A Budapesti Édességbolt Vállalat 123. sz. boltja
A Szerencsi Csokoládégyárt a Magyar Kakaó és Csokoládégyár Részvénytársaság létesítette. A Szerencsen 1899 óta sikeresen működő cukorkagyárának jó híre volt. Az épület azon részében, ahol korábban a süvegcukrokat készítették, helyet kapott a csokoládégyár. A drezdai Lehmann gyár néhány gépével (kakaópörkölő, hántoló, finomítók, formázók és rázók) 1923 januárjában kezdte meg működését.
Kezdetben csak táblás csokoládét és kakaót készítettek. 1927-ben került a boltok polcaira a Boci csoki, az 1928-ban védjegyként bejegyzett cicás doboz pedig a szerencsi kakaó szimbólumává vált. Ekkor már Németországból hozatott új, korszerű gépeken folyt a termelés. Hazai bonbon- és cukorkakészítő mesterek szakmai irányításával továbbfejlesztették a cukorkagyártást, korszerűsítették a bonbon, karamella és a drazsé előállítási technológiáját.
Az 1930-as években bonbonokat, desszerteket, szaloncukrot, kekszet és ostyát is gyártottak. A piac igényeire érzékenyen reagálva a vásárlóerő lanyhulását érzékelve megkezdték a még jó minőségű, de olcsó darabáruk gyártását. A díszdobozokat eleinte Budapestről hozatták, 1936-tól azonban saját dobozüzemükben készítették. A Szerencsi Csokoládégyár szívesen adott megbízást Gönczi Gebhardt Tibor grafikusnak, aki a reklámgrafika szinte minden területén kamatoztatni tudta rajztudását. Ekkor kezdődött meg a szerencsi csokoládé exportja.
A csokoládégyár országszerte lerakatokat létesített. A Magyar Kakaó és Csokoládégyár Rt. székházában (Budapest, Zrínyi u. 14.) az 1920-as években mintaboltot nyitottak Az üzlet intarziával díszített, tükrös, lambériás cseresznyefa berendezése Mahunka Imre budapesti bútorgyárában készült, ma műemléki védelem alatt áll.
A bútorokat az államosítást követően az újpesti Deák Ferenc utcába szállították, majd miután a Budapesti Édességbolt Vállalat 1989-ben felújította, a belvárosi József Attila u. 9. szám alatti boltjába telepítette. Ma is ott látható.
Forrás:
A csokoládégyártás vidéki fellegvára Szerencsen. In: S. Nagy Anikó: Istenek eledele. Budapest, 2014. 182-185.
