2019. február 22. | S. Nagy Anikó, Spekál József
1917-ben már a tehetősebbek ajtaján is egyre hangosabban kopogtatott a hadinyomor. Fél szál kolbász többet ért szekérnyi filozófiánál. Egy torontáli földbirtokos azonban nyaralásra is gondolhatott. Herkulesfürdő nagyszerű természeti adottságait és pompáját kívánta élvezni hat hétig családjával. Talán azért, mert Pazeller Jakab katonakarmester Herkulesfürdői emlék c. keringőjének melodikus dallamai kellemes nyomot hagytak benne még a háború előtt.
Szó mi szó, fel kellett készülni az utazásra! A vasúti hadiforgalom lélegzetvételhez se nagyon engedte a polgárokat, maradt a szekér. Az uraság katonai élelmezési lépcső mintájára menetoszlopot állított össze: két hintó elől, mögöttük egy élelemmel, takarmánnyal és mindenféle alkalmatossággal rogyásig megrakott málhás kocsi. A saroglyához kötözve a megszokott tejeskávéhoz óhatatlanul szükséges fejőstehén bandukolt. Megcsappant élelmi készletekkel, de Isten segítségével mégiscsak elérték Erzsébet királyné által a „kontinens legszebb fürdőjének” nevezett gyógyhelyet.





