Az 1894-ben Schmahl Henrik által tervezett épületben Förster János 1902-ben vagy 1903-ban nyitotta meg az „Apostolok”-hoz címzett sörözőjét. A bejárati folyosó, a söntés, a nagyterem és a kisterem berendezései és díszítményei döntően az 1913-as átalakítás alkalmával készültek, 1973 óta műemléki védettség alatt állnak.
Förster János 1903-ban (más forrás szerint 1902-ben) a Kígyó utca 6. szám alatt nyitotta meg a vendéglátóhelyet, mely eredetileg „Apostolok” Söröző néven működött. Az Apostolok házirendje így szólt: „Csend és józanság. Nyitva reggel 9-től este fél n-ig”.
Budapesten a századfordulót követően „igyekeztek elültetni a közgondolkodásban azt a tézist is, hogy a sörivás polgári előjog, és egy igazi bürger a napját csakis az aranyló árpalé hörbölésével kezdi”. Ennek köszönhetően a főváros legnívósabb „éttermei versengtek a sörivókért, vagyis inkább a gyárak igyekeztek beférkőzni a polgári mindennapokba az éttermeken keresztül. Az Apostolok például szerződést kötött a Pilseni sörgyárral, amely a Kígyó utcai vendéglátóhely kizárólagos szállítója lett”, a Löwenbrau sörgyár termékeinek (például a híres Saint Benno sör) egyedüli magyarországi árusítói is ők voltak, de egyidejűleg Dreher-féle Korona vagy Dupla Márcziusi sört is mértek.
Az épületet 1913-ban bővítették, új homlokzatot és szinteket kapott, melyeket a szomszédos Kígyó utca 4. szám híres tervezőjének, Schmahl Henriknek az egykori tanítványai, a Révész és Kollár építészpáros jegyzett. Az Apostolok mai portálja és belső tere az 1913-as átépítés eredménye. A bútorok és asztalok Gattaringer Oszkár tervei alapján készültek, a boxok fafaragásai Bartolfy János erdélyi asztalosmester munkái, a padlóburkolatot Schillinger Vilmos padló- és falburkoló vállalata készítette. Az üvegmozaikokat Szabó Kálmán készítette 1920 után. A vendéglátóhelyet 1929-ben ismét tovább bővítették, elnevezése a harmincas években az „Apostolokhoz címzett söröző és borozó” lett, és éttermi funkcióval is kiegészült.
Krúdy elbeszélése alapján az Apostolok „attól jött divatba, hogy egyszer maga Auguszta főhercegnő tért be egy pohár sörre. Olyan ritka nedűket is csapoltak, mint a müncheni Szent Benno és a Löwenbräu, amelyet az egész országban csak itt lehetett kapni” … „a hűvös bolthajtások alatt égő lámpák világánál, a tizenkét apostol fülkéiben még azok is sört ittak, akik máskor soha nem szokták ezt tenni” olvashatjuk Krúdy Selyemlopás a Váci utcában című művében. Az 1920-as években már humoresteket is rendeztek az Apostolokban, míg az 1930-as években a vendéglátóhely egy színházi előadásban is felbukkant, mint a cselekmény egyik fő színtere. Erről a következőket közölte a korabeli sajtó: „Harminc szereplője van Bókay János első színdarabjának, amelyet legközelebb mutat be a Belvárosi Színház. A „Megvédtem egy asszonyt“ egyik érdekes jelenete a népszerű belvárosi sörözőt, az Apostolok éttermét viszi színpadra. Kilenc kép és hat díszlet teszi színpadtechnikáikig is érdekes produkcióvá Bókay János darabját, amelynek leghatásosabb jelenete a törvényszék előtt érdekes világítási hatásokkal csak a két szembesített embert fogja mutatni a publikumnak. Páger Antal és Lázár Mária a főszereplők.”
