Az Első Magyar Tűzzománc Kézelőgomb és Jelvénygyárat Berger Márkus alapította 1899-ben, mely azóta folyamatosan működik. Megrendelői egyesületek, iskolák, magánszemélyek és állami vállalatok. Eredetileg Erzsébetfalva és Csepel határában, a Közműhelytelepen működött, majd – feltehetően – 1904-ben a belvárosi Kazinczy utca 10. szám alá költözött, mely jelentős bevételnövekedést jelentett, hiszen központi fekvése nagyobb vásárlói kört érhetett el. Jelenleg a Király utca 27. szám alatt található meg a gyár védett tárgyegyüttese. A bútorzat 1906-ban készült a Kazinczy utcai üzletbe, ami a jelenleginél nagyobb volt. A falak mentén körben, esetleg „U” alakban, feketére festett, sima tömör fa tolóajtós és üveges szekrények helyezkedtek el, előttük egy vagy több pulttal. A jelenlegi, Király utcai helyiségbe, csak egy kisebb eladóteret magába foglaló részlet került át, illetve a mögötte lévő raktártérben egy tömör tolóajtós szekrénysor helyezkedik el. Az üveges vitrinekben (textília alapon) láthatók sűrűn elhelyezve a jelvények. A bejárat mellett áll a pult. A berendezéshez egy kis fiókos éremszekrény és két kisebb páncélszekrény is tartozik.
A jelvények gyártására használt gépek a 19-20. század fordulóján készültek. Itt látható verőtőkével működő, formázó, sajtoló gép, melyet a tűzzománc gyár 1912-ben vette át jegyzőkönyvileg. Jelzése: Vulkán-Budapest. (A gyártó 1890 és 1929 között működött Budapesten). A másik gép az ellensúlyos, kézi karral működtethető, állványos, orsós, öntvénytestű sajtoló-kivágógép. Jelzés a gép alján: Vulkán-Budapest. A harmadik egy asztali, kézi karral működtethető domborító, orsós, öntvénytestű gép. A gép gyártójának neve nincs feltüntetve.
A védett, 3390 db-os jelvénygyűjteményt az üzem alapításától kezdődően készített, és megőrzött mintapéldányok alkotják, melyek a berendezés vitrineiben kerültek elhelyezésre. A fennmaradt jelvények különféle technikával készültek: zománc, hidegzománc (műgyanta, főleg az 1945 utániak) és zománcnélküliek. A jelvények témájukat tekintve igen változatosak: nagyobb számban találunk közöttük iskolajelvényeket; különféle turista-, egylet- és egyesületi jelvényeket, valamint dalárdák és ipartestületek jelvényeit.
Az 1920-as évekre vált nyilvánvalóvá, hogy Berger Márkus tevékenységével Magyarországon a külföldi gyártók helyébe tudott lépni. A gyár a Kazinczy utcában 1929-ig működött, ekkorra a „Kézelőgomb” kifejezés eltűnt a cégnévből. Többszöri költözést követően 1957-ben került mai helyére, a Király utca 27. szám alá.
A társadalmi szervezetek, egyesületek alkalmi jelvényei, illetve vallási szervezetek jelvényei mellett egy 1907-es iratból ismerjük, hogy a gyárban kézelőgomb, nyakkendőtű, melltű, érmék stb. készülnek, melyhez magyar alapanyagokat használnak. Külföldre nem szállítottak az előállított iparcikkekből, melyen azonban változtani szeretnének, ezért állami támogatást kérnek. 1906 és 1914 között fontos cikké vált a sportérem. A különféle sportversenyek díjait itt készítették kitűzhető méretben, de készültek serlegek is a versenyek díjazásához. 1913-ban zománcozott kézelőgombok, jelvények, zászlószegek, táblák stb. gyártása szerepel egy szemle leírásában.
A jelvénykészítés iránti igény a XX. század első felének politikai viharaiban is állandó volt, hiszen a proletárdiktatúra és a Horthy-rendszer is igényelte ezeket a termékeket. Ennek köszönhetően az Első Magyar Tűzzománc Jelvénygyár készített kitűzőket Bíró Mihály grafikája alapján a szociáldemokrata pártnak éppúgy, mint a MOVE részére, vagy éppen a szélsőjobboldal mozgalmainak. Trianont követően nemcsak jelvények, de plakettek is készültek a gyárban, melyek utóbb a mindennapok számos területén, így például járműveken is megtalálhatók voltak. Az irredenta motívumok megjelentek az egyházi iskolák kitűzőinek mintáin is.
Szintén a Horthy-korszak első éveire tehető az iskolajelvények elterjedése, előbb az egyetemisták, később a gimnazisták körében. Ekkoriban kétféle jelvényt alkalmaztak, az egyik a sapkajelvény volt, mely a kötelező sapkát díszítette, a másik az úgynevezett fazonjelvény, melyet egyszerű tűvel rögzítettek a kabáton, ruhán.
Az Első Magyar Tűzzománc Jelvénygyár a Budapesti Nemzetközi Vásár állandó szereplőjévé vált a kezdetektől fogva.
A második világháborút követően a gyár termékei iránti igény is megcsappant, bár az üzemet nem államosították, csak az ingatlant, amiben található volt és a nyersanyagkészletét. Ebben az időszakban a vevőkör jellemzően külföldi turistákból állt, ugyanakkor a gyár új viszonteladókat, a trafikosokat találta meg magának. Új piacot jelentett a sportegyesületek megkeresése, hiszen a különböző sportszervezetek megrendelésére számos jelvény készült.
A gyár 1957-ben kényszerült költözésre, amikor a kerületi tanács az épület elbontásáról határozott, ekkor került a Király utca 27. szám alá (akkor: Majakovszkij utca).
A kádári iparosítás nyomán új igény jelent meg, méghozzá a szakképzett munkaerő részére történő megkülönböztető jelvények készítése. Ekkoriban az özvegy Berényi Lajosné Barta Lívia egészen 1995. évi haláláig folytatta a gyártási tevékenységet az új helyszínen. Tőle a 2019. évben elhunyt lánya, dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes vette át az üzem működtetését.
