Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
Kultea














A szódavíz egy magyar kultuszital
Az MKVM utazó kiállítása a Nógrádi Történeti Múzeumban!
2011-05-18 - 2011-07-30


A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum utazó kiállítása Salgótarjánban a Nógrádi Történeti Múzeumban látható július 30-ig. A kiállítás anyagát Bánffi István gyűjteménye mellett a helyi jeles gyűjtő Fekete László Gyula anyaga egészíti ki.

Mindig foglalkoztatta az emberiséget a különböző halmazállapotú anyagok keveredése, így a gázoké és a folyadékoké, melynek a természetben legkönnyebben megfigyelhető formája a szénsavas ásványvíz. Az érdeklődés középpontjában álltak ezek a vizek azért is, mert fogyasztásuk és a fürdővízként való alkalmazásuk jótékony hatásait hamar felismerték és hasznosították.

Nem is csoda tehát, hogy a természetet e téren is utánozni akarták a felvilágosodás korában, és az elemző kísérletek elvezettek a szódavíz feltalálásához. Az angol tudós pap, Joseph Priestley az első, aki a széndioxidot vízzel elegyíti 1767-ben, de hamarosan követi a genfi Jacob Schweppe, aki 1783-ban egy hatékony, ámde titokban tartott módszert talál fel a mesterséges szénsavas ásványvíz nagyipari előállítására. 1813-ban Charles Plinth megalkotja és szabadalmaztatja a szifonfejet.

A mi tudós papunk, Jedlik Ányos 1826-ban ért el újszerű eredményeket, amikor a távolról szállított balatonfüredi ásványvizet szerette volna egy friss, mesterséges szénsavas vízzel - a szódavízzel - helyettesíteni. Ezzel alapozta meg a magyar szikvízipar történetét. Noha maga is belekezdett a gyártásba 1841-ben, de ezt hamarosan átadta unokaöccsének. Ő nem gazdagodott meg találmányából, de az elmúlt 175 évben nemzedékek sokasága és családok százezrei éltek meg e tisztes iparból.

Nekik megélhetést és további millióknak felüdülést és örömöt, enyhülést és élvezetet nyújtott ez az ital. Mindennapjaink természetes társává vált, olyan alapvető élelmiszer lett belőle, amely nem hiányozhatott a különböző néprétegekbe tartozó emberek asztaláról.

Tovább vegyítettük borral és szörpökkel, hittünk és hiszünk gyógyító erejében, használjuk főzéshez és tisztításhoz. Megihlette a legnagyobb művészeinket is, irodalmi és képzőművészeti alkotások témája lett. Szerteágazó jelenlétével kivívta életünkben azt a kultikus szerepet magának, amit éppen egyszerűségének szépségével, hasznosságának erejével és kirobbanó jelenlétével ért el.

Felemelő élmény vele találkozni, vágyakozunk utána, és rabjaivá válunk - ki így, ki úgy. Élvezzük minden cseppjét mindig és mindenkor. Kitartunk mellette jóban és rosszban, neki panaszoljuk el fájdalmainkat és sérelmeinket, de vele együtt vigadunk is. Helye van az asztalunknál, helye van az életünkben! Magunkévá tesszük, átlényegítjük, és mi is átlényegülünk tőle. Szomjunkat oltja, és tüzünket gerjeszti. Buborékokkal bombáz, és zuhatagként hűsít. Berobban a világunkba és elsimítja problémáinkat. Békít és felkavar.
Hűséges társ mindhalálig.

Cím: Nógrádi Történeti Múzeum, 3100 Salgótarján, Múzeum tér 2.




Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
1036 Budapest, 
Korona tér 1.
(volt Dugovics Titusz tér)
Tel.:375-62-49
Fax.:269-54-28
e-mail: mkvm@iif.hu

Megközelíthető a 206-os és a 86-os busszal (Kiscelli u.), az 1-es villamossal és az 5-ös hévvel (Szentlélek tér)




Fenntartó intézmény: