (Szémán István: Csodatevő Szent Miklós élete és csodái 1913.)

E történetre emlékezve tisztelik máig patrónusukként Szent Miklóst a kereskedők.

A fiúk és a diákok védőszentje

A legenda szerint egy gazdag ázsiai nemesember fiait, akik Szent Miklós látogatására érkeztek, egy gonosz fogadós megölte, és testüket egy cefrével telt hordóba rejtette. A jóságos Szent Miklós álmában látta a történteket, reggel azonnal a fogadóba sietett püspöki ruhában. A gonoszt megbüntette, és feltámasztotta a fiúkat. A legtöbb régi képen a fiúkat a dézsában állva, felemelt karral ábrázolják, ahogy Szent Miklóshoz könyörögnek. Ezzel a tettel vált Szent Miklós a fiúk, diákok védőszentjévé.

A tengerészek védőszentje

„Szülei halála után Szent Miklós útnak indult a Szentföldre. Hajóra szállt és sok utassal együtt haladt Jeruzsálem felé. Mindjárt utazásuk elején látta, hogy nagy vihar van keletkezőben, s az utasokat maga köré gyűjtve Istenhez könyörgött. A vihar csakugyan kitört és a hajósok látták, hogy nincs menekvés, csak Isten csodája képes megmenteni őket. A csoda meg is történt. Szent Miklós oly forrón imádkozott, hogy a vihar lecsendesült, az utasoknak semmi bajuk nem esett. Egy hajós azonban a tengerbe esett és agyonütötte magát. Kihúzták a tengerből, és Szent Miklós oly buzgón imádkozott felette, hogy életre kelt. Az utasok a csodától és örömtől remegve adtak hálát Istennek, hogy Szent Miklóst küldte megmentésükre.”  (Szémán István: Csodatevő Szent Miklós élete és csodái 1913.)

A Mikulás, a Télapó és a Santa Claus

A Szent Miklós személyéhez kapcsolódó ajándékosztás minden keresztény országban ismert, de hogy ez mikor is kezdődött, ma már kibogozhatatlan. Egyes források szerint már az ókorban is voltak olyanok, akik Szent Miklósra emlékezve december 6-án megajándékozták egymást. Más források arról tanúskodnak, hogy francia apácák ajándékoztak először ezen a napon, a 11. században. A szokás a 16. században terjedt el széles körben Európában, különböző változatokban. Magyarországon a 19. század közepe óta ajándékoztak, kezdetben a polgárság körében.

A magyar gyerekeket a Mikulás vagy a Télapó ajándékozza meg december 6. előestéjén. A gondosan kipucolt cipők az ablakban várják, mert azon át közlekedik, nem pedig a kéményben, mint az angolszász világban. A Télapó kísérője a krampusz, aki ijesztgeti a rossz gyerekeket, virgácsot ad nekik. A kedves magyar Mikulás érdekes módon a Miklós név szláv változatát viseli. A krampusz szó eredete bizonytalan: származhat a latin crampus, ’görcs’ kifejezésből, de a régi német Krampenből is (’kampó’).

 

Az észak-európai Knecht Ruprecht [Ruprecht szolga] közel sem ilyen barátságos. Már az ősi germán mondákban is felbukkan, a keresztények rendelték Szent Miklós mellé mint ijesztgető figurát.

A Szovjetunióban Дед Мороз, [Gyed Maroz, ’Fagy apó’] volt az ajándékozó. Ennek mintájára jelent meg az 1950-es években nálunk is a „szocialista” Télapó: egy minden vallásos tartalomtól megfosztott jutalmazó-büntető figura. Akkoriban sok őt köszöntő gyermekdal keletkezett, melyek máig felhangzanak a Mikulás köszöntésekor is.

Az ünnephez kapcsolódó amerikai szokások a 19. században kezdték elnyerni mai formájukat. Hozzájárult ehhez Clement Clarke Moore 1823. december 23-án megjelent, roppant népszerűvé vált karácsonyi verse is, amely szerint Santa Claus szánját nyolc rénszarvas húzza, és a kéményen át ereszkedik a házba. Amerikában Santa Claus a karácsonyi ajándékot hozza. Alakja a holland Sinterklaasból fejlődött ki, aki manószerű, mókás figura. Az amerikai kultúra térhódításának eredménye, hogy Európában, így hazánkban is egyre elterjedtebb a Mikulás megjelenése karácsonykor is.

Van, ahol az ajándékot nemhogy nem a Mikulástól, de még csak nem is karácsonykor várják: a spanyol gyerekeket a Háromkirályok örvendeztetik meg Vízkereszt napján, január 6-án.

Miklós-járás

A Miklós napi ajándékozás városi szokás, mely a városi polgárságtól a falusi értelmiség közvetítésével jutott el a parasztságig az 1930-as, 1940-es években. Sokkal régebb óta élnek viszont más Miklós napi alakoskodó szokások. Kevesebb szereplőt felvonultató szokás a Láncos Miklós. A falusi férfiak Miklósnak vagy ördögnek öltöztek, hosszú kifordított bundát viseltek, kenderszakállt ragasztottak, lánccal kötötték körül derekukat, az ördögök bekormozták arcukat, és a láncokkal hatalmas zajt keltve ijesztgették a gyerekeket az utcákon és az otthonokban. Vizsgáztatták és fenyítették őket. Nem egy helyen az alakoskodók ajándékot kaptak a háziaktól.

A Miklós-napi alakoskodás másik formája feltehetően középkori diákhagyományból ered. Ez több szereplős, összetettebb szokás. Egy személy püspöknek öltözött, kísérete pedig ministránsfiúkból, harangozóból állt. Körbejárták a házakat, ahol miseszerűen felolvasták a „litániát”, majd vizsgáztatták, megimádkoztatták a gyerekeket. Az alakoskodók a fonót is felkeresték, ahol a lányokat „gyóntatták”.

A Miklós napi ajándékozást faluhelyen is a szent legendájával hozzák összefüggésbe. Gímesen a Láncos Miklóshoz hasonlóan öltözött figura járta a házakat, utcákat, miközben az alábbi versikét mondta:

Jani, Mari, Piroska

Tudjátok-e mi van ma?

Hoz az öreg minden jót,

piros almát, sok diót.

Hát még mit, hát még mit,

Frissen vágott suhogót.

A Mikulás ruhája

A Mikulások kinézetre koránt sem voltak ilyen egységesek, mint napjainkban. A századelőn készült képeslapokon, bonbonosdobozokon, ajándékkísérő kártyákon, csokoládépapírokon rendkívül változatos színű és ruhájú Mikulásokat láthatunk. Abban megegyeznek, hogy méltóságteljes püspököt ábrázolnak. Különböző színű, hosszú püspöki palástot viselnek ezek a Mikulások, és megjelennek más kötelező viseletdarabok, kellékek is (püspöksüveg, pásztorbot stb.). A 19. század második felében az ajándékhozó alakja gyerekeknek készült vásári portékaként is megjelenik. A vásárokon a „viaszarcú, gyapotszakállú, gyönyörű aranyos misemondóban és hófehér süvegben, valóságos papirosból” készült püspökfigurák vártak a vevőkre – írja a Vasárnapi Újság.

A Mikulás-ábrázolások egységesülésének okai Amerikában keresendők. Ott is sokáig élt a piros, kék, zöld vagy lila palástot viselő püspök alakja, míg Louis Prang bostoni nyomdász 1885-ben nagy példányszámban ki nem adott egy képeslapot, amelyen piros ruhában ábrázolta. Ettől kezdve az Egyesült Államokban ez a szín vált általánossá. De a Mikulás még ettől sem nézne ki úgy, ahogy ma kinéz, ha a Coca-Cola Company 1931-ben meg nem bízott volna egy reklámgrafikust: csináljon egy téli kampányt az üdítőital-piac számára. Haddon Sundblom ekkor formálta meg a túlsúlyos, pirospozsgás, hófehér szakállú, rövid bundát és buggyos nadrágot viselő, tömött zsákot cipelő mókás öregember alakját. A Santa Claus egy csapásra meghódította a világot, ma mindenki ilyennek látja a Mikulást az Amerikai Egyesült Államoktól Ausztráliáig, Finnországtól Dél-Afrikáig.

Mi van a Mikulás zsákjában?

A Mikulás puttonyában vagy zsákjában mindig is édességek, gyümölcsfélék, esetleg kisebb játékszerek és könyvek lapultak. De akármi volt is, a 20. században már semmiképp nem hiányozhatott az öntőformával készített csokoládé Mikulás. És ahogy gazdagodott a polgárság, nőtt a kereslet és a vásárlóerő, úgy bővült az édességválaszték. A csokimikulásokat Magyarországon elsősorban a Stühmer, Stollwerck, Gerbeaud, Meinl, Dreher csokoládégyárak állították elő nagyobb mennyiségben az édesipar szempontjából igen jelentős napra.

A Stühmer cég nagy újítása volt 1934-ben a „porcelánozott” csokoládéfigura, amelyet később a Budapesti Csokoládégyár is gyártott, hatalmas sikerrel. Természetesen Mikulás figurákat is készítettek ilyen eljárással. A csokoládék mellett nem hiányozhattak a kirakatokból a különféle cukorkák sem. A szaloncukor gyártása Magyarországon a 19. században kezdődött, és annak második felében már karácsonyi idénytermék volt.

A Mikulás és a karácsony összefonódása már a múlt század első harmadában elkezdődött, a karácsonyi ünnepkör előtti fogyasztás növekedésével egyre erősödött, ma pedig a két ünnep már szinte elválaszthatatlan egymástól. A Mikulásra szánt ajándékok az üzletek díszes karácsonyi kirakataiban jelennek meg, a Mikulás alakja pedig a karácsony előtt árusított különféle termékek csomagolásaira is rákerült.