A barokk stílusú épület 1756-ra épült fel idősebb Mayerhoffer András tervei szerint. A házban az 1830-as évektől működött a Buda Városához címzett vendéglő, az 1860-as évek derekától a Kriszt család vezetése alatt. 1931-ben kapta a Százéves Étterem nevet. Belső tere műemléki védettség alatt áll.
A Százéves Éttermet magában foglaló egyemeletes épület, a Péterffy-palota 1756-ban épült az osztrák származású Mayerhoffer András (Pest, 1721 – Pest, 1780) tervei alapján a Duna pesti oldalán, a parthoz közel, a régi pesti városháza közelében. A barokk stílusú épület a Piarista és a Galamb utca sarkán helyezkedik el, első emeletén megfigyelhető egy erősen kihajló kosáríves, a kapuval összeillő konzolos erkély, a homlokzat összképe a vidéki kastélyok hangulatát idézi. Hasonlóságot mutatott az akkoriban, szintén Mayerhoffer András tervei szerint a Hatvani utcában épült Grassalkovich-palotával, melyet mára már lebontottak. A vendéglő timpanonján ma is látható a Péterffy-család címere.
Az étterem megnyitásának centenáriuma idején egyes újságcikkek úgy emlékeztek meg az épületről, mint amely visszatükrözi Pest 240 éves történetét, hiszen a palota helyén álló épület története már a török hódoltság végétől ismert volt. A ház helyén korábban álló épület Prohberger Jakab tábori felcser tulajdona volt, aki az első serfőző céhmester volt Pesten.
A hagyomány szerint már a palota megépítése után nem sokkal vendéglő működött benne, majd 1831-ben itt nyílt meg a Buda Városához címzett fogadó, 1931-ig üzemelt ilyen néven. Az 1838-as árvíz emlékét is őrzi az épület, az akkori dunai vízállást vörösmárvány tábla jelzi. Az 1860-as évek közepétől a Kriszt család, Kriszt Ferenc volt a tulajdonosa. A 19. századi Pest egyik neves és közkedvelt fogadója volt, ahol a közeli halpiac kereskedői, tehetősebb polgárok és a városháza tisztviselői is megfordultak.
A centenárium alkalmával, 1931-ben felújították, ekkortól viseli a Százéves Étterem nevet, melyet az egyik teremben látható, özvegy Kriszt Ferencné által állíttatott emléktábla is bizonyít. A ma is látható belsőépítészeti megoldások és bútorok is ekkor készültek. A neobarokk berendezés, a vasrácsok, a lambériák, a csillárok és a falikarok, egy gyertyatartó és egy kenyérvágó deszka, illetve a Vadász-szoba kályhája, a padok, az asztalok, a söntéspult és polcrendszer, a bokszok, az üvegablakok, a ruhatár padja, a bejárati ajtó 1973 óta műemléki védelem alatt állnak. Az épület ma egyike a megmaradt kevés pesti barokk építészeti emléknek.
A Kriszt család után Reiter János tulajdonába került a vendéglő, majd a második világháborút követő időkben bezárt és csak az 1960-as évek elején, tatarozás és korszerűsítés után nyílt meg ismételten. Ezt követően pedig főként a turisták számára lett érdekes az étterem, ahogyan ezt a New York Times-ban, 1979-ben megjelent cikk is bizonyítja.
Az étterem kicsi, mindösszesen nyolcvan ember befogadására képes, ugyanakkor a nyári időszakban a kerthelyiség is használható.
