2023. december 16. | Veress Kinga
Mindenki ismeri őt, és mégis alig tudtunk róla valamit. Ő volt a csomagolásművészet nagymestere, a Gőgös Gúnár Gedeon, a Mesebolt és az Ablak Zsiráf generációknak örömet adó rajzolója. Élete mégis rejtve maradt előttünk.
Kiss Imre (1956–2023) múzeumigazgatóval határoztuk el, hogy Lukáts Kató születésének százhuszadik évfordulója alkalmából kiállítást rendezünk, és kötetet jelentetünk meg a garfikusművésznő színes életművéről. Összefogtunk az Iparművészeti Múzeummal, ahová évtizedekkel ezelőtt Kiss Éva művészettörténésznek köszönhetően a hagyatéka került. Marosi Eszter kurátortársammal, az Iparművészeti Múzeum művészettörténész-muzeológusával a jubileumi tárlatot – a Covid19-koronavírus-járvány miatt – végül 2021. decemberében nyithattuk meg, köszöntőt Cselovszki Zoltán mb. főigazgató mondott. Megszülettek a tanulmányok a „Kató néni” pályáját bemutató könyvhöz is. Az életmű összegzését Marosi Eszter írta. A kialakult gazdasági helyzet miatt a kiadvány megjelentetése váratott magára. Szerencse, hogy így történt! Ez év tavaszán, köszönhetően Bartók Katalinnak, Lukáts Kató örökösének, egy különleges kincshez jutottunk, egy gondosan összeállított családi fotóalbumhoz, mely ma már – dr. Török Róbert igazgató támogatásával – az MKVM műtárgyainak sorát gazdagítja. Az albumban szereplő fotók eddig a nyilvánosság előtt ismeretlenek voltak, azonban most bemutatunk néhányat a megjelenő könyvünk izgalmas képanyagából. A reprezentatív kiadvány archív fényképeinek segítségével bepillanthatunk a Mesebolt kapuit szeretettel kitáró „Kató néni” életébe. A felvételek némelyike az Iparművészeti Múzeum – 2024-re tervezett – Kaesz Gyula és Lukáts Kató otthonait bemutató kiállításon is szerepel majd.
Az alábbiakban közölt fotók a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum engedélye nélkül nem publikálhatók!
A művészet mindenkinek kijáró ajándék
Lukáts Kató (1900–1990) életműve átível egy századot. Igaz, hogy grafikáit időtlenség hatja át, azonban a világtörténelmi viharok a gazdasági és társadalmi változások az ő pályájának alakulását sem hagyták érintetlenül. Zsidó származású magyar művésznőként kellett boldogulnia. Mit jelentett ez Lukáts Kató idején?
Abban az időben, amikor Lukáts Kató született a művésszé válás esélyei már adottak voltak a hölgyek számára is, de valójában tanulásra csak keveseknek volt lehetősége. A különféle művészeti stúdiumok a tehetősebb családok leánytagjainak neveltetésében, és elsősorban a műkedvelő réteg kialakításában játszottak szerepet. Ugyanakkor a magukat komolyan vevő, alkotói pályára lépő művésznőket számos hátrányos megkülönböztetés érte, és az igazsághoz tartozik, hogy a szakképzésük színvonala is eltért a férfiakétól. Sokat idézett kijelentés a tízes évekből Szinyei Merse Pálé, aki szerint egész egyszerűen „a teremtő, az alkotó erő hiányzik a nőből”.[1] Ő még nem sejtette, hogy számos nőművész cáfol majd rá erre. A század eleji viszonyokat jól szemlélteti, hogy a Gödöllői Iskola férfiakkal együtt kiállító tehetséges nőművészeit a hagyományos társadalmi elvárások és a polgári erények felforgatóinak tekintették.[2] Ez bizonyos értelemben igaz is volt – nézzük például Undi Mariskát, a sokoldalú gödöllői képző- és iparművészt, aki nemcsak kimagasló színvonalon alkotott, hanem férfi művésztársaival egyenrangú életet élt, és a nőmozgalomban is részt vett.
A nők emancipációs sikerein nagyot lendítettek a fizetésért dolgozó nevelőnők és tanítónők, de a hivatásszerűen végzett nevelés és tanítás mellett a női önérvényesítés fontos terepe lett az iparművészet is. A háziasszonyi teendőkkel, az otthoni munkával összeegyeztethetőbb területek – a szövés, fonás, varrás, hímzés mint hagyományos női tevékenységek – a képzőművészetnél is több lehetőséget adtak a nőknek az alkotói ambícióik kibontakoztatásához. A „nőkérdés” a századforduló művészeti életében (is) korszakmeghatározó társadalmi jelenség volt. A tízes évektől a nők már koedukált felsőoktatásban vehettek részt, majd a sorra nyíló művészeti magániskolákban, tanfolyamokon is képezhették magukat. Művészeti egyesületeket és csoportokat alakítottak, tehetségüket kiállításokon is megmutathatták, tegyük hozzá, hogy az alapvetően konzervatív közízlés keretei között. (A Nagy Háború után begyűrűző „modernizmus” az ekkor még szűkebb polgári rétegre volt hatással). A húszas évektől a nőművészek közül egyre többen maradtak a pályán, noha számarányuk a férfiakéhoz képest elenyésző volt. Idővel az önálló elképzelésekkel rendelkező és karakteres egyéniségüket érvényre juttatni igyekvő festőnők, írónők mellett az iparművésznők is új színekkel gazdagították a művészeti palettát, és élen jártak a modern nőkép kialakításában is.
A világpolitikai események a nők megítélése szempontjából is változásokat hoztak. A háborús veszteségek miatt a „gyengébbik nem” képviselői a férfiak helyett vállaltak munkát, aminek köszönhetően önálló egzisztenciához jutottak. A róluk alkotott kép átformálódott. Ez megmutatkozott a húszas-harmincas évek társasági életében is, ahol a szépségideál már nem a szemérmeit óvó kisasszony, hanem a korra érzékenyen reagáló, önálló, „fiús” nő, a „garçonne” lett. A „modern nő” amennyire csak megengedhette magának – és itt elsősorban a jobb módú, liberális polgári réteghez tartozó nőkre gondoljunk – követte a divatot és a legújabb lakberendezési trendeket, ápolt volt, sportolt, kirándult, szórakozni járt, kedve szerint alkoholt fogyasztott. Köreikben a cigarettázás sikké vált. Elfogadott lett az erőteljesebb smink, a rúzsos száj és a rövidre vágott frizura. A húszas évek modern nője volt a szakképzett, férjezett Lukáts Kató is.
Lukáts Kató már gyermekkorában is rajzolt. A „legenda” szerint zsengéit már egészen fiatalon képeslapokon láthatta viszont. Így nem meglepő, hogy útja a szakképesítést adó Országos Magyar Iparművészeti Iskolába[3] vezetett. Az intézményben ekkor a kézimunkázáshoz köthető textil és a grafika szaktanfolyam volt a legnépszerűbb a nőtanulók körében. Pályájának kezdetén Lukáts Kató is érdeklődött a divattervezés és textilművészet iránt, amit a divatrajzai és a reklámtervein szereplő női alakok ruházata is elárul. Lakástextilekhez is rajzolt mintát. Az iskolában számára is kötelező volt a népművészeti motívumok tanulmányozása, tervezése. Később Lukáts ezt a tudását kamatoztatva több sikert hozó mintát tervezett P. Szabó Évának, a bútorszöveteivel, nyomott textiljeivel és falkárpitjaival Európa hírűvé vált takácsmesternek. (Ő volt a magyar art deco textilművészetének egyik kiemelkedő művésze, aki az 1937-es párizsi világkiállításon aranyérmet is nyert. Az Iparművészeti Iskola is Grand Prix-t kapott Párizsban művészeti tanításáért.) A francia fővárosban bemutatott textiljeinek sikere Lukáts Katónak is köszönhető.[4] A két nő kapcsolata szoros lehetett: P. Szabó belvárosi bemutatótermét Lukáts Kató férje, Kaesz Gyula tervezte. A művész-házaspár otthonában is megtalálhatóak voltak a közösen alkotott textilek.
Az Iparművészeti Iskola sok szempontból jó alapokat adott. Már 1910-től, az új igazgató, Czakó Ferenc jelentős változásokat hozott a képzésben. Helbing Ferenc litográfusmester[5] vezetésével elindította a modern grafikai szakosztályt, emellett az új textil és kerámia szakosztályt. A grafikusoknak litográfiai és tipográfiai műhelye is volt. Az iskola stratégiájává vált, hogy mesterségbeli és művészeti képzést együtt kapjanak a diákok. Szakmát, megélhetést akart adni minden tanulójának.[6] Az iskolai évkönyvekből, hallgatói törzskönyvekből kiviláglik, hogy a húszas években, Lukáts Kató idején, a végzett grafikus hallgatók közül megközelítőleg húsz százalék volt a diáklányok aránya.
Lukáts (Katalin)[7] Kató pályatársai közül több később „befutott” grafikusművésznő képezte magát ebben az intézményben. Így Mallász (Margit) Gitta és barátnője-művésztársa, Dallos Hanna is. Ők valamivel később végeztek. (Sajnálatos módon Dallos a holokauszt áldozata lett. Nagy a valószínűsége annak, hogy a zsidóüldözés idején az ő munkáit is Mallász szignálta. (Stíluskritikai alapon igyekeznek a kutatók alkotásaikat beazonosítani.) Évekkel korábban ide járt Szirmai (Ilona) Ili is.[8] Mindannyian szerepet játszottak a magyar grafika, azon belül is a művészi csomagolás magas szintre emelésében. Nekik is köszönhető, hogy az „utca képeskönyvévé” nemesült plakátok mellett az „üzlet szemévé” váló kirakatok árucsomagolásai nemzetközi elismerést váltottak ki.[9] Az Iparművészeti Iskola egyfajta kapcsolati tőkét is adott. A tanulók között olyan nevek is felbukkannak, amelyek későbbi megrendelőkhöz, barátságokhoz köthetők. Mindezeken túl Lukáts Kató kortársai közül több olyan nőművészt ismerünk, akik az Iparművészeti Iskolán kezdtek, de később képzőművésszé váltak, így például Mattióni Eszter vagy Szántó Piroska.
A grafikusművésznők közül a fent említetteken túl kiemelkedik a méltánytalanul elfeledett Kardos Böske, ő textil szakos volt az Iparművészeti Iskolán. Horgolt és rátétes textileket is készített, finom rajzú illusztrációi több méltatást érdemelnének. Kőszegi Bella (Izabella) könyvillusztrátorként már korán nevet szerzett, a különleges Fiora Fischer Margit plakátokat, könyvillusztrációkat, sőt még porcelánokat is tervezett. M. Deli Anna népművészeti illusztrációival, a korban népszerű festett fatárgyaival szerzett nevet. Galambos Margitról keveset tudunk; a modernizmust és az art decót ötvöző plakátjai mellett szép csomagolópapírokat tervezett. D. Róna Emmy főként könyvillusztrációiról volt ismert (Fazekas Anna Öreg néne őzikéjéhez ő készítette a rajzokat az ötvenes évek elején).[10] Folytathatjuk tovább a tehetséges nőművészek sorát F. Györffy Annával, kinek a Mosó Masa mosodája kötetbe rajzolt illusztrációin (1968) nemzedékek nőttek fel, hasonlóan Lukáts Kató Gőgös Gúnár Gedeonjához (1962).[11]
Lukáts Kató sorsa megpecsételődött azzal, hogy az Iparművészeti Iskola küszöbét átlépte. Sikeres grafikus lett az intézménynek köszönhetően. És itt ismerkedett meg a nagy hatású művész-pedagógussal, a bútor szakosztály akkori tanárával, Kaesz Gyulával,[12] akivel a tanulmányai végén, 1925-ben össze is kötötte az életét.
Lukáts Kató diákévei alatt (1920–1924) Kaesz Gyula (1897–1967) még a húszas éveiben járt. Az iskolában több évtizeden át tanította az otthon kialakításának művészetét. A téma akkoriban nagy figyelmet kapott. A korszerű lakás kérdése és vele a tárgykultúra megújításának igénye – társadalmi és művészeti vonatkozásai miatt – nemzetközi üggyé vált. Különböző filozófiával és esztétikával átitatva ezzel foglalkozott a 19. század végén született Arts & Crafts mozgalom, mely a kézművesség elvét képviselte a silány minőségű tömeggyártással szemben, vagy az 1903-ban alapított Wiener Werkstätte[13], melynek a kézművességben rejlő értékek és a modernitás összehangolása volt a célja. A nemzetközi hatású „Bécsi Műhely” az igényes tárgyi kultúra megteremtését tűzte zászlajára.[14] Az 1907-ben alakult Deutscher Werbund szintén a modern és jó minőségű termékek létrehozására törekedett. A művészet és az ipari technika közötti híd megteremtésén dolgozott az 1919-ben indult Bauhaus is. A mozgalmak hatása a határokon túl is átívelt, a Deutscher Werbund magyar megfelelője a több mint két évtizeddel később alakult Magyar Műhely-Szövetség lett, melynek tagjai sorában szerepelt a grafikus-könyvművész-iparművész-építész Kozma Lajos (alelnök) mellett Kaesz Gyula, Lukáts Kató férje is (választmányi tag). [15]
Kaesz Gyula, az ifjú művésztanár-hitves már pályája indulásakor is inspirálta, segítette Lukáts Katót. Az ő tanácsára helyezkedett el gyakornokként a Globus Nyomdában, ami feltehetően a szakmai tapasztalatszerzésen túl több fontos ismeretséget is hozott számára. Ekkoriban a nyomdáknak rendkívül meghatározó szerepe volt a reklámgrafika fejlődésében. Folyamatos munkát biztosítottak a grafikusoknak, saját tervezőgárdával dolgoztak, megrendelőkkel tartottak közvetlen kapcsolatot.[16] A Globus nemcsak jó iskolának, de jó ajánlólevélnek számíthatott. A nagy szakmai életet bonyolító nyomda igazgatója Biró Miklós volt, a Magyar Grafika szerkesztője, kiadója. A lap küldetése nem kevesebb mint a „grafikai iparágak” fejlesztése volt.[17] A szaklapnak Kozma Lajos is tervezett címlapot, emblémát.[18]
A pályakezdő Lukáts Kató épp csak elhagyta az iskolapadot, és máris egy „új univerzum” tárult ki előtte. Belecsöppent a szakma sűrűjébe, a reklámművészet mozgalmas világába. A szakmai közegnek köszönhetően megismerkedett a korszak legfontosabb – fent említett – iparművészeti áramlataival. Így a Wiener Werkstätte szellemiségével is, ami inspirációs forrást jelentett számára (ez hagyatéki anyagában fellelhető gyűjtéseiből is kiderül). És mi másnak nevezhetnénk Lukáts Katónak az Altmann & Kühne számára tervezett art decós-modern-folklorisztikus-múltidéző-nőies-mesebeli csokoládésdobozkáit, ha nem a bécsi művészi filozófia apró megtestesüléseinek? Az üzlet az 1930-as évek elején nyílt meg a Grabenen, Bécs szívében. Tervezője Josef Hoffmann[19] volt, a kor egyik legbefolyásosabb osztrák építésze, a Werkstätte egyik alapítója (Bécsi Műhely 1932-ben zárt financiális gondok miatt). [20]
A húszas-harmincas években az ipar, a kereskedelem és a művészet nagy találkozásából született a modern kereskedelmi grafika.[21] A háborút követően a hazai üzletek felújításával párhuzamosan bővült az áruválaszték, fejlődött a reklámművészet, s vele a csomagolás és a kirakat művészete. Aztán jött a világgazdasági válság. És amikor „pang a piac, rossz a konjuktúra, elsorvad a kereslet, akkor a segítség döntő tényezője a reklám” – mondták-mondják. A műfaj fő orgánuma a Reklámélet (1928–1938) című folyóirat volt, hasábjain elismert szakemberek írtak a művészi tipográfia és a plakáttervezés mellett a művészi kirakatokról is. A korszak sokirányú grafikai tevékenységét az 1928-tól a Magyar Könyv- és Reklámművészek Társasága fogta össze. Célja a szakma színvonalának emelése volt. A társulat elnöke Kozma Lajos volt. A társaság tagjai sorában ott találjuk Kaesz Gyula nevét is. Ekkoriban már az Iparművészeti Iskola grafika szakán kívül reklámművészetet (grafikai tervezést, fotózást) Csabai Ékes Lajos, Jaschik Ámos, Bortnyik Sándor, Pécsi József, Orbán Dezső magániskolájában is tanulhattak a diákok. Orbán Atelier-jében Lesznai Anna és Lukáts Kató is tanított.
Kozma Lajos nevét már többször említettem. A Kaesz-Lukáts házaspár mindkét tagja barátjának mondhatta a férjnél évtizeddel idősebb tervezőművészt. Kozma Lajos volt számukra – a fennmaradt fotóalbum tanúsága szerint is – a barátok egyik legbecsesebbike, és ezen túl egyfajta szellemi-alkotói iránytű is. Kozma megjárta Párizst, és a huszadik század nagy festőegyéniségének, Matisse-nak tanítványa is volt; művészetében egyszerre volt modern és konzervatív, miközben figyelt az európai művészet fejlődési irányaira. Lukáts házassága Kaesz Gyulával, majd idővel egyre bensőségesebbé vált barátsága Kozmával – és e két férfinek köszönhetően kapcsolódása a körülöttük lévő szakmai körrel – minden bizonnyal mecénásokkal, megrendelőkkel való ismereteségeket, barátságokat, azaz: kapcsolati hálót is jelenthetett a művésznő számára.[22]
Kozma sokoldalú tervező volt. Igazi művészeti mérce. Már az első világháború idején vezetett vállalkozásában, a Budapesti Műhelyben is kiemelkedő, nemzetközi szintű kézműipari alkotásokat valósított meg. A húszas években pedig a művészi csomagolás hazai apostolává is vált. Ő volt az, aki összegezte a jó csomagolás kritériumait, és bátran hirdette a merkantil grafika, a tervezőművészet gazdaságalakító, társadalmi szerepét. A művészi árukínálás szükségessége iránt támadt lelkesedésében szerepe volt a cukorkaboltot (később cukrászdát is üzemeltető), ízes bonbonjaival elhíresült Floris családnak.[23] Üzletükhöz Kozma reklámnyomtatványokat – cukorcsomagolást, etikettet, vignettát, bélyeget, levélpapírt stb. – tervezett, ezzel a cég brandjét erősítve. Ez volt a mérföldkő a hazai csomagolásművészet történetében. Idézzünk néhány gondolatot Kozmának a Florissal való együttműködéséről írt cikkéből (Magyar Grafika, 1921), mert rávilágít Lukáts Kató csomagolásainak legmélyebb gyökereire is.
„Mióta együtt dolgozunk [a Floris bonbonok mesterével, Floris Frigyessel][24], azóta magam is kettőzött kedvvel élek a csomagolás művészetének, mert át vagyok hatva attól a szociális feladattól, amire egy szép csomagolás hivatott. Tőle tanultam meg, milyen gonddal, aprólékos szeretettel kell elmélyedni egy doboz életébe, hol kezdődik ez a művészet, mennyitek’ anyag és díszítésre alkalmas terület adódik itt. Maga a cukor formája, a cukor belső s külső köntöse, cirádás kis vignettája, az egyes jellegzetes kis cukorkák együttes színes bokrétája a dobozban, papírpárna, papírcsipke, a doboz fedelének belseje, a doboz formája, színes kosztümje, csomagolópapírral felöltöztetett utcai ruhája, szalaggal, zsinórral fölékesített, dekoratív plombával ellátott pecsétje: mind megannyi apró meleg gondolat annak a számára, akiknek a bonbon készül: a közönségnek. A reklámgrafikában „válik lehetővé, hogy díszítés, jó színek, szép felirat, kellemes formájú dobozok, kedves csomagolópapírok olyan széles réteghez jussanak el, amit minden hivatalos művészeti propaganda sem bír elérni – írja Kozma Lajos.[25]
Kozma gazdag fantáziavilága, finom rajzkultúrája, gondosan tervezett növényi alakzatai és figurális témái, a stílusokat egységbe rendező motívumai Lukáts Katót is továbbgondolásra késztették. Lukáts női lélekkel átszőtt csomagolás-grafikái Kozma művészeti értékrendjét tükrözik. Ennek ellenére Lukáts munkái inkább a magyar art decóhoz sorolódnak, melynek fő jellege a plakátokon túl a dísz- és lakberendezési tárgyakon testesül meg leginkább. Ezeken az otthonokba szánt tárgyakon a természeti motívumok stilizáltan és rendkívül dekoratívan jelennek meg, ahogy Lukáts Kató csomagolásain is, melyek motívumai alkotójuk természetszeretetéről is árulkodnak. Lukáts inspirálódott a Wiener Werkstätte művészetéből, különösen Dagobert Peche stílusa ismerhető fel több grafikáján. De a csomagolás terén újító volt. Az ő védjegyévé vált a mintává alakított jelenetes ábrázolás, a hétköznapi élet és a természet motívumainak mesevilággá alakítása. (Ötletét később többen átvették.)
Ahogy Kozma Lajos és Kaesz Gyula, vagy ahogy a bécsi Wiener Werkstätte művészei, úgy Lukáts Kató is a szellemi értékek hordozójaként tekintett a művészi gonddal készített tárgyra. Ezt mutatják – Bécsnél maradva – az Altmann & Kühne csokoládébolt számára tervezett csomagolópapírjai, dobozai is. Lukáts csomagolásai nemcsak vásárlásra buzdították a boltba betérőket, hanem közelebb is hozták a művészeteket a közönséghez – a kiürült díszes papírdobozokat a vásárlók megőrizték, dísztárgyként eltették. Lukáts Kató „a művészetet mindenkinek kijáró ajándéknak tekintette”.[26] Dobozgrafikái, akár egy művészien illusztrált gyermekkönyv lapjairól is származhattak volna. Mint később bebizonyosodott, a rajtuk megelevenedő mesevilág a háború utáni évtizedek fő hivatását vetítette előre.
Lukáts Katótól alig ismerünk nagyobb méretű kinyomtatott reklámgrafikát. Plakátjai szinte kivétel nélkül eredeti temperatervekként maradtak fenn. Az archív fényképek megőriztek ugyan néhány plakátot, de a többség, ha a nyomdába is került, fizikai valójában nem maradt az utókorra. Egy-két reklámfüzetecske, reklám-képeslap, számolócédula, címlap ismeretes még tőle. A plakátművészet – egy-két kivételtől eltekintve – főleg a férfi grafikusok terepe maradt.
A két világháború közötti időben Lukáts Kató elsősorban a csomagolásai révén vált ismertté. Mint már említettem a modern kereskedelmi grafika és a kirakatművészet ekkor már kéz a kézben jártak. Szép példája ennek a harmincas évek derekáról a semmeringi Altmann & Kühne cukrászda számára tervezett portál – Kaesz Gyula munkája – kirakatában Lukáts Kató dekoratív dobozaival.[27] Az igényes csomagolásra különösen a minőségi árucikkek kereskedelmében fektettek nagy hangsúlyt – főleg a csokoládéipar, és mellette az illatszer- és kozmetikai ipar termékeit kínálták a kor igényeinek megfelelő „kosztümben”.[28]
Itthon az édesipari gyárak nagy része a világháború következtében elveszett, a még létező nagyobb üzemek közül az egyik, amelyik talpon maradt: az a Stühmer.[29] Az üzlethálózatot is kialakító Stühmer-cég már a húszas években is terveztetett iparművésszel[30]. Legszebb csomagolópapírjait nőművészek tervezték: Szirmai Ili mellett Lukáts Kató és pályatársa Mallász Gitta.[31]
A nőknek szóló termékek közül a vezetőszerep a kozmetikumoké. A századfordulón sorra nyíltak az illatszer készítésére, árusítására specializálódott üzletek (illatszerárak), később drogériák – ez utóbbiakban a piperék mellett többek között gyógynövényeket, vegyszereket is árultak. Lukáts Kató – ápolt, magára adó művésznőként – szívesen dolgozott együtt a kozmetikum gyártókkal. A legnagyobbaknak tervezett. Az Elida Magyar Illatszer- és Pipereszappangyár számára ő is rajzolt csomagolás-grafikát. Púderdoboza a Wiener Werkstätte grafikai világát idézi. (A cég reklám célú bakelitlemezt is kiadott az ő grafikájával.) Hasonló hangulatú az akkoriban piacvezető Baeder illatszer- és kozmetikumgyártó vállalat számára tervezett Exotic márka kozmetikum-csomagolása. Lukáts Kató grafikája több évtizedig élt a szappan- és púderdobozokon. A szappancsomagolásokon látható kecses női félalak több bútorintarziájáról visszaköszön.[32]
Lukáts Kató nemzetközi szinten is elismert, megbecsült művésszé vált. Aztán kitört a háború. Férjével a dédelgetve építgetett szentendrei házukban tartózkodtak ekkoriban.
Bútor és csomagolás itt-ott összekapcsolódik Lukáts Kató művészetében. Dekorált ő csomagolóanyaggal reklám célú újságtartót, és készített apró fiókos bútoroknak tűnő csokoládésdobozkákat. Textilmintái és csomagolásgrafikái olykor bútorokon köszönnek vissza. Kaesz Gyula egyszerű felépítésű szekrényét Lukáts Kató szimbolikus – és a magyarságot kifejező –, stilizált népművészeti motívumokkal dekorálja. (A harmincas évek végén az országpropaganda fontos eszközévé vált a népművészet.)[33] Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe tartozó bútor vidám piros palástján gerlék, virágok és szívformák sugároztak egy kis örömteli hangulatot a világháború előestéjén.[34]
Elsősorban a hölgyeket szólították meg a Lukáts Kató csomagolás-grafikái. Nőművész alkotott nőknek. A két világháború között virágzó műfaj máig ható képviselője vitathatatlanul ő. Később a gyermektelen – de nem családtalan – „Kató néni” a kicsiknek mesélt grafikáival. A háborút a férje „tiszta” származásának köszönhetően túlélő művésznő a valóságnál barátságosabb világot teremett a gyerekeknek.
Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánunk az MKVM minden munkatársa nevében.
Lábjegyzet:
[1]Az 1900-as évektől a nők is részt vehettek a művészeti felsőoktatásban. Férfi aktot nők nem rajzolhattak, festhettek, mert nem volt illendő.
[2] A Gödöllői Művésztelepen – mely az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolához több szálon kötődött – a nők a férfiakkal egyenlő jogokkal éltek. A nők a férfiakkal együtt sportoltak; fűzőiket, kalapjaikat elhagyták.
[3] Az Iparművészeti Iskolát 1880-ban alapította Trefort Ágoston akkori közoktatásügyi miniszter. Ezzel megteremtette a mai iparművész/tervezőművész, a mai designerképzés alapjait. Lukáts Kató idején az iskolában szerzett végbizonyítvány iparigazolvány kiváltására és szaktárgyak tanítására is lehetőséget adott.
[4] P. Szabó Éva (Pisszer Istvánné) Kozma Lajos, Kaesz Gyula, Molnár Farkas által tervezett lakásokba készített textileket.
[5] Helbing litográfusként indult, s vált a magyar művészi plakát és merkantil grafika egyik megteremtőjévé, később az Iparművészeti Iskola igazgatójává.
[6] A grafikusok képzésében Helbing Ferenc mellett a fali festményeivel elismertséget szerzett Haranghy Jenő is részt vett, aki kitűnő könyvillusztrátor is volt egyben.
[7] Neve így szerepelt az évkönyvekben.
[8] Szirmai textilszakos volt. Több forrásban Marsovszkyné Szirmai Iliként szerepel. Tervezőgrafikusként is dolgozott. Képzőművészeti stúdiumokat folytatott, és elsősorban képzőművészként vált ismertté.
[9] Rosner Károly sokat tett a magyar grafika elismertetéséért. A lelkes publicista A plakát kézikönyve című képekkel illusztrált kiadványa alapvető a témában. Kassák Lajos is felismerte a plakát tömegeket megszólító erejét, programadó cikke A plakát és az új festészet címmel a MA-ban jelent meg a húszas években.
[10] D. Róna Emmynek több névvariánsa is ismert.
[11] Vannak közös pontok Kaeszné Lukáts Kató és a nála 15 évvel fiatalabb F. Györffy Anna pályájában. F. Györffy is tervezett textilmintákat. Ugyanaz a szerző, Varga Katalin írta a Mosó Masát és a Gőgös Gúnárt is.
[12] A széles tömegek lakáskérdésének megoldását jelölte meg céljaként a CIAM, melynek magyar tagjai is voltak, többek között Molnár Farkas, a Bauhaust megjárt építész. A nagyhatású nemzetközi szervezet a modern építészet elveinek lefektetésében játszott döntő szerepet. Egyik vezető egyénisége Le Corbusier volt. Tagjai sorában szerepelt többek között Kozma Lajos és Kaesz Gyula is. Gádor István keramikus is a tagok között volt.
[13] Koloman Moser grafikus és festő, Josef Hoffmann építész és a mecénás Fritz Waerndorfer alapította.
[14] A Wiener Werkstätte alkotásai (bútorok, kerámiák, textilek, ékszerek) valójában luxustárgyak voltak.
[15] Erről bővebben lásd: Kiss Éva: Almár (Fränkel) György és a Magyar Műhely-Szövetség. In: Ars Hungarica, 2006 (34. évf.) 1-2. sz., 407–414.
[16] Az egyik legkiemelkedőbb közülük a gyomai Kner Nyomda. A Kner Nyomdaipari Gyűjteménynek Kner Imre egykori lakóháza ad otthont, melyet Kozma Lajos tervezett. A nyomdának dolgozott Kozma mellett Kaesz Gyula is, például reklámbélyeg-sorozatot tervezett nekik.
[17] Biró Miklósról bővebben lásd: Farkas Judit Antónia: Nyomdászattól az alkalmazott grafikáig. Biró Miklós pályaképe. In.: Magyar könyvszemle, 2014 (130. évf.) 1.sz., 66–83.
[18] Kozma más művészeti szaklapoknak is tervezett címlapot, így a Magyar Iparművészetnek, a A Fény fényképezési folyóiratnak stb.
[19] Építészként, belsőépítészként magyarországi munkája is volt (Pikler-villa).
[20] A Lukáts Katónak tulajdonított Altmann & Kühne-dobozok egy típusán csipkemotívumok is megjelennek. Az Iparművészeti Múzeumban is megtalálható csipkemotívumos dobozokat a bécsi üzlet 2020-as kiadványában a Fritzi Löw neve alatt említik. Tény, hogy a Wiener Werkstätte kötődésű művész maga is tervezett csipkét. Ez még nem zárja ki Lukáts szerzőségét, mivel a csomagolás egyes részletei más munkáival összevethetők. A divatkellékek közül a hazai kézi csipke (halasi csipke) igen népszerű volt ekkoriban. Ez szolgálhatott inspirációul. Viszont az is igaz, hogy a Wiener Werkstätte művészei is terveztek egyedi csipkéket. A csipkemotívumos dobozok szerzősége további kutatásokat igényel.
[21] Reklámművészetet (grafikai tervezést, fotózást) Csabai Ékes Lajos, Jaschik Ámos, Bortnyik Sándor, Pécsi József, Orbán Dezső magániskolájában is tanulhattak a diákok. Orbán Atelier-jében Lesznai Anna és Lukáts Kató is tanított.
[22] Az MKVM-be került hagyatéki anyagban barátoktól, munkatársaktól kapott fényképek, harmincas évekbeli karácsonyi üdvözlőlapok, meghívók is megtalálhatók. Ezek tanúsága szerint is a Kaesz-házaspár kiterjedt ismeretségi köréhez tartozott a tervezőművészek közül – Szabó Éván, Kozma Lajoson kívül – többek között Kner Izidor (nyomdász szakember), Kner Albert (nyomdász, grafikus), Haiman-Kner György (könyvművész), Kovács Margit (keramikus).
[23] Néhány apró adalék a Kozma–Kaesz-kör kapcsolati hálójáról a Floris kapcsán: a harmincas években nyílt a Bauhaus stílusú Floris cukrászda, enteriőrje Kaesz Gyula tervei szerint készült, benne a húszas évek elején a Wiener Werkstätte kerámia műhelyét megjárt, és a modern magyar kerámia úttörőjének tekinthető Gádor István keramikusművész alkotásai is helyet kaptak. Gádor a Magyar Műhely-Szövetség tagja is volt. Gádor István, Gorka Géza és Kovács Margit hármasa volt a modern magyar kerámiát alapító nagy triász. Kovács Margit Lukáts Kató baráti köréhez tartozott, leveleztek, együtt szerepeltek az 1937-es világkiállításon is. Lukáts otthonában Kovács-kerámiák is helyet kaptak.
[24] A csomagolás művészete. Magyar Grafika, 1921 (2. évf.) 6. sz., 97–98.
[25] A Floris történetéről a Haszon Gábor Kutatási naplójában igyekszik minél több információt összegyűjteni. Lásd: https://florisbook.wordpress.com/2021/11/28/volt-egyszer-egy-floris-csoport/ (letöltés dátuma: 2023. 12. 13.)
[26] Kiss Éva: Kaeszné Lukáts Kató (1900–1990), az alkalmazott grafika mestere. In.: Magyar Iparművészet, 2000/33, 22.
[27] Lásd: Kaesz Gyula a kortárs szemével. P. Szabó Éva (1910–1997) textiltervező visszaemlékezése. In.: Magyar Iparművészet, 2017/4, 27.
[28] Az art deco idején készült kozmetikai csomagolásokról lásd: Veress Kinga: A szépség kultusza. Luxus és egzotikum az illatszer- és kozmetikaiparban. In.: Art deco Budapest. Plakátok, tárgyak, terek, 1925–1938 (kiállítási katalógus), MNG, Budapest, 2022, 64–73.
[29] A Stühmer mellett a Gerbeaud Csokoládégyár, a Hunnia, a Koestlin Keksz- és Ostyagyár is túlélték a világégést. A Koestlinnek ekkoriban Kolozsváry Sándor mellett Lukáts Kató is tervezett csomagolást.
[30] Így Jeges Ernővel.
[31] Mallász a bécsi Meinl hazai fiókja számára is tervezett sajátosan nőies hangulatú, népművészet ihlette art decós dobozokat. Az egyik dobozon az évszakok – valójában a női élet szakaszinak – változásait ábrázolta Mallász. Lukáts és Mallász mindketten terveztek a Szent István Tápszerművek Rt. számára is bonbonos dobozokat.
[32] A témával bővebben Egger Zsófia foglalkozott. Lásd: Lukáts Kató és Kaesz Gyula közös munkái. In.: Magyar Iparművészet, 2017/4, 51–57.
[33] Az 1937-es párizsi világkiállítás kapcsán erről bővebben lásd: Veress Kinga: A népi ornamentika jelentősége az 1937-es párizsi világkiállítás magyar éttermének fali festményein. In.: Magyar Expo sikerek 1851–2021, kiállítási katalógus, Magyar Nemzeti Múzeum, 2022, 121–132.
[34] A szekrény 1939 végén készült. A stílusrokonság okán itt érdemes megemlíteni Diósy Antalnak az 1937-es párizsi világkiállításra alkotott ebédlődekorációját, melyet a zsűri Grand Prix-vel jutalmazott. Itt nyert aranyérmet P. Szabó Éva is, részben Lukáts Kató tervezte textiljeivel.
