2022. június 30. | Bakó Bálint
A Föld országainak zászlói színeiket és a formavilágukat tekintve elképesztő változatosságot mutatnak. Erről írtunk az előző zászlós blogbejegyzésekben. Azonban az éles szemű megfigyelő elkülöníthet összetartozó, egymáshoz nem csupán a véletlenül folytán hasonlító darabokat. Az ilyen nemzeti jelképek egy-egy úgynevezett zászlócsalád tagjai. A família kialakulásában közös történelmi, eszmei és földrajzi tényezők játszanak közbe. Múzeumunk gyűjteményében nem is egy ékes példája található meg a legjellemzőbb családokból.
„Szóba se jöhet Skandinávia?” – Az égből alászállt kereszt
Korábban értekeztünk már az „Észak keresztjét” viselő zászlókról. Észak-Európában terjedt el ez a típus, Finnországtól a Feröer-szigeteken át Izlandig használják. Az első zászlócsaládnak tekinthető, hiszen a legenda szerint a vörös alapon fehér keresztes dán zászló – mely a többi skandináv nemzetnek is mintául szolgált – a 13. század elején, a mai Észtország területén „szállott alá az égből”, egy pogányok ellen vívott csatában. A Guinness világrekordok könyve a legrégebb óta változatlan formában használatban levő nemzeti zászlónak ismeri el dánt. Az Észak keresztjét viselő zászlók általában két (Dánia, Svédország, Finnország, stb.), ritkábban három színből állnak (Izland, Norvégia), de több színt nem is érdemes megjeleníteni a kereszt-alak és az általa négy mezőre bontott alap sajátosságai miatt.
Latin-amerikai libertadorok
Belgrano-ék
Közép- és Dél-Amerikában gyakran találkozunk a különböző árnyalatú, kék-fehér-kék, függőleges, vagy vízszintes sávos lobogókkal. A zászlócsaládnak ezúttal „ősatyja” is van, Manuel Belgrano argentin államférfi személyében, aki több latin-amerikai ország függetlenné válásában játszott kulcsszerepet a 19. század elején. Argentína első nemzeti zászlaját ő maga tervezte. Ezen a zászlón még nem kapott helyet az arany napkorong, csupán egy fehérben és égkékben játszó jelkép volt, az argentin függetlenségi mozgalom kokárdájának nyomán. A közép-amerikai országok – El Salvador, Guatemala, Honduras és Nicaragua – melyek szintén a 19. század első felében nyerték el függetlenségüket, szintén a bergamói színeket vették át. Üdítő színfoltot képez közülük Honduras, mivel nemrég sötétkékről türkizre cserélték zászlajuk árnyalatát. Vannak természetesen olyan kék-fehér sávos nemzeti zászlók is, amelyek nem köthetők Belgrano-zászlócsaládhoz, ilyen a san marinói, vagy az izraeli.
A Miranda-família
Szintén egy 19. századi latin-amerikai hazafiról kapta a nevét a következő csoport, méghozzá a Venezuela függetlenségét kivívó Francisco de Mirandáról. Ő maga tervezte a vízszintes, sárga, kék és vörös sávos zászlót, amely Ecuador és Kolumbia nemzeti jelképének is alapjául szolgált. Venezuela a kék sávban tartományai számának megfelelő fehér csillagot helyezett el. A legutóbbi, szám szerint a nyolcadik nem is olyan régen, 2006-ban került fel a zászlóra. Ecuador és Kolumbia zászlaján pedig megkettőzték a sárga sáv szélességét, ezen kívül előbbién egy hangsúlyos, a teljes magassá felét kitevő címer is helyet kapott középen.
Egységmozgalmak hagyatéka
Pánszlávizmus
A 19. században más függetlenségi törekvések is megjelentek. Közéjük tartozott a szláv nyelvű népek egységére törekvő, ún. pánszláv-mozgalom is. Színük a fehér-kék-piros orosz zászló nyomán lett vízszintes, kék-fehér-piros sávos. A legtöbb szláv nyelvű nemzetnek ezeket a színeket tartalmazza ma is a zászlója. Érdekesség, hogy az orosz zászló pedig holland mintára született meg, még a 17. században.
Pánarab mozgalom
Az I. világháború éveiben a Közel-Keleten felkelés kezdődött az oszmán birodalom ellen. Résztvevői az arab törzsek voltak, akik közös jelképük gyanánt a legnagyobb középkori muszlim dinasztiák színeit egyesítő pán-arab zászlót választották. Ez a következőképpen nézett ki: vízszintes fekete-zöld-fehér sávok, a rúd felőli részen vörös háromszöggel. A később létrejött arab országok is előszeretettel használták együtt ezt a négy színt, esetleg három kombinációját közülük.
Pán-iráni színek
A piros, a fehér és a zöld együttes használata az I. világháborút követően az iráni nyelvű népeknél is megjelent. A zöld náluk az Iszlámot jelenti. Ma mindössze két ország, Irán és Tádzsikisztán zászlója követi a pán-iráni hagyományt. Korábban Afganisztán zászlója is ide tartozott, a 2021-es tálib hatalomátvételig. Nemzeti trikolorunk ugyan színeiben egyezik, mondanom sem kell, mégsem tartozik a pán-iráni zászlók családjába.
„Csak a jó meleg Afrika…”
Végül, de nem utolsó sorban a Szaharán túli Afrikába látogatunk el, egy igazán népes családhoz. A vidám zöld, sárga és piros színekben játszó pán-afrikai zászlók Etiópia zászlóját követik és a 20. század második felétől kezdenek felbukkani, a gyarmatok függetlenné válásának korszakában. Saint Kitts és Nevis szigetei, bár nem Afrikában, hanem a Karib-tengeren találhatóak, mégis pán-afrikai színeket választottak, utalva a lakosság származásának helyére.
Köszönet Benedek Gábornak a minőségi műtárgyfotókért. | www.benedekgabor.hu
Köszönetet szeretnék mondani a „zászlómúzeumos” Balogh Lászlónak a történeti adatokban nyújtott segítségéért.
A grafikák a Flags of The World oldalról származnak | www.crwflags.com
A Guinness-rekord adat: www.guinnessworldrecords.com/world-records/oldest-continuously-used-national-flag/
