2020. szeptember 10. – december 6.
Százötven éve született Helbing Ferenc, a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika egyik legkiválóbb hazai művelője. Helbing a dekoratív nyomtatványok szinte minden műfajában alkotott. Bámulatos karriert futott be: nyomdászinasként kezdte pályáját, az 1900-as évek elején lett belőle elismert, megbecsült tervezőgrafikus, sőt, képzőművészeti tárlatokon kiállító művész, majd az alkalmazottgrafikus-képzés egyik motorja, az Iparművészeti Iskola tanára, igazgatója. Hosszú élete során a grafika több területén tevékenykedett. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum októberben megjelenő kismonográfiával emlékezik meg a művészről, a szeptember 10-én nyíló tárlat a készülő könyv egyfajta összefoglalása. A kiállítás az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Nemzetei Galéria, az Országos Széchényi Könyvtár és a miskolci Hermann Ottó Múzeum és az MKVM gyűjteményi anyagából mutat be válogatást.
Helbing Ferenc a tervezőgrafika egyik első képviselője volt Magyarországon. Bámulatos karriert futott be: nyomdászinasként kezdte pályáját, az 1900-as évek elején lett belőle elismert, megbecsült tervezőgrafikus, sőt képzőművészeti tárlatokon kiállító művész, majd az alkalmazott grafikus képzés egyik motorja, az Iparművészeti Iskola tanára, végül igazgatója, a két háború közötti művészeti élet befolyásos alakja, miniszteri tanácsos.
Helbing 1870. december 25-én született a felvidéki Érsekújváron. Tizenhat éves korában kezdett litográfus-nyomdászként dolgozni. A nyomdákban dolgozva, már jó nevű litográfusként kezdett plakátokat tervezni.
Helbing komoly tervezőgrafikusi karrierje 1898-ban indult, amikor részt vett Radó Antal Költők Albuma című kötetének a díszkötésére kiírt pályázaton. A pályázatot az Iparművészeti Társulat útján hirdette a kiadó, a felhívás a Társulat lapjában, a Magyar Iparművészetben jelent meg. 1901-től a Rigler József Ede vezette nyomdai intézetben dolgozott vezető litográfusként, de más megrendelései is voltak. Folyóirat címlapokat, könyvkötéseket tervezett, naptárakat, ex libriseket, étlapokat készített, valamint foglalkozott bélyeg- és oklevéltervezéssel is.
Helbing az 1898 és 1910 közötti években sikerrel hódított meg egy új területet, a kialakulóban lévő reklám- és üzleti grafika terepét. A felívelőben lévő tervezőgrafikusi hivatása mellett Helbing, a többi korai grafikushoz hasonlóan, képzőművészi ambíciókat is dédelgetett, önálló, vagy korabeli szóval élve eredeti litográfiát is készített. 1902-ben készült az Álom című műve, a magyar szecessziós litográfia egyik legszebb alkotásaHelbing Ferenc volt a magyarországi alkalmazott grafikus képzés megszervezésének egyik kulcsfigurája. Az 1900-as évek elejétől részt vett a litográfusok képzésében, így 1910-ben, amikor az Iparművészeti Iskolában grafikai szakosztályt indítottak, az iskola igazgatója őt kérte fel a litográfia oktatására. A felkéréssel Helbing negyven évesen, szakmája csúcsán lehetőséget kapott az új generációk kinevelésére, az iparművészeti neveléssel kapcsolatban kialakított elveinek gyakorlatban való alkalmazására, tulajdonképpen a magyar alkalmazott grafikai képzés jellegének kialakítására.
Az Iparművészeti Iskola tanárává való kinevezése új szakaszt jelentett Helbing pályáján. Megtartotta vezető litográfus állását a Rigler nyomdában, ám leginkább az iparművész- és grafikusképzésnek szentelte energiáit. Tervezéssel csupán a Rigler cég megbízásából foglalkozott. Az 1910-es években készült munkáin újabb változás figyelhető meg. A Rigler gyár termékeit reklámozó hirdetéseken virágok, levéldíszek dekoratív ornamenssé oldott motívumait használta fel. Helbing e művei illeszkednek az 1910-es évek magyaros szecessziós stílusába, amelynek jellemzője a népi hímzésekre emlékeztető, növényi motívumokból kialakított, élénk színfoltokból összeálló kompozíció. Ez a stílus köszön vissza a grafikai szakosztály e korszakból származó növendékmunkáin is.
1914 és 1936 között, pályájának utolsó két évtizedében Helbing már nem elsősorban a reklám- és kereskedelmi grafikára koncentrált, tevékenysége 1936-os nyugdíjba vonulásáig három különböző területre összpontosult. Tanára, 1927-től igazgatója volt az Iparművészeti Iskolának, tervezőgrafikusként és iparművészként állami megrendeléseket teljesített, saját kedvtelésére pedig festett és illusztrációkat készített.
Helbingnek az első világháború után alkalmazott grafikai, iparművészeti karrierjében is új szakasz kezdődött. Pozíciójánál fogva elsősorban állami, hivatalos megrendeléseket teljesített. Ő tervezte a két háború közti új koronás, illetve az új pengős bankjegyeket.
Grafikai, iparművészeti munkáin számtalan forrásból inspirálódott és jó ízléssel alkalmazta az aktuális formanyelvet. A szecesszió és az alkalmazott grafika propagálói és alkotói között fontos helye van, korai iparművészeti munkái, plakátjai, autonóm lapjai joggal kapnak helyet a magyar szecesszió mesterművei között.
Kurátor: Veress Kinga művészettörténész
A Budapest Art Weekkel közös program.
