2023. április 20. – május 28.
MEGHOSSZABBÍTVA 2023. JÚLIUS 30-IG!
A sorozat első felvételei 1986-ban készültek. A társadalmi és gazdasági változások, a modernizáció miatt már akkoriban is sok hagyományos bolt és műhely kényszerből bezárt, a régi eszközök és a helyszínek csak fényképfelvételeken maradtak meg. Ez a folyamat a plázák és webáruházak elterjedésével tovább gyorsult. A hagyományos boltok azonban másfajta igényeket is ki tudnak elégíteni: emberi közelséget és figyelmet biztosítanak, találkozási pontok.
„Nem tudom eldönteni, hogy Frankl Aliona inkább tárgyakat fényképez emberrel az előtérben, avagy embereket a tárgyaik, a gépeik, az anyagaik között. Tán el se dönthető, tán ez a jellegzetes szimbiózis a lényeg, ahogy összecsiszolódik ember és mestersége. Elnézem az órást, és azt mondom, igen, ilyen és csak ilyen egy órásmester, nézem a fodrászt, a paplanost, a lakatost, a jelvényest, a nippművészet ifjú mesterét, azaz a porcelánrestaurátort, a fényképésznőt, bizony, mindannyian azonosak a mesterségükkel, a térrel, ahol dolgoznak.
Pincék, bolthajtások, apró üzlethelyiségek, aztán tágas terek, sufnik és jól belakott, friss műhelyek. Anyagok szaga, olajoké, papíroké, vasaké, nem sorolom. Tárgyak, kellékek dolgok tömege, az a finom, organikus rendetlenség, ami nélkül nem műhely a műhely. Még a neonok cirpegését is hallom, legyen odakint májusi este vagy zörgő októbervég, úsznak ezek a műhelyek az ipari neonfényben, a félmúltban, ki mondaná, hogy nem tűnnek el idővel, de a tanulságuk szájbarágás és handabandázás nélkül itt marad.
S itt maradnak a gépek, e szorgos kisipari élőlények, okos, átlátható emberi masinák. Némelyikről fogalmam sincs, mire szolgál, ha szolgál még, de lelkük van, csillog a szemük, egy Singer-varrógép értelmes szeme, egy csizmavarrógépé visszanéz, ha nézem. Tán ezzel kellett volna kezdeni, a gépek enumerációjával, ahogy bezörögnek például a szikvízgépek, mint nagy, földöntúli állatok, sódaosaurusok a Ferencvárosban.
És még nem beszéltem a kéziszerszámok gyönyörűségéről, titokzatos derelyeszaggató-szerű, fanyelű holmik a falikampókon, öreg vasak, öreg nyelek, tán némelyiknek célját se tudja immár a tulajdonosuk. S e szerszámok közt, mintegy szerszámként maga is, egy pici feszület, tovább antropomorfizálva azt, ami amúgy is mélyen, tenyérmélyen emberi.”
Részlet Parti Nagy Lajos: Sámfák tánca című bevezető írásából, Frankl Aliona „Múltidéző mesterségek” c. kötetéhez (Pleno editio, 2007)
