Budapesten a Belvárosban, a Váci utca 18. szám alatt szerényen húzódik meg egy kis illatszerbolt. A belépő vásárlót csontszínű, elegáns berendezés fogadja. A berendezés ma műemlék. Ebben az üzletben működött a két világháború közötti évek egyik elegáns illatszertára: a Kosztelitz parfüméria.
Kosztelitz Kálmán az 1920-as években meginduló magyar illatszerészet kiemelkedő tudású szakembere volt. Neve az 1920-30-as években az illatszerszakmában fogalom volt. Az 1930-as évek végére négy illatszerüzlete működött Budapesten és több külföldi (francia és amerikai) illatszergyárnak volt magyarországi vezérképviselője. Váci utcai üzlete átvészelte a második világháborút, és azt követően is folyamatosan nyitva tartott.
Az első illatszertárát a Dorottya utca 12. sz. alatt, majd a másodikat 1928 karácsonya előtt a Váci utca 18. sz. alatt, a harmadikat a Kálvin tér 4. sz. alatt, a negyediket 1936-ban a Lipót körút 26. sz alatt nyitotta meg. Az újságok azt írták, hogy a Kosztelitz illatszertáraknak van a legelőkelőbb és legkényesebb ízlésű közönsége. A Kosztelitz-parfümériák választéka és korszakot meghazudtoló eleganciája és szépsége vonzotta a vevőket. Egyes márkák termékeit kifejezetten csak Kosztelitznél lehetett beszerezni, mint a világhírű Elisabeth Arden termékeit. Különleges parfümériáiban nemcsak parfümökkel foglalkoztak, felsorakoztatták a szépségápolás széles repertoárját (pl. borotválkozószereket, szappanokat, kölnivizet, fog-, haj-, bőr-, köröm- és gyermekápoló szereket, brillantot, púdert, rúzst árusítottak).
Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a magyar illatszerpiacon főleg a német és osztrák illatszercégek termékei voltak ismertek és kaphatók. Az 1900-as évek elején már több francia eredetű parfüm is elérhető volt. A belvárosi drogériákban általában két-három kisasszony dolgozott, ők bonyolították le a forgalmat és rendet tartottak. A legjobban bevezetett márkák a német Lohse, a Farina és a Mühlens kölnivizei voltak (levendula, 4711). Kosztelitz parfümériái is így működtek. A legnagyobb bevételt a húsvéti és a karácsonyi időszak jelentette. A húsvéti locsolkodás a 20. század első felében valósággal társadalmi eseménynek számított.
Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása hozta létre azokat a változásokat, amelyek a magyar illatszerészet önállósodását és fejlődését elősegítették. Azonban, amikor 1929-30-ban a gazdasági világválság elérte Magyarországot, sok cég csődbe ment, felszámolták, bezárt. Ilyen körülmények között a kereskedők versenyeztek a vásárlókért ezért az árakat igyekeztek lenyomni. Az 1934-ben az illatszerkeresekedelem helyzete is már annyira rossz volt, hogy a bevételek alig fedezték a költségeket.
Minden nehézség ellenére Kosztelitz Kálmán parfümériáinak élete töretlen volt, tulajdonosuk fáradhatatlanul dolgozott az újdonságok behozatalán illetve megteremtésén, ezzel életben tartva a boltjaira irányuló figyelmet. Ami újdonság és különlegesség, az Kosztelitznél kapható volt. Erre első parfümériája működtetésekor is figyelt, ezért már 1921-es hirdetésében parfüm és kozmetikai különlegességeket kínált a következő márkákat felsorolva Coty, Houbigant, D’Orsay, Roger&Gallett. 1922-ben a francia Guerlain illatszercég kérte fel magyarországi vezérképviselőjének. Az 1920-as években egyedüli forgalmazója volt Elizabeth Arden termékeinek, melyekhez több alkalommal szerveztek szaktanácsadást, ahol Elizabeth Arden asszisztenseitől lehet személyre szabott bőrápolási tanácsokat kérni, díjtalanul. 1935 karácsonya előtt Budapesten fellépő Schwarz nővérek (Emmy és Lili) belvárosi bevásárlóútjuk során csodálkozva tapasztalták, hogy Kosztelitz parfümériájában ráleltek arra az illatra, amit Párizsban megkedveltek és azóta hiába kerestek.
A gazdasági válság ellenére 1933-ban Kosztelitz hosszas laboratóriumi munka után nyolc, saját fejlesztésű, különböző illatú kölnivízzel lepte meg a közönségét. A Kosztelitz-levendulakölni a legkeresettebb illatok egyike volt. 1936-ban komponálta meg a Cyclamen és a Pour Toi kölnivizeket.
Váci utcai üzlete átvészelte a második világháborút, és Kosztelitz is megőrizte az illatszerszakmában betöltött vezető szerepét. 1947-ben meglakul a Magyar Kézműiparosok Kiviteli Szövetkezete, melynek Kosztelitz Kálmán igazgatósági tagja lett. Ugyancsak 1947-ben a Kosztelitz „Merry-Shandy” gyártmányai már nemzetközi téren is elismertek voltak.
A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, valamint az Iparművészeti Múzeum kérésére a Művelődésügyi Minisztérium néhány hasonló üzletével együtt 1973-ban védetté nyilvánította a berendezését.
