Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
Kultea














Gundel Károlyra emlékezünk c. fotókiállítás
Időszaki kiállítás
2006-12-01 - 2007-02-11


A kiállítás Gundel Károly életét és munkásságát mutatja be, melynek anyagát a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményeiből válogattuk a Gundel család segítségével.

Gundel Károly
Bp., 1883 szept. 23. - Bp., 1956 nov.28

A híres szállodás- és vendéglősdinasztia alapítótagja Gundel János, eredeti nevén Johann Adam Michael Gundel. Bajorországból 13 évesen jött Magyarországra szerencsét próbálni. A belváros legelőkelőbb vendéglőit vezette, majd szállodás lett. 1876-ban megválasztották a Szállodások és Vendéglősök Ipartársulatának elnökévé. Később, 1882-ben városatya, fővárosi törvényhatósági bizottsági tag lett. Pályájának virágkorát az István Főherceg Szálloda vezetése idején, 1889 és 1904 között élte.

Gundel János öt gyermeke közül Károly lépett atyja örökébe, aki a magyar vendéglős szakma egyik vezető egyénisége lett. Az István Főherceg Szállodában már gyermekkorában ismerkedett leendő szakmájával. A kereskedelmi akadémia elvégzése után 1900-tól Svájc, Németország, Anglia és Franciaország leghíresebb vendéglőiben és szállodáiban tanulta a mesterséget. 1906-ban a Nemzetközi Hálókocsi Társaság csorbatói és tátralomnici telepének szállodai titkára, 1908-tól igazgatója. 1910-ben Gundel feleségével Blasutigh Margittal és három gyermekükkel Budapestre költözött és átvette a híres városligeti Wampetics étterem bérletét. A világháború alatt Gundel Károly 44 hónapig katonatisztként szolgált. A háború után tovább vezette az éttermet, majd 1920-tól 1925-ig a Royal Szálló, 1927-től 1948-ig a Gellért Szálló éttermeinek is bérlője lett.

A városligeti étterem a Gundel, Gundel Károly vezetése alatt vált fogalommá. Egyed Zoltán ezt írja: "..egy kicsit fél Budapest a Gundel családhoz tartozik,...hiszen ha valaki nemcsak flancból megy el ebédelni vagy vacsorázni, hanem tényleg jól is akar enni, akkor azt szokták mondani: menjünk el a Gundelhez!" Egy 1937-es dokumentum szerint 13 szakács dolgozott a konyhán, 52 pincér és idénytől függően 40 valahány egyéb alkalmazott. Több mint száz fő a családtagokon kívül. Gundel Károly étlapjain a magyar és francia konyha ételein kívül szerepeltek egyéni ételkreációi is. A szakirodalom mintegy húsz ételről tud, melyeket ő kreált. Közülük bár a Gundel-palacsinta lett a legnépszerűbb, a többivel is találkozunk a nemzetközi étlapokon: Fogas Gundel módra, Gundel tokány, Borjúborda Gundel módra, Hargitai sertésborda, Gellért saláta, Gundel saláta, Liget saláta stb.

Gundel Károlyt publicisztikai és szakírói tevékenysége révén is a magyar vendéglősipar egyik vezető egyéniségeként tartják számon. Kellér Andor szerint: "Rendkívüli műveltségű ember volt. Érzékletesen és pontosan írt, hányszor emlegettük: milyen író lehetne, de ő ragaszkodott örökölt és választott vendéglősi hivatásához." Gasztronómiai könyvei a szakmatörténet legjobb és legismertebb forrásai közé tartoznak. Legfontosabb művei: A vendéglátás művészete (Bp. 1934), A vendéglátás mestersége (Bp. 1940), A konyha fejlődése és a magyar szakácskönyv-irodalom a 18. sz. végéig In.: Ballai Károly: A magyar vendéglátóipar története I. (Bp. 1943). Tanácsaival készült Karinthy Frigyes Vendéget látni, vendégnek lenni című könyvecskéje (Bp. 1933). Kis magyar szakácskönyv (Bp. 1937) című népszerű könyvét 9 nyelvre fordították le, közel 140 kiadást ért meg, (ebből kilenc magyar) és csaknem 2 millió példányban olvassák!

A két világháború között Gundel Károly nagy szerepet játszott a Szállodások és Vendéglősök Ipartestülete működésében, tiszteletbeli elnöke és örökös dísztagja lett. Érdemeket szerzett az idegenforgalom fejlesztésében és a magyar konyha nemzetközi népszerűsítésében is. 1928-ban az Országos Iparegyesület aranyérmével tüntették ki.

Szakmai titka fia, Gundel Imre szerint: a nyersanyag és késztermék azonos minőségében, a kiváló gárdában, a folyamatos ellenőrzésben, a választék bőségében, változatosságban, a kreatív készségben rejlett, valamint abban, hogy ragaszkodott a nagy forgalom kicsi haszon elvéhez.

Ahogy kortársai visszaemlékeztek, ő volt „A magyar Brillat – Savarin. A magyaros vendéglátás, a magyaros konyha, a magyaros szakácsművészet első mestere. Jó ízek, békés örömök, dús esték, meleg hangulatok, csillogó italok, az élet lucullusi élveinek első karnagya s ezzel fővárosunk egyik legkiválóbb hírverője. Nevének hallatára itthon is, messzi országokban is, nyugodt, békés és elégedett derű ül az arcokra.”

Szakmai titka fia, Gundel Imre szerint: a nyersanyag és késztermék azonos minőségében, a kiváló gárdában, a folyamatos ellenőrzésben, a választék bőségében, változatosságban, a kreatív készségben rejlett, valamint abban, hogy ragaszkodott a nagy forgalom kicsi haszon elvéhez.




Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
1036 Budapest, 
Korona tér 1.
(volt Dugovics Titusz tér)
Tel.:375-62-49
Fax.:269-54-28
e-mail: mkvm@iif.hu

Megközelíthető a 206-os és a 86-os busszal (Kiscelli u.), az 1-es villamossal és az 5-ös hévvel (Szentlélek tér)




Fenntartó intézmény: