2020. június 19. | Kiss Emília
A játékkártya gyűjtemény múzeumi leltározása során érdekes darabok akadtak a kezembe: alumíniumlemezből készült francia kártyák. A „kártyászati” szakirodalomból és más közgyűjtemények adataiból tudjuk, hogy a kártya 14-15. századi európai elterjedése óta a túlnyomórészt papírból készült példányok mellett időről-időre mindig találunk másfajta anyagból készített csomagokat is, például fából, szaruból, elefántcsontból vagy (nemes)fémből is készülhettek.
Az alumínium kártyákról első ránézésre azt gondoltam, hogy ezek a paklik csupán reklámajándék tárgyakként szolgáltak egykor – mint néhány másik társuk a gyűjteményben. Hiszen egyáltalán nem praktikusak, mert a használat során a vékony fémlap igen könnyen meghajlik, a litografált festés könnyen lekopik…
…de hát a cégjelzéses lap feliratában a „Magyar Fémdobozművek R. T. Győr” mellett ott olvashatjuk a „SPHINX Alumínium Kártya Gyára” szövegrészt is! – ezek szerint mégsem csupán PR termékről lehet szó…
Egy kevés kutatómunka – s a gyűjtővel, Jánoska Antallal történt konzultáció – után kiderült, hogy ezek a kártyacsomagok bizony tényleg a mindennapos használatra készültek: „kerti kártyák”. Gyártásuk fénykora az 1920-1940 körüli évekre tehető.
A következőkben számomra jelenleg elérhető előfordulási adatokat összegzem:
Kiindulópont: a múzeumunkban őrzött két kártyacsomag.
Az egyik pakli (leltári száma: J 2020.22.1-53., MO 236) teljes: 52+1 lapból álló, nemzetközi képes francia sorozatjelű kártya, cégjelzéssel és adóbélyegzéssel a kőr ászon, 1 db jolly jokerrel. Hátoldalán a keresztszemes hímzésre emlékeztető piros motívumok vannak. A joker figura félalakos, alján és a kézelőkön piros cikkcakkos szegélyű, narancs-kék kockás ruhában, piros színű csengős sipkában pózol, a bal kezében piros sipkás, fehér körgalléros bohócfejben végződő pálcát tart, s bal kézfejével a másik kezében tartott pikk ász lapra mutat. Cégjelzés a kőr ászon: „Magyar Fémdobozművek R. T. Győr SPHINX Alumínium Kártya Gyára”. Mérete: 9 x 6 cm. (A továbbiakban említett változatok is ugyanebben a méretben készültek. (1. kép)
A másik csomag (leltári száma: J 2020.23.1-24., MO 237) sajnos hiányos: a pikk sorozatból hiányzik az ász, a treff sorozatból hiányzik a király, s hiányzik az összes piros lap. A hátoldalán piros téglalap mezőben a középponttól kiindulva átlósan a sarkok felé irányuló sorokban a négy szín ábrái fehéren. A figurás lapokon művészi igényű rajzok láthatók, szecessziós stílusban. Joker lap nincs. Cégjelzés: nincs. (2. kép)
A kutatás közben fellelt analógiák:
1. A Bibliothéque nationale de France-ban is őriznek alumíniumból készült, nemzetközi képes, francia sorozatjelű kártyát, a miénkkel azonos joker ábrázolással és hátoldallal (piros „keresztszemes”). A nyomatok a miénkkel teljesen azonosak, a cégjeles kőr ász különbözik csupán, valamint tartalmaz egy külön céglapot is, fekete színű szöveggel. Gyártója: Häusermann Vereinigte Fabriken chem. Gravüren und Metallwaren, Wien VII. Zieglergasse 39.
Megtekinthető ITT
2. Egy angliai gyűjtői internetes oldalon „Cocktail” fantázianévvel találjuk meg a mi hiányos pakli művészi motívumokat tartalmazó francia kártyánkkal azonos teljes csomag képét.
Az előoldalak grafikái teljesen azonosak mieinkkel, a hátoldal azonban eltérő: kék színű, de ugyanolyan „keresztszemes” motívumokkal díszített, mint a mi nemzetközi képes kártyánkon. A cégjeles kőr ász itt is különbözik, és tartalmaz egy külön céglapot is, piros színű szöveggel. Gyártója: Häusermann Vereinigte Fabriken chem. Gravüren und Metallwaren, Wien VII. Zieglergasse 39. Joker lap nem szerepel.
Megtekinthető ITT
A kártya leírásában Segeth: Spielkarten. Jugendstil und Art déco (Wien, 1994) ide vonatkozó szövegét közlik, ahol a joker lapot is bemutatja a szerző. A bohóc alakja a miénktől eltérő: kecses női alak, aki felhúzott térdekkel ül piros-fehér kockás kezeslábasában, magassarkú cipőt visel, ölében két tömött pénzeszsákot tart.
3. Magántulajdonban lévő fémlemez-darab (reklámtábla) amely a Magyar Fémdobozművek R. T. Győr, SPHINX Alumínium Kártya Gyára által készített fém kártyákat reklámozza. A reklámtábla alapján a Sphinxnek négyféle ilyen terméke volt: Tell-kártya, bécsi-képes és nemzetközi-képes kártya, valamint a művészi ábrázolásokkal díszített. (Jánoska A. közlése)
A tábla képét alább közöljük. (A képre kattintva nagyobb méretben is megtekinthető.)
4. Magántulajdonban álló fényképmásolatok Sphinx Tell-kártyáiról. Kétféle „magyar kártyáról” is tudunk: az egyik 32 lapos, a másik 24 lapos snapszer-kártya. (Jánoska A. közlése)
A képeket alább közöljük. (A képre kattintva nagyobb méretben is megtekinthető.)
A grafikai elemekben megjelenő sok egyezőség miatt feltételezzük, hogy a bécsi és győri üzemek valamilyen kapcsolatban voltak egymással. Egyikük vette át a másiktól a mintát, de hogy ki-kitől, az jelenleg nem tisztázható, további kutatás tárgya.
A gyártmányok datálása
A korabeli sajtóban több ízben is szerepelnek az alumíniumkártyákra vonatkozó hírek (Jánoska A. gyűjtése).
Magyarország, 1927. 07. 23.
„Alumíniumból és celluloidból készítenek játékkártyákat. Bécsből jelenti tudósítónk: A bécsi szabadalmi hivatal ma alumíniumból és celluloidból készülő játékkártyák előállítására adott engedélyt. Ezek sokkal tartósabbak lesznek, mint a most használatos kártyák. A bécsi játékkártyagyárak máris tiltakoznak ez ellen, mégpedig azon a címen, hogy a mai koncesszió-rendszer alapján a kártya után még a régi bélyegilletéket kell fizetni és ennek természetszerűen növekednie kell, ha a kártyák tartósabbak lesznek. A pénzügyminisztériumhoz már meg is érkezett a kártyagyárak beadványa. A minisztérium a legnagyobb zavarban van, mert nem tudja, hogy a régi játékkártya-illetékre vonatkozó törvény szerint milyen bélyegilletéket rójon az újfajta tartós kártyákra.”
Az Est, 1933. 10. 15.
„Alumínium játékkártya. Bridzs, römi, magyar-helvét a legötletesebb alkalmi ajándéktárgy, minden jobb trafikban kapható. Még néhány vidéki körzetképviselet átadó. Egyedárusítás: Pach Jenő, Budapest, V. Katona József ucca 13. Telefon 18-9-2”
Debreczeni Újság, 1934. 11. 16.
„Piatnik és alumínium játékkártyák, világmárkás öngyújtók és alkatrészei nagy választékban Szász trafikban. Piac-u. 64.”
Utolsó hír Budapesten az 1936 évi telefonkönyvben (Pach Jenő).
Wolfgang Altfahrt a Talon című kártyás szaklapban megjelent írásában korabeli címjegyzékek alapján összegzi a 20. század során Bécsben működött kártyakészítő, -forgalmazó iparosokat és kereskedőket. 1935 körül datálja a Häusermann cég működését. (1928-as adata szerint korábban egy másik cég is foglalkozott már alumínium kártyákkal: a „Carta Aluminiumspielkartenvertriebs GmbH”.)
A Magyar Zománc- és Fémárugyár 1918. szeptember 20-án vette meg a győri gyufagyár területét, 1924 végétől Magyar Fémdobozművek R. T. néven tartották nyilván. Alapítója László Zoltán volt, a későbbi ELZETT gyár névadója. (A betűszót a neve kezdőbetűinek németes kiejtéséből alkották meg.) 1919-től működő saját lakatosüzemében néhány segédet is foglalkoztatott, főként javítási munkákat vállaltak, valamint kisebb fémárukat gyártottak, melyeket falusi vásárokon értékesítettek. (Az üzem 1935 végén költözött Budapestre.)
A kártyák datálásában gyakorta támpontot jelenthet a felső lapon található adóbélyegzés. A mi nemzetközi képes kártyánkon 60 filléres adóbélyegző lenyomat ábra található, amit a jogi szabályozásnak némileg ellentmondóan már a gyártás során ráfestettek, holott a bélyegzésnek a forgalomba kerüléskor kellett volna rákerülnie a termékre. A 60 f-es adóbélyegző 1905-1920 között volt érvényben. A képről ismert 32 lapos Tell-kártyán az adóbélyegzés „1 P”, ami 1932 szeptember 15-től volt érvényben.
Egy reklám céllal, szintén alumíniumlemezre nyomtatott, 1939. évi kártyanaptáron olvashatjuk a SPHINX Alumínium Kártya Gyár játékkártyákat is tartalmazó termékkínálatát. (Pontos mérete sajnos nem ismert.) Az 1948. évi kártyanaptáron már nem szerepel a „Sphinx” gyár, de megmarad a technika: az alumíniumlap és rajta a festékes nyomat.
Záró gondolatok
További ipartörténeti kutatás tárgyát kell, hogy képezze, pontosan hogyan s miként zajlott a grafikák, vagy a nyomólemezek „vándorlása” Budapest és Bécs között? Ahogyan az is, hogy az úgynevezett magas művészeti korstílusok hogyan jelennek meg az alkalmazott grafikában és végül az ipari felhasználásban, vagyis az, vajon ki tervezte az eredeti rajzokat? Az sem mellékes számunkra, hogy a technika fejlődése milyen új alapanyagokat és módszereket hozott a kártyagyártásban? Stb.
Ja kérem, Tisztelt Olvasó, hogy nincsen új a Nap alatt?!? Valóban. Napjaink kártyagyártóinak termékei között is ott szerepelnek a papírnál tartósabb anyagból készült kártyák, de a jelmondat maradt a régi: „Hygiénikus – tartós – vízálló – mosható”.
Megtekinthető ITT
Források:
Altfahrt, Wolfgang, mag.: Die Wiener Kartenmacher des 20.Jh.s in: Talon No 2. (1993) p. 77-85.
Jánoska Antal: A magyar kártya története, ikonográfiája, készítői. Aetas 14. évf. (1999) 1-2. sz. p. 147-165.
Jánoska Antal: Kártyafestők Győrben. Magyar Grafika 2004/6. p. 59-61.
Jánoska Antal (szerk.): www.kartya-jatek.hu
Kártyanaptárak – www.kartyanaptarak.hu
Lengyel Adrienn: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára. https://www.gyoriszalon.hu/index.php?mact=News,cntnt01,detail,0&cntnt01articleid=2778 2020. 06. 18.
Segerth, Uwe-Volker: Spielkarten – Jugendstil und Art déco. Wien, 1994. p. 128-129.
Tóth Imre: Az ELZETT-gyár története. in: Tanulmányok Budapest múltjából 19. (1972) p. 433-460.
