A gyűjtemény adatai:
Gyűjteménykezelők: Kiss Emília és Veress Kinga muzeológusok
A gyűjtemény darabszáma: több mint 130.000; folyamatos feldolgozás alatt áll
A gyűjtemény (és vagy karton) digitalizált elérhetőségei: Digitális gyűjtemény; Hungaricana
Kutathatósága: A gyűjtemény részlegesen kutatható, előzetes bejelentkezés alapján.
A gyűjtemény általános leírása:
A kereskedelemtörténeti dokumentációs gyűjtemény több, mint 130 000 darabból álló összetett gyűjteménye két nagyobb szekcióra oszlik, gondozását két muzeológus végzi. Az egyik nagy csoportot az üzletvitelhez kapcsolódó írásos források, valamint okmány- és irattári anyag képezi (Kiss Emília), a másik a különféle reklámeszközök csoportja (Veress Kinga). E két nagyobb egységen belül a gyűjteményi anyagot további gyűjteményi csoportok szerint tároljuk, a kereskedelem ágazatait és az időrendet is tekintve. A gyűjteményben található műtárgyak keletkezésének ideje zömükben a 19. század utolsó harmadától napjainkig terjed, de megtalálható számos ennél korábban keletkezett dokumentum is. A kereskedelemtörténeti dokumentációs gyűjtemény elsősorban cégtörténeti- és reklámtörténeti-, másodsorban társadalomtörténeti-, esetenként élet- és családtörténeti forrásul szolgál a kutatók számára.
A gyűjtemény szerkezete:
I. Az üzletvitelhez kapcsolódó írásos források, valamint okmány- és irattári anyag
I.1. Okmánytár
E gyűjteményben kaptak helyet a különféle cégek és munkavállalóik között keletkezett okmányok és munkaügyi iratok, például: a tanonc-és segédbizonyítványok, szerződések, a segédek állást kereső levelei, az állásközvetítők hirdetései és értesítései, az alkalmazási, felmondási levelek, fizetési igazolások, működési bizonyítványok, ajánlólevelek és egyéb munkaügyi iratok.
E csoportban őrizzük a különféle kitüntető okleveleket, emléklapokat, szabadalmi okiratokat is. Ide tartoznak az 1940-től kezdve kötelezővé tett cégbejegyzés iratai, a városok és a testületek által kiadott kereskedési jogosítványok, út-és védlevelek, az iparengedélyek, igazolványok, végzések egészen az 1940-es éveknek a kereskedőket vallásuk szerint megkülönböztető, „kijelölő” határozatáig.
Az okmánytári iratanyagban kezeljük a kereskedelmet szabályozó törvények és rendeletek részgyűjteményét is.
I.2. Irattár
Az irattár tartalmilag nagyon összetett gyűjteményünk. Itt vannak a kereskedelmi testületek, társulatok és szövetségek iratai (alapszabályok, igazolványok, értesítések, jegyzőkönyvek, stb.). Összefüggő együttest alkotnak a Kiskereskedők Országos Szabadszervezetének jegyző-és pénztárkönyvei, melyek a helyi szervezetek megalakulásáról is képet adnak, valamint a Kereskedő Ifjak Társulatának az 1910-1940 közötti kiadványai. E csoporthoz tartoznak a kamarai és minisztériumi iratok is.
Egyes cégek és vállalatok történetére vonatkozó forrásanyagot elkülönített fondokban kezeljük. Ezek között például igen értékes a Corvin Áruház megalapításától kezdve az 1950-es évekig összegyűjtött anyaga. Hasonló jellegűek az államosításokkal kapcsolatos, elsősorban az áruházak átmeneti tulajdonformáit, valamint az Állami Áruházak megalakulását tükröző iratok. A szocialista kereskedelem kezdeti időszakából származnak a Közért-vállalatok áruforgalmi jelentéseinek és statisztikai táblázatainak sorozatai. Jó néhány értékes iratot őrzünk a Fűszerértékesítő Nemzeti Vállalat megalakulásával kapcsolatban.
A közelmúlt dokumentumai között szerepelnek a gyűjteményben a szocialista mintára létrehozott bel- és külkereskedelmi nagyvállalatok iratai.
Irat-és okmánytári, valamint üzletviteli és propagandaanyagokból áll a fogyasztási-és értékesítő szövetkezetek gyűjteménye (jegyzőkönyvek, zárszámadások, tagsági igazolványok, szolgálati szerződések, segéd-és tanoncbizonyítványok, bolti könyvek, raktárnaplók, reklámok és szövetkezeti üzletrészjegyek.) A gyűjtemény többségét a Hangya Szövetkezet anyaga teszi ki, de számos más szövetkezet iratanyaga is megtalálható, például a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete, az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet, valamint a szocializmus évtizedeiben alapított szövetkezetek is.
Tartalmilag önállósult gyűjteményi csoportot alkotnak a kereskedelmi szakoktatás hazai emlékei. A sokrétű dokumentációs, (valamint tárgyi és szakkönyvtári) anyag túlnyomó része 1974-ben, egyik időszakos kiállításunkra való célgyűjtés folytán került be múzeumunkba.
A szükséggazdálkodás, közellátás speciális irat-és nyomtatványanyagát az első világháború hívta életre, amikor megkezdődött az állam nagyobb arányú beavatkozása a kereskedelmi forgalomba.
Gyűjtőkörünkbe tartoznak a különböző kereskedelmi kiállítások, szakmai vásárok, expo-k kiadványai is.
I.3. Üzletviteli anyagok
A szoros értelemben vett üzletviteli anyagot az üzleti könyvek csoportja képzi. E gyűjteménybe a kereskedelmi könyvvitel gyakorlati és törvények által szabályozott különféle típusai tartoznak (strazza-, pénztár-, fő-, számla-, áru-, váltókönyvek).
Számos háztartási bevásárlási könyv egészíti ki a gyűjteményt, melyek segítségével a századfordulótól kezdve az 1940-es évek végéig követhetők a közszükségleti cikkek napi áralakulásai is.
Az üzletvitelhez kapcsolódnak a számlák, jegyzékek, üzleti levelek. A számlák fejlécének általában díszes tipográfiája a cégér vagy az üzlet képével és az árucikkek, kitüntetések ábráival párosul. Szép kivitelezésük miatt is megőrizték őket. Hátlapjukon sokszor képes-szöveges hirdetések voltak.
Az árjegyzékek, árlapok és prospektusok a kereskedelmi dokumentációs gyűjtemény egyik legnagyobb és legértékesebb csoportja. A kereskedelem-történeti mellett ipartörténeti jelentősége is jelentős. Az árjegyzékek elsősorban az üzletvitelt segítették elő, de szerepük volt a reklámozás területén is. Díszes küllemük, az ábrák grafikája és az árjegyzék egész tartalma hatékony reklámeszköznek bizonyult. Ez a gyűjtemény tartalmazza a korai nyomtatott, gyakran kézírással kiegészített árlapokat éppúgy, mint a 19. század közepétől általánossá váló illusztrált, vaskos árjegyzékeket, vagy napjaink hasonló jellegű nyomtatványait.
A kereskedelmi kézikönyvek kicsi, de értékes csoportjába a pénz-, mértékátszámító- és szorzótáblázatok, áruismereti segédkönyvek tartoznak.
II. Reklámeszközök
A dokumentációs gyűjtemény második csoportjába az újsághirdetés kivágatok, valamint az aprónyomtatványként nyilvántartott reklámeszközök tartoznak, melyeket részletekre bontva kezelünk. A termékek csomagolásai is – alapvető funkciójukon túl – reklámeszköznek tekinthetőek, így ebbe a gyűjteményi csoportba tartoznak.
II.1. Újsághirdetések
A legkorábbi reklámok a kőnyomatok, újsághirdetések kisszámú, bár igen értékes gyűjteményében találhatók, ezek az 1800-as évek elejétől jellemző szöveges újsághirdetések és a 19. század közepén elterjedt ábrás reklámok.
II.2.1. Aprónyomtatványok: szórólapok, reklámlapok, reklámképecskék, Liebig-kártyák (gyűjthető kártyák)
E csoportba azokat a kisebb méretű, jellemzően kézbe nyomható reklámnyomtatványokat soroltuk. Különlegesen szép példányai az ún. Liebig-kártyák, melyek legtöbbje az ifjúság örömére készült, s a vásárlóvá nevelés egyik eszköze volt.
II.2.2. Aprónyomtatványok: árucímkék, italcímkék
E csoportba a csomagolásokra ragasztható cég- és márkajelzések tartoznak, általában a termék megnevezése mellett a gyártó, illetve forgalmazó nevét is tartalmazza.
II.2.3. Aprónyomtatványok: kártyanaptárak, reklámbélyegek, gyufacímkék, kisebb reklámajándékok, reklámképes levelezőlapok
E tárgyak mindegyike kereskedelmi jellegű, könnyen elhelyezhető, kisebb méretű reklámeszköz. A kereskedelmi reklámajándékok csoportjába tartoznak azok a cégjelzéses használati tárgyak, ill. nyomtatványok, amelyeket a gyárosok küldtek a tőlük vásárló kereskedőknek, vagy azok osztogattak állandó vevőiknek (színes falinaptárak, zsebnoteszek, legyezők, itatóspapírok, tasakok, társasjátékok, mesekönyvek, könyvjelzők stb.) A legtöbbet a receptkönyvekből sikerült összegyűjteni (Oetker, Váncza, Meinl, Koestlin, Maggi, Globus). A reklámajándékokhoz tartoznak a reklámképes levelezőlapok is, amelyeket postai forgalomban lehetett felhasználni.
II.2.4. Aprónyomtatványok: számolócédulák
Az üzleti reklám leggyakoribb eszközei közé tartoztak a számolócédulák. Üres oldaluk jegyzék gyanánt szolgált, és így minden vásárló kezéhez eljutottak, sőt, széles körben gyűjtötték is azokat. Ennek köszönhető, hogy múzeumunk jelentős mennyiséget őriz belőlük, mintegy 12.000 darabot.
II.3. Csomagolóanyagok
Múzeumunk gazdag csomagolóanyag-gyűjteménnyel rendelkezik, köztük számos grafikailag is értékes darab található. Nem egy közülük neves iparművész keze nyomát dicséri. A csomagolóanyagok különféle fajtáiból (papír, zacskó) többféle található gyűjteményünkben. A legrégibb darabok a divatáruházak díszes grafikájú burkolópapírjai, melyek az 1880-90-es évekből valók. Rajtuk cégreklámokat (üzletkép, cégérrajz, alapítási év), árjegyzékrészleteket (ábrák, árleírások) és reklámszövegeket is találunk.
A gyűjtemény célgyűjtő tevékenysége:
Gyűjteményünk folyamatosan bővül jelentős mértékben ajándékozásoknak köszönhetően. A kollekció nagy száma miatt elsősorban a különlegese, szakmatörténeti szempontból kiemelkedő, illetve ritkaságnak számító darabok gyűjtésére koncentrálunk.
