2020. május 4. | Veress Kinga
150 évvel ezelőtt született Helbing Ferenc (1870–1959), a hazai szecessziós plakátművészet és reklámgrafika egyik legkiválóbb művelője. Születésének évfordulója alkalmából a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum a plakátművészet nagyjait bemutató monográfia-sorozat indításával tiszteleg a hazai reklámgrafika egyik első képviselőjének életműve előtt.
1901-ben a Rigler József Ede vezette nyomdai intézetben ajánlottak Helbing Ferencnek vezető litográfus állást.
Feladata a litográfiai és a papírnemű részleg modernizálása volt. Plakátokat, naptárakat, étlapokat, címkéket, hirdetéseket tervezett a gyár számára, és büszkén jelentette ki emlékirataiban, hogy működése során modern és ízléses termékek kerültek ki a gyárból, amelyek immár vetekedtek a külföldi importárukkal.
Hogy mennyire megbecsülték a művészt, arra jó bizonyíték a nyomda céghirdető kártyája. Ezen Helbing saját magát és a cég vezetőjét ábrázolta a közös munka egy pillanatában: Rigler elmélyülten szemlél egy lapot, míg Helbing a műhely hátterében festékezi a litografáláshoz előkészített követ.
Helbingnek a Rigler cég mellett más megrendelései is voltak, és a tervezőgrafika több ágában is dolgozott: folyóirat címlapokat, könyvkötéseket, ex libriseket tervezett, valamint foglalkozott bélyeg- és oklevéltervezéssel is. 1904 és 1907 között Kertész Róbert nyomdája számára is készített több naptártervet.
Tudtad-e?
A litográfia kőről való síknyomtatást jelent, magyarul kőnyomásnak is nevezik. A korábbi sokszorosító technikákkal, a magas- illetve mélynyomással szemben az eljárás a zsír és víz taszításán alapul. A speciális összetételű mészkő felületét oly módon kezelik, hogy csak a nyomandó, rajzos részei vegyék fel a festéket. Az eljárás során a nyomdász vagy a művész maga rajzolhat a kőre különféle segédeszközökkel, amelyek használatával más és más rajzi technika sokszorosítására van lehetőség. A gyors, viszonylag egyszerű és olcsó technikát Alois Senefelder kísérletezte ki 1798 körül Münchenben.
(A szöveg Földi Eszter Helbing Ferenc (1870–1959) címmel készülő kismonográfiájának szerkesztett részlete. A fotót az Iparművészeti Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre a kötethez.)






