2024. április 10. | Németh Nóra
A négy éve múzeumunkban őrzött Karlócai-féle játékhagyaték[1] egyik emblematikus, több kiállításban bemutatott darabja a kanadai Dionne ötös ikrek babacsoportja. Ritkaságszámba megy, hogy játékszerek emberi sorsokat idézzenek fel. E babák azonban éppen ilyenek. Bejegyzésemben a játékbabák modelljeinek megrázó történetén túl a „babatörténelem” néhány kulisszatitkába avatom be az olvasót.
1934. május 28-án a kanadai Ontario tartomány Corbeile nevű településén Elzire Dionne egy szerény farmházban leány ötös ikreket hozott világra. Émilie, Yvonne, Cécile, Marie és Annette nevét szinte születésük pillanatában megismerte a világ, hiszen ők voltak mai tudásunk szerint az első életben maradt ötös ikrek. Világra jövetelük, majd fejlődésük orvosi bravúr, világszenzáció volt. A kislányok azonban pillanatokon belül a gazdaság és a kereskedelem eszközeivé váltak.
Az ötös ikrek életük első öt évében nemzetközi hírességek lettek: három hollywoodi filmben szerepeltek, nevükkel többek között csukamájolajat, írógépet, automobilt, édességet, szappant és fogkrémet is el lehetett adni. Orvosuk, Allan Roy Dafoe ugyancsak világhírű lett. A kislányok egyéves korukban Ontario tartomány gyámsága alá kerültek, Dafoe-t nevezték ki elsőszámú felügyelőjüknek. Szülőhelyükhöz közel, egy medencével és játszótérrel felszerelt szanatóriumot (gyermekotthont) építettek a lányok számára, mely „Quintland” néven, Kanada Niagara-vízesésnél is népszerűbb turisztikai célpontja volt az 1930-1940-es években. A lányok apja, Oliva Dionne szuvenír boltot üzemeltetett Quintland területén, ahol a lányok nevével és fotójával szinte bármit el lehetett adni.
Turisták milliói keltek útra, hogy egy üvegfal mögött láthassák az ikreket, akiknek napirendjéről, egészségi állapotáról, fejlődéséről a sajtó folyamatos tájékoztatást nyújtott. Orvosok és ápolók gondoskodtak a kislányokról, akik visszaemlékezésükben „emberi állatkertként” és cirkuszként jellemezték az időszakot. Becslések szerint Quintland egy évtized alatt közel 500 millió dollár bevételt hozott Ontario tartománynak a nagy gazdasági világválságot követő években, ami nagyban hozzájárult a térség turisztikai fellendüléséhez. A gazdasági kilátástalanság időszakában az ikrek az optimizmust és a reményt testesítették meg az emberek számára. A kislányok azonban hatalmas árat fizettek mindezért: a gazdasági kizsákmányolás, a normálistól messzemenően eltérő gyermekkor megpecsételte sorsukat. Bár bankszámlájukon szép összeg gyülekezett, annak csak töredékéhez jutottak hozzá később.
A családjuktól és kortársaiktól elzártan élő gyermekek kilenc éves korukban kerültek vissza hosszú pereskedés után szüleikhez és hét testvérükhöz. A visszatérés azonban nem jelentette a boldog családi élet kezdetét.[2] Életüket a médiafelhajtáson túl továbbra is az elszigeteltség és a szigorú napirend határozta meg, melyhez konfliktusokkal teli, feszült családi légkör társult. A lányok 18 éves korukban elhagyták a szülői házat, szüleikkel lényegében megszakították a kapcsolatot.
Émilie 1954-ben, Marie 1970-ben, Yvonne 2001-ben hunyt el. 1998-ban az ikreket pénzügyi kárpótlásban részesítette a kanadai kormány. Annette és Cécile pár hónap múlva a 90. születésnapját fogja ünnepelni. Szülőházukban jelenleg múzeum működik[3], ahol személyes tárgyak mellett az ikrek ihletésére készült játékbabák is várják a látogatókat. Lássuk, hogy a játékipar miként reagált a kanadai szenzációra!
Sok babagyár szerette volna megragadni a szokatlan esemény által felkínált piaci lehetőségeket, azonban csak az amerikai Alexander Doll Co. kapta meg az engedélyt, hogy 1936-ban védjegyként bejegyeztethesse az Egyesült Államokban a Dionne Ötös Ikreket. Az 1923 óta a mai napig működő babagyár kiváló minőségű gyártmányairól ismert. Korai termékeik egyik, az ikerbabák gyártásánál is alkalmazott alapanyaga az ún. massza volt. Utóbbi igen változatos, fűrészpor-vagy papír alapanyagú keverékeket jelent, amelyekből babafejek és-testek készültek. A 18. század végén izgalmas kísérletek folytak a papírmasé tökéletesítésére: ez a babaipar leggyakrabban használt masszája. A technológia lényege, hogy a keveréket gipszformába öntötték, enyvezték, majd a teljes felületet testszínű temperával festették. A felszín maradhatott matt, de gyakran lakkozták vagy viasszal vonták be. A tartós, jól formálható anyag a fa, majd a biszkvitporcelán olcsó pótlékaként a modern műanyagok 1940-es évekbeli megjelenéséig népszerű maradt a babakészítők körében.
Az amerikai gyártó több korai babáját hírességek vagy regényalakok sugallták, így Shirley Temple[4], az 1930-as évek népszerű gyerekszínésze, vagy az „Elfújta a szél” hősnője, Scarlett O’Hara. Az élő személyekről, gyermekekről mintázott babák a nagyipari játékgyártás területén a 20. század elején jelentek meg karakterbaba néven. 1909-ben a német Kämmer és Reinhardt cég jegyeztette be az elnevezést. Az arcvonások minél életszerűbb megmintázását a gyártók szobrászművészekre bízták, akiknek a keze alatt vidám és morcos tekintetű, sőt még síró babafejek is készültek.
A „Baby” nevű első bejegyzett karakterbaba csecsemőt mintázott, de még ugyanebben az évben több különféle gyermekarcot ábrázoló típus jelent meg a piacon. A karakterbaba az újdonság erejével hatott az idealizált szépségű, divatosan öltöztetett francia és német hölgybabák mellett. A típus újszerűségét mutatja, hogy 1913-ban a Kertész Tódor által alapított üzlet[5] kínálatában „modern babák” néven „kis gyermekek élethű arckifejezésével” ábrázolt játékbabák szerepeltek. Az 1930-as években a magyar vásárlók már számtalan karakterbaba közül válogathattak.
A Madame Alexander-féle ötös ikrek első generációját 1935 tavaszán hozták ki. A hajlított lábú, masszából készült csecsemőbabák ülni is tudnak. 1937-ben, két évvel azután, hogy a bébiket megalkották, piacra kerültek a Dionne tipegők, a sorozat lépést tartott a valódi ötös ikrek fejlődésével. Az ötös ikreken túl, a szülést levezető Allan Roy Dafoe és Louise de Kirilene ápolónő alakját is piacra dobták baba formájában. A Dionne bébiket árulták saját kiságyukba fektetve, egy közös párnázott ágyban, de még hintaágyban és libikókával is, egyes szettekhez játékbútorok is tartoztak. Hajuk lehetett a fejjel egybeformálva festett (modellált) vagy inkább a tipegők esetében paróka, de minden esetben a lányok valódi hajszínét utánzó sötétbarna. Az öt egyforma babát ruházatuk színével különböztették meg egymástól. Annette sárga, Marie kék, Yvonne rózsaszín, Cécile zöld, Émelie levendula színű ruhát kapott, de öltözetük színe lehetett egységesen fehér vagy bézs árnyalatú is. Az egyénítést szolgálta még a ruhájukra akasztott fém jelvény, melyre a gyerekek nevét vésték.
A Karlócai-gyűjteményben lévő babák nem Amerikában, hanem a német Ernst Heubach köppelsdorfi gyárában készültek. A jó nevű gyártó 1885-től állított elő biszkvitfejeket saját, illetve más gyártók babái számára, etnikumokat megjelenítő karakterbabái jellegzetes termékei körébe tartoznak.
A vesszőből font, selyemszalaggal díszített, párnázott kosárban csücsülő babák feje ún. biszkvitporcelánból, testük a fent leírt massza felhasználásával készült. A porcelánból készült babafej forradalmi újításként jelent meg Európa-szerte az 1840-as években. A legtöbb porcelánfejet a mai Németország területén, Thüringiában készítették, de jelentős gyártó volt Franciaország is. A háromszor égetett, mázas porcelánfejeket többnyire fa-, bőr- vagy kelme anyagú testekre szerelték. A 19. század közepétől már kétszer égetett, máz nélküli, ún. biszkvitfejeket alkalmaztak valódi hajjal, beültetett üvegszemekkel és mozgatható végtagokkal. A biszkvit előnye volt, hogy megjelenése a bőr természetes porózusságához hasonlított. Manapság azt a céget jelölik meg a baba származási helyéül, ahol a fejet készítették, mert a fej hordozza a baba „személyiségét”. A test, illetve a ruha általában nem ott készült, ahol a fej.
Babáink tarkórészén a következő jegy található: Heubach-Köppelsdorf 300-15/0 Germany. A Heubach-Köppelsdorf jelzést 1919 és 1932 között használta a gyártó, abban az időben, amikor a Heubach egyesült az Armand Marseille nevű világhírű babagyártóval. A 300 a babafejhez használt öntőminta sorozatszámát jelöli. (Ezt a mintát Heubach 1920-ban kezdte használni.) A 15/0 méretszámot jelent, azt jelzi, hogy milyen méretű testre lehet rátenni a fejet, a testet ugyanis nagy valószínűséggel más készítette, mint a fejet, és valószínűleg egy harmadik szereplő szerelte össze a baba testrészeit. A két utolsó szám tehát a baba összeállítói számára jelent fontos információt.
A babacsoport Liebner bácsi[6] 1937-es, valamint 1938-39-es árjegyzékében is beazonosítható. A termékhez tartozó képen a nálunk lévő babáknál kisebb, 7 cm magas babákat látunk „díszes kosárban”, melynek lábakon álló, vesszőből font kialakítása megegyezik a múzeumunkban őrzött darabbal. is beazonosítható. A termékhez tartozó képen a nálunk lévő babáknál kisebb, 7 cm magas babákat látunk „díszes kosárban”, melynek lábakon álló, vesszőből font kialakítása megegyezik a múzeumunkban őrzött darabbal. A kísérőszöveg szerint a kosárban árusított babákat nagyobb méretben is kínálták, utóbbiak kerültek be minden bizonnyal a gyűjteménybe. (A katalógus szerint az ötös ikreket meg lehetett vásárolni kosár nélkül, 14, 20 és 26 cm-es méretben is.) Az árjegyzékek sajátossága, hogy a gyártót csak az igazán jól ismert világmárkák (Märklin, Steiff) esetében tüntették fel. Így még az árjegyzékben közölt babák, illetve egyéb játékok esetében is „nyomozómunkára” van szükség az azonosításhoz, ami nem feltétlenül vezet sikerhez.
A gyűjteményünkben őrzött öt, teljesen egyforma, 20 cm magas baba megkülönböztetése az előkéjükre hímzett nevekkel lehetséges. Szőke, moherből (gyapjúfonal) készült hajuk azonban teljesen eltér a műtárgypiacon előforduló amerikai Dionne bébik jellegzetes sötétbarna hajszínétől, mellyel a lányok valódi hajszínét utánozták. Pirospozsgás, élettel teli, szépen megformált arcuk kiemeli őket az amerikai masszababák sorából. A babák egyforma kezeslábast, fehér pamutzoknit és sapkát viselnek, szettjüket bakelitgyűrűkkel kombinált csörgők egészítik ki. Fejük mozgatható, hasonlóan ún. alvó szemeikhez, melyek egy szerkezet segítségével nyílnak és záródnak. A biszkvitbabákra jellemző módon a végtagok a gömbcsuklós illesztésnek köszönhetően ugyancsak mozgathatóak.
Elképzelhető, hogy önállóan beszerzett karakterbabák itthoni összepárosításáról és kosárba helyezéséről van szó. Az sem zárható ki, hogy a német gyártó a már létező és sikeres karakterbaba típusból öt példányt egyforma kiegészítőkkel társítva piacra dobott, meglovagolva az épp aktuális divatot. Akárhogy is történt, abban biztosak lehetünk, hogy az elbűvölő kisbabák látványa rabul ejtette egykori tulajdonosát, aki örömünkre hosszú időn át gondosan őrizte az együttest.
A bejegyzés megírásában nyújtott segítségéért köszönetemet fejezem ki Nagy Veronikának, Tészabó Júliának és Rozsnyói Gergelynek. Külön köszönettel tartozom a Dionne Quints Museum munkatársainak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a weblapjukon és közösségi oldalukon közétett fotókat felhasználhassam.
Lábjegyzet:
[1]Karlócai Jánosné sz. Kelemen Marianne (1925-2020), a régi játékok megmentésében elhivatott óvodapedagógus több ezer darabos játékgyűjteményét 2020 óta őrzi intézményünk.
[2] Viszontagságos gyermekkorukról magyar nyelven is megjelent kötetben számoltak be: Jean-Yves Soucy Dionne, valamint Annette, Cécile, Yvonne Dionne. Egy család titkai. A világhírű kanadai ötösikrek gyermekévei, Glória Kiadó, 1996. A könyvet figyelmébe ajánlom a lányok sorsa iránt mélyebben érdeklődő olvasónak.
[3] https://dionnequintshome.com/
[4] A Dionne ikrek kedvenc játékai Shirley Temple-babák voltak.
[5] Az 1861-től 1935-ig működő neves fővárosi, ún. nürnbergiáru-üzlet árukínálata vegyes volt. Díszmű, utazási és háztartási cikkek mellett árultak játékot is, a város egyik legjelentősebb játékkereskedésének számított. 1892-ben a cég a Kristóf tér sarkára költözött.
[6] A Liebner Zsigmond által alapított híres játéküzlet 1868 és 1949 között a mai budapesti Szent István bazilika közelében várta vásárlóit.
Irodalom és forrásjegyzék:
Goodfellow, Caroline: Ezerarcú babakönyv. Gemini, Budapest, 1994. 20-21.o., 26-27.o.
Karlócai Mariann, Kulich Julianna, Tészabó Júlia: Életünk a játék. Válogatás Karlócai Mariann gyűjteményéből. MKVM, Budapest, 2016. 28-29., 85.o.
Nagy Veronika: Moskovszky-gyűjtemény. Hetedhét Játékmúzeum, Székesfehérvár, 2018. 20-23.o.
Tészabó Júlia, Török Róbert, Demjén Bence: „A Babatündérhez”. A budapesti játékkereskedelem története. MKVM, Budapest, 2010. 57., 61.o.
Jean-Yves Soucy Dionne, Annette, Cécile, Yvonne Dionne. Egy család titkai. A világhírű kanadai ötösikrek gyermekévei. Glória Kiadó, 1996.
https://www.britannica.com/topic/Dionne-quintuplets (Utoljára megtekintve: 2024.03.06.)
https://www.life.com/history/the-dionne-quintuplets-little-girls-lost-in-the-harsh-glare-of-fame/ (Utoljára megtekintve: 2024.03.06.)
https://www.dollreference.com/alexander_doll.html (Utoljára megtekintve: 2024.03.07.)
https://www.dollreference.com/ernst-heubach-dolls-german (Utoljára megtekintve: 2024.03.07.)
https://sylvias-puppenhaus.de/seiten/puppenmarken35.htm (Utoljára megtekintve: 2024.03.12.)
https://dionnequintshome.com/about-us/ (Utoljára megtekintve: 2024.03.07.)
