A Philanthia Virágegyesület alakuló ülése 1904. október 9-én volt a budapesti városházán. Az új egyesület létrehozásának célja a virágkultusz népszerűsítése volt, azaz hogy „…a fővárost virágvárossá alakítsa át”. „…Erkélyeink és ablakaink, szobáink és termeink öltsenek virágdíszt!”
Ehhez pedig egy fővárosi helyszínen megvalósuló állandó virágkiállítás létrehozásán fáradoztak, s fontosnak ítélték a hazai virágkertészet támogatását is.
A kezdetben 150 fős(!) választmányi tagság mellett az elnöki tisztet báró Dániel Ernőné töltötte be, az alelnökök Hampelné Pulszky Polixéna, Kornfeld Zsigmondné és gróf Teleki Sándorné voltak. Egész éves tagsági díjként a rendes tagok (hölgyek) 5 koronát, a pártoló tagok (urak) 10 koronát fizettek.
Nem sokkal később az egyesület létrehozását követte a Philanthia virágcsarnok részvénytársaság (német nevén: Philanthia Blumenhalle Actiengesellschaft) megalapítása is. A vállalkozás tárgya volt a „mindennemű virágok és dísznövények termelése és az azokkal való kereskedés, saját vagy bizományi számlára. A virág-kultusz előmozdítását czélzó egyesüléseket, illetve ezek tagjait megvalósítandó czéljaik elérésében, kedvezmények nyujtása által támogatni”.
Az induló vállalkozás alaptőkéje 60 000 korona volt, 3000 db egyenként 20 korona névértékű részvényben, amely 43 részvényes között oszlott meg. Igazgatósága 7 tagból állt, akiket 3 évre választottak meg: gróf Perczel Gyula elnök, Barber Frigyes (alapító tag), Mandics Ede (alapító tag), Márk Márk (alapító tag), Márk Lajos (alapító tag), dr. Glatz Erich, Wolf Hugó (alapító tag) igazgatósági tagok.
A két új szervezet közös lebonyolításában nyitotta meg kapuját a Philanthia virágüzlet 1905. február 15-én szerdán délután 6 órakor, Bársony István: Virágos hangulatok című felolvasásával. Az üzlet vezetője Keleti (sz. Lampel) Júlia színésznő volt 1908-ig. (Ő ezután Amerikába költözött, ahol angol nyelvű színházakban is sikeressé vált. 1928-tól színházi karrierjét lezárta, egy olajmágnás neje lett. 1934-től amerikai magyar színpadokon lépett fel ismét. Valószínűleg az ő nevéhez fűződhet a New Yorkban az East Side-on 1928-ban működő virágüzlet elnevezése: „Philanthia”.)
A budapesti Váci utcai üzletben a kereskedelmi tevékenység mellett különböző társadalmi eseményeket is tartottak. Kiállításokat, felolvasó eseteket, iskolai eseményeket és egyéb rendezvényeket, mint például a „Magyar vásár”-t 1904. december 15-én, 1905-ben a Naschitz-féle leányiskola táncvizsgáját, Annie Besaut angol nyelvű előadásait 1905. június 2-3-án, 1906 februárjában Heyer Arthur festőművész kiállítását s – vélhetően ezt követően – főzőiskolai versenyt. Márciusban Szablya-Frischauf Ferenc és tanítványai kiállítását mutatták be. 1907. február 25-26-án dr. Rudolf Steiner filozófus előadásait hallgathatta meg az érdeklődő közönség, majd márciusban Erdei Viktor (Epstein Győző) festőművész képeiben gyönyörködhettek.
A társadalmi egyesület és a gazdasági társaság együttműködése azonban a későbbi mindennapokban nem volt harmonikus.
„Adosaink számlája nagyobbodott; főadósunk a Philantia virágegyesület, a melyhez fűzött reményeink nem váltak be. Gondoskodásunkat fogja képezni, hogy az egyletet kisebb működésre bírjuk és ezáltal abba a helyzetbe hozzuk, hogy avelünk fennálló tartozását lassan törleszthesse.”
A részvénytársaság működése sem volt zökkenőmentes. A válság kísérte számukra az 1906-1907. üzleti éveket. Már 1906-ban rendkívüli közgyűlést kellett összehívniuk, hogy a működési szabályokat módosítsák, ugyanis Barber Frigyes, Mandics Ede, gróf Perczel Gyula, Márk Márk igazgatósági tagok saját maguk kérték a tagsági viszonyuk törlését, cégjegyzési joguk megszüntetését. A megmaradt igazgatósági tagok cselekvőképességük megőrzése érdekében a döntéshez szükséges igazgatósági taglétszámot (a megmaradt) 3 főre csökkentették. A részvények ekkor javarészt 7 tag között oszlottak meg, legtöbbjük Wolf (később Vadnai) Hugó (2000 db), Vadnai Vilmos (400 db), többiek együttesen (220 db) – a maradék szétszórtan kisrészvényesek tulajdonában maradt (összesen 380 db).
Az 1907. december 13-án tartott közgyűlésen újbóli alapszabály módosításra került sor, mert újabb két igazgatósági tag kérte jogviszonyának megszüntetését (dr. Glatz Erich, Márk Lajos), ezért az egyedüli cégjegyzésre jogosult személy Wolf Hugó lett. A részvények döntő többsége is az ő tulajdonát képezte ekkor már (2600 db). A kisrészvényesek is elégedetlenek voltak az elmaradt haszon miatt, feljelentéseket tettek Wolf Hugó ellen.
”Váczi utca 9-ik szám alatti helyiségünk berendezése az egyes iparosok késedelmezése folytán a kikötött időben nem készült el, ugy hogy, az év első hónapjaiban, a mikor az idényt ki lehetett volna használni, az üzletnek hiányos berendezése folytán az eladásban gyakran hosszabb ideig is voltunk feltartoztatva. Az üzlet berendezés csakis április vége felé készült el oly időben a mikor a virág üzletben már a nyári saison morte áll be. Ez okból működésünk első évében tisztán az őszi üzletet tudtuk kihasználni és ezért is forgalmunk mindössze 46.075 K 39 fillérre rugott.
Az üzlet berendezése 32.220 K 31 fillért emésztett fel. Az összes berendezés és felszerelési számlák kiegyenlíttettek. Alapítási költségeink 5051 K 27 f-re rugnak. A Philanthia virág egyesület – tulajdonképpeni megalapítónk – mindeddig nem müködik ugy, amint azt velünk együtt az egyletnek vezetősége óhajtotta, főleg mert ezen egyesület még nem találta meg sem a nagyközönség sem a termelők körében azt a támogatást, amelyet különben bárhol a föld kerekségén megnyert volna. Igy kénytelenek voltunk a Philanthia virágegyesületnek 6076 K 88 fillért előlegezni, mely folyó összeg számla adósok között szerepel.”
1906
„A lefolyt év társaságunkat válságos helyzetbe hozta. A Philantia egylet, részvénytársaságunk megalapítója, kénytelen volt rövid működését beszüntetni. Nagy fáradságaink dacára nem volt képes közönségünk érdeklődését felhívni, a szerzett egyesületi tagok pedig oly személyes követelésekkel léptek fel, hogy az egylet vezetősége belátta azt, hogy nem képes a kitűzött célokat elérni és elkedvetlenítve lassanként helyét elhagyva az egyesület vezetés nélkül maradt. Egyes tagoknak abbeli törekvése, mely az egyesületnek uj életre való keltésére irányult, sikertelenné vált.
Üzletünk ezáltal nem csak elveszitette törzsvásárlóinak egy részét, hanem elveszitette azt az összeget is, amelyet az egyesületnek házbérre, berendezésre és egyéb költségekre előlegezett.”
1907
„A ”részvénytársaság” czimet ezen üzlet csak azért használja, hogy a közönséget félrevezesse és hogy könnyen hitelhez jusson. – Ezen “részvénytársaság” csak egy emberből áll, és az egy Wolf Hugó nevű volt bankhivatalnok, ki jelenleg sok szerepet játszik, a mennyiben ő – a hogy az alkalom megkívánja – a Philanthia tulajdonosa, részvényese egy személyben; és így a vevőközönséget, valamint hitelezőit is folyton álhitben, vagy zavarban tartja, a mi a budapesti kereskedelem amugy is gyenge lábon álló tisztessége és reprezentácziója contójára megy, tehát ennek érdekében hivatalból beszüntetendő.”
1907, Morna Alajos feljelentése
A működési nehézségek miatt Wolf Hugó elhatározta a részvénytársaság felszámolását, az üzlet eladását. De ez sem ment olyan egyszerűen…
„Belátván azt, hogy ilyenképpen az üzletet tovább nem folytathatjuk, még az ősszel foglalkoztunk társaságunk felszámolásával, illetve üzletünknek az eladásával, anélkül azonban, hogy ezen fáradozásaink sikerrel jártak volna. Érdekeinknek még a legmegfelelőbbnek tartottuk, azt az ajánlatot amely késznek nyilatkozott az üzletet egyelőre egy évre minden ellenszolgáltatás nélkül, ugy bérbe venni, hogy a bérlő az 1907. évre átveszi a személyzetet, viseli az összes költségeket és az év letelte után az üzlet megvétele iránt tesz ajánlatot.”
A virágüzletet 1907-1908. évben bérlő üzemeltette. Cégvezetőként Wolt Hugó neve mellett Szabó Józsa (?-1942.04.08., Karef Atrhurné (1927-ig), 1934-től Huszár Lajosné, szül. Jozefin Pepsa) neve tűnik fel forrásainkban.
Az 1909. február 18-án megtartott rendkívüli közgyűlés kimondta, hogy a folyamatos veszteségek miatt a törzstőke több mint 50%-a elveszett, ezért hivatalosan is elindították a cég felszámolását.
Wolf Hugó 1908-ban vidékre távozott, gazdálkodó lett. 1914-ben jött vissza Budapestre, ekkor kezdődött el a pere az adóhatósággal, a Philantia Rt. 1909-1911 közötti vagyonkimutatásának közzététele elmulasztása miatt. A kimutatások hiánya az évek múlásával egyre nőtt, 1924-ben 1.000.000 K pénzbírsággal sújtották Vadnai (Wolf) Hugót vagyonbevallás elmulasztása miatt. Ő mindvégig azzal védekezett, hogy nem volt tudomása arról, hogy a felszámolási eljárás nem fejeződött be. …mert a végrehajtásával megbízott ügyvéd időközben a bolondok házába került. A per 1926-ig húzódott.
1928-ban ismét „felszámolás alatt” megjegyzéssel olvashatunk a Philanthia Rt-ről, a törlés oka: az 1927. évi III. Tc. 2. § okán hivatalból törölték, mert senki sem jelentette be működő cégként.
A virágüzlet működésének második szakasza 1909-től kezdődött, ekkor vált szét a részvénytársaság és az üzlethelyiség sorsa végérvényesen. Bár 1909-1911 között folytatódott a cég ellen a felszámolási eljárás, a házbérek pedig folyamatosan emelkedtek, de a virágüzlet a válság közepette is működött. Tulajdonosként a korábbi bérlő, Szabó Józsa (Jozefin) neve szerepel. Ő vezette a Philanthia virágboltot több mint három évtizeden át, egészen az 1942-ben bekövetkezett haláláig. Az üzlet 1933-ban ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját.
Sabó Józsa vezetése alatt fő profiljuk a vágottvirág-értékesítés volt. A különféle társadalmi események rendezvényeinek díszítéséhez felhasznált élővirágok döntő többségét néhány budapesti virágüzlet szállította ki országszerte. A Philanthia is ezekhez a piacvezető virágcégekhez tartozott. Ezért kerülhetett sor arra, hogy az első világháborút követően például Kun Béla autójának feldíszítésében is a philanthiás kisasszonyok vettek részt.
A virágküldés szokása sem csak a békeidőkben volt gyakori. A második világháború után jóvátételi kötelezettség címén milliós virágszámlákat kellett kiegyenlítenie a magyar államnak az angol és amerikai hadsereg részére azokért a virágcsokrokért, amiket tisztjeik a magyar leányoknak küldtek.
1943-ban tulajdonosként Csonka István, mellette cégvezetőként Somogyi István neve szerepel. 1946-ban a bolt tulajdonosa Somogyi István lett. Az államosítás után a Virágért Vállalat egyik fióküzleteként működött, megtartva a patinás üzletbelsőt, a berendezést, és a vásárlók számára a “boldog békeidők” luxusát sugalló exkluzív környezetet. 1976-ban műemléki felújítást végeztek.
2005-ben a bolt tulajdonosai Barta Béla és László László voltak.
Források:
Arcanum Digitális Tudománytár
Budapest Főváros Levéltára
Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
