2022. augusztus 10. | Bobay István
„KOVÁCS: Hát mi áll erre a partira?
HENTES: Tíz deka borjúláb.
KOVÁCS: Nálam egy jégrakéta”
(Színházi Élet 1935. március 10-16., 142. old)
– olvashatjuk az 1934-ben bemutatott nagy sikerű magyar film, a Meseautó forgatókönyvének a párbeszédében.
De mi is az „jégrakéta”? Vetődhet fel a kérdés az olvasóban. Korábban jómagam is úgy véltem, hogy a jégkrém megjelenésére Magyarországon egészen a szocializmus idejéig várni kellett, a legújabb kutatások azonban azt mutatják, hogy az elmúlt évtizedekben és napjainkban is óriási népszerűségnek örvendő hideg édesség már az 1930-as években jelen volt hazánkban. Mielőtt azonban rátérnénk a „jégrakéta” történetének ismertetésére, elengedhetetlen, hogy röviden bemutassuk, hogy mi is a különbség a fagylalt és a jégkrém között, és mikorra tehető a jégkrém „születése”.
Mint Rudnay János Amit a fagylaltról tudni kell című munkájában olvashatjuk, a „[…] jégkrém stabilizáló anyagok hozzáadásával készül. A jégkrémfélék szárazanyag tartalma általában nagyobb. A felhasznált stabilizáló anyagok a fagylaltkeverék szabad víztartalmát megkötik, ezért fagyasztáskor csak kevés jégkristály keletkezik. Emiatt a jégkrém simább, vajszerű állományú, nehezebben olvad, puhább, mint a hagyományos (közismert) fagylalt.” (Rudnay 1966. 148. old)
Az 1870-es években, New-York utcáin az (elsősorban olasz) árusok már árulták az ún. „Hokeypokey”-t, amely lényegében egy zselatinnal megkötött jeges fagylalt volt, amelyet kehelybe, vagy pedig papírba csomagolva bocsájtottak áruba. A századforduló környékére tehető az első „Ice Cream Sandwich”-ek megjelenése is, melyek valamilyen cukrászati tészta vagy ostyalap közé helyezett fagylaltok voltak. Szintén ekkoriban jelenhetett meg a pálcikás jégkrém is. A legenda szerint egy kaliforniai limonádéárus, Frank Epperson egy véletlen folytán alkotta meg a „pálcikás” jégkrém elődjét. A történet alapján Epperson az egyik este egy pohár limonádét éjszakára elöl hagyott és reggelre azt tapasztalta, hogy az a benne felejtett kanállal együtt jégnyalókává fagyott. A pálcikás jégkrém szabadalmaztatása jégnyalóka néven – az angol nyelvterületen elterjedt elnevezések pl. az ice-lolly, popsicle stb. – 1923-ban történt meg Ohioban. A szabadalom Harry Bust nevéhez kötődik, aki „még egyenként, kézi munkával fagyasztotta a pálcika köré a különböző formájú jégkrémeket.” (Rédey 2007. 29–30.)
Fontos megemlékezni arról is, hogy a mélyhűtéses technika fejlődésének szintén kulcsszerepe volt abban, hogy a jégkrém a 20. század folyamán széles körben elterjedt. A 20. század elejéig főként csak a jéggel történő hűtés állt szélesebb körben rendelkezésre, és több mint egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a 18. század végétől, az első kezdeti etil-éter gázos hűtési kísérletektől az emberiség eljusson a stabilabb hőfokra képes freongázos hűtésig, mely az 1920-as évektől kezdődően az 1970-es évekig dominálta a hűtésipart (a környezettre súlyosan káros freongáz használatát az 1970-es évektől kezdve környezetbarátabb gázok váltották fel).
A mecklenburgi születésű Stühmer Frigyes 1868-ban érkezett Magyarországra, hogy Pesten átvegye Nagy Ferenc cukorkaüzemét. Stühmer az évtizedek folyamán felvirágoztatta a vállalkozást, ezzel létrehozva Magyarország egyik legnagyobb és legjelentősebb édességgyárát, egy országos bolthálózatot szervezve köré. A cég a története során számos újdonságot gyártott és különböző édességmárkákat alkotott meg üzemeiben. Az 1930-as évek közepén megjelenő Stühmer Frigyes unokájáról elnevezett Tibi csoki napjainkig slágercikknek számít. 1933-ban több sajtóorgánum is azt közölte, hogy a Stühmer Csokoládégyár egy hűsítő nyári újdonságot is a piacra dobott. Ezzel kapcsolatosan az Esti Kurír 1933-as budapesti Nemzetközi Vásárról írt tudósításban többek között az alábbiakat olvashatjuk: „Egyik legérdekesebb látványossága a Nemzetközi Vásárnak a Stühmer-kiállitás, amely a népszerű és közismert cég legfrissebb újdonságait, egyben reprezentáns termékeit is felvonultatja. Ezek között szerepel a tíz- és huszfilléres adagokban kapható Jégrakéta, amely a cég újdonsága. Az adagokhoz ostyát vagy Adria-szeletet is adnak. A kakaópavillonban 10 fillérért egy csésze príma hideg vagy meleg kakaó kapható. A Frutti-pavillonban 10 fillérért árusítják a jóizü Frutti cukorkát, az Anacinti gumicukrot és a híres Santos kávédrazsét.” (Esti Kurir 1933. május 7. 13. old.) Ahogyan a cég reklámplakátján is megerősíti a Stühmer Jégrakéta kétféle ízben volt kapható, a – vélhetően vizes alapú – gyümölcsfagylaltból készült változat 10 fillérért, míg a tejszínes fagylaltból készült 20 fillérért. Az utcán sárga-kék zászló figyelmeztette a járókelőket arra, hogy hol juthatnak hozzá a termékekhez.
A terméknek egy külön plakátot is terveztek, melyen egy jégrakétát boldogan majszoló Stühmer kalapos szőke kisfiú látható. A sajtóban közöltek szerint az egykori jégrakéta gyár Budapesten a Keleti pályaudvar közelében a Nefelejcs utca 41. szám alatt működött, ahol a hirdetések alapján talán márkabolt is üzemelhetett.
Az egykori jégrakéta receptjére és készítési módjára vonatkozó elsődleges adatokkal egyelőre nem rendelkezem, azonban egy később, az 1940-es évek végén megjelent „A jégrúdtól a fagylaltig” című cikkből némi képet kaphatunk a nyári jeges édesség készítési módját és állagát illetően:
„A fagylalt őse az ízesített jégrúd, amelyet tej, víz, cukor és vanília keverékéből állítottak elő. A keveréket rúdaalkú formába öntötték és pincében egy bádogtartályba öntötték és megfagyasztották. Ez a jégrúd hasonló volt a mai jégrakétához. Kezdetben, azonban egészségtelen és íztelen csemegének bizonyult. Túlfagyasztották, emiatt gyakran elvesztette ízét, rongálta a fogakat, a közepén végighúzódó hurkapálcából szálkák töredeztek le, gyakran pedig silány nyersanyagból készítették. A jégrakéta javított, módosított utóda az »olasz fagylalt«. Ennek már nyersanyaga is változatosabb: csokoládé, kávé és gyümölcs az alapanyaga. Masszájába sűrűbb, mint a jégrakétáé. Jég közölt fagyasztják, de a fagylalt anyagába is kevernek kis mennyiségben jeget. Ennek a ma is készített olasz fagylaltnak hibája, hogy nem fagy meg egyenletesen, a belekevert jég miatt, nem egészen tiszta és csak az első adagok jóízűek, az alja már vizes, íztelen.” (Szikra 1949. június 17. 11. old.)
A közöltek alapján tehát a jégrakéta egy fagylaltalapú jégkásával dúsított és nyilvánvalóan valamilyen stabilizáló szárazanyagot tartalmazó jégkrémféleség volt. A termékhez a Salzer Papírgyár készített speciális „a papírszigeteléssel ellátott hűtőhenger”-t (Honi Ipar 1933. július 1. 16.), míg a gyártást követően a jégrakéták hűtése az akkoriban megjelenő mélyhűtőkben történt, ahogyan arról a Hűtőipar című újságban is olvashatunk, ahol megemlítik „hogy különösen az úgynevezett »eszkimó fagylalt« vagy jégrakéta tárolásánál nagyon jó tapasztalatokra tettünk szert.” (Hűtőipar 1937 január, 3. old.)
A korabeli sajtóanyag alapján a Stühmer Jégrakéta nagyon nagy népszerűségre tett szert Magyarországon. Előszeretettel fogyasztották a mozikban, a színházi előadások szüneteiben, az augusztus 20-i majálisokon, a margitszigeti piknikek során, a dunai evezéseken, sőt elengedhetetlen élvezeti cikknek számított a két háború közötti sportrendezvényeken és focimeccseken is. Álljon itt néhány idézet ezek közül:
Népújság: „Odabenn fennakadás nélkül foglalja el helyét a harmincezren felüli tömeg, amely jódarabig biztatja az északi és középkerületi ifjúságiakat, akik az előmérkőzést »gyilkolják«, öt felé azonban egyre jobban türelmetlenkedik, várja a főattrakciót. A napsütötte állóhelyeken a legnagyobb sikerük — közben — a téglaárusitó gyerekeknek volt. Az ételmes gyerkőcök a hatalmas, ódon tribünök alól kiszedegették a pókhálós téglákat és húsz—harminc fillérért rendelkezésére bocsájtották azoknak, akik tizcentivel jobban akartak látni. Közben rengeteg limonádé (jeges a málna urak!), sör és egy uj találmány: jégrakéta fogyott el.” (Népújság 1939. június 10. 3. old.)
Az Est: „Szombaton délután 4 óra, a Beszkár-pályán már folyik az atlétikai bajnokság. Pár száz néző a tribün, közöttük pár tucat elárusító. Szakadatlanul zeng: friss vizet, fallajtot, perecet, hivatalos programot, jégrakétát, cigarettát, cukorkát, frissítőt stb„ stb., tessék.” (Az Est1934. június 26. 13. old.)
Nemzeti Sport: „Rekkenő hőségben vívta budapesti mérkőzését a Hungária és a Rapid (Bukarest). Pompás nyári nap. A közönség tikkadtan ül a nézőtéren, jégrakétát szopogat és némi sajnálattal szemléli az elömérközés törekvő csapatait, amelyeknek tagjairól dől az izzadság.” (Nemzeti Sport 1940. június 17. 2. old.)
Esti Kurír: „A Városi Szinház előtt a szokásos ritka kép: autók, rendőrkordon, özönlő sokaság. Benn a nézőtéren díszes publikum, a társadalmi élet előkelőségei, élükön a kormányzóval. A széksorok között fehérköpenyes cukrászok szaladgálnak: — Fagylaltot! Jégrakétát tessék! Az előkelő közönség örül a nyári kedvességnek és jégrakéta mellett ül a már nyári nézőtéren.” (Esti Kurír 1934. június 10. 10. old.)
Kis Újság: „Az Andrássy-úti Színház csütörtöki főpróbáján a közönség és kritikusok második galériája vett részt. A pénteki Magyar-főpróbán már az A-csapatok vonultak fel: új, nagy toalettek, régi nagy képek, színpadi kiadók, hétágú koronát viselő írónők, hiszterikák, illetéktelenek, pro és kontra drukkerek, szóval: tout főpróba. A nyárra csak a jégrakéta árus emlékeztetett.” (Kis Újság 1935. szeptember 7. 7. old.)
Azt, hogy a Stühmer Jégrakéta a megjelenését követően hirtelen milyen nagy népszerűségre tett szert a korabeli gyerekek körében, mi sem példázza jobban, hogy már 1934-ben a budapesti Bencés Gimnázium hivatalos iskolai kiadványban „Az egészséges nevelés” című fejezetben a tanárok részére is elrettentésként jelent meg, ugyanis ebben mint helytelen szokásra arra panaszkodtak, hogy „kirándulás alkalmával nemcsak dupla adagot, hanem sok pénzt is kap némely fiú, amelyből fölösleges, pazarló bevásárlásokat tesz és betegre eszi magát (10 jégrakéta, csokoládé, fagylalt!). Nem is említve a szociális destrukciót, amit szegényebb társaiban okoz! Az ilyen fiú soha sem tudja megbecsülni a pénzt és pazarlásra szokik.”(Mattyasóvszky 1934. 22. old.)
Fontos azonban azt is látni, hogy a termék a hazai hírneve ellenére országszerte azért nem volt elérhető mindenhol, az adatok alapján az értékesítés inkább a fővárosban lehetett számottevő és néhány esetben esetleg a nagyobb vidéki településeken. 1935-ben a Népszava egyik olvasója, aki vasúton utazott a fővárosból Hódmezővásárhelyre, levelében arra panaszkodott, hogy amikor a vonat Kecskeméten és Kiskunfélegyházán „néhány percet áll, nem lehet egy pohár vizet sem kapni. Néhány bátor ember a lemaradás veszélyét megkockáztatja és bemegy a vasúti étterembe, de ott ugyanolyan felkészületlenséggel találkozik. Két percen belül elfogy az összes szódavíz és meleg fröccsel kínálgatják a szomjas utasokat. Ha ezeken az állomásokon valakinek eszébe jut fagylaltot vagy jégrakétát árulni, az bombaüzletet csinálhatott volna.” (Népszava 1935. június 12. 9.)
A Stühmer Csokoládégyárat Budapest 1944-45-ös ostromakor „feldúlták és kirabolták” (S. Nagy 2014. 161. old.), ezáltal a Stühmer Jégrakéta gyártása is minden bizonnyal szünetelt. A második világháborút követően a Stühmer gyárban hamar újra tudott indulni a munka, azonban az ekkoriban fellépő súlyos nyersanyaghiány miatt csokoládét még nem tudtak gyártani, míg kekszet szójalisztből, pótkávét cukorrépából készített szirup segítségével tudtak csak készíteni. A luxuscikknek számító jégrakéta újbóli gyártására ekkor még nem került sor. Úgy tűnik a háborút követően 1947-ben történtek kísérletek arra, hogy ismét beindítsák az 1930-as évek népszerű magyar jeges édességének a gyártását, ugyanis újsághirdetésekben keresték a gyártásban jártas egykori dolgozókat.
Amennyiben a gyártást sikerült is beindítani arra nagy valószínűséggel már nem a Stühmer gyárban került sor, ugyanis a céget 1948-ban államosították. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy az 1950-es évektől az 1970-es évekig a pálcikás jégkrém szinonimájaként használatban volt a jégrakéta elnevezés, ugyanis több helyen is azt olvashatjuk, hogy az ország számos pontján megindult a „jégrakéta” termék gyártása. A Fortepan gyűjteményében például megőrződött egy olyan fénykép 1970-ből, amelyen egy Budapesten működő jégrakéta automata látható. Azon elméletet, miszerint a jégrakéta elnevezés sokáig a pálcikás jégkrém szinonimájaként jelent meg, megerősíteni látszik az Izraelbe kivándorolt magyarok lapjában, az Új Keletben megjelent több írás is, amelyben az izraeli fagylaltgyárak és fagylaltautomaták említésekor, szinte minden esetben a „fagylalt és jégrakéta” gyár és automata terminust használják a cikkek közlői.
Felhasznált irodalom- és forrásjegyzék:
Az Est, 25 évf. 142 sz. (1934. június 26.) 13.
B. Weisz, Laura: Ice Cream. A Global History. London, 2011.
Csongrád Megyei Hírlap, 19. évf. 228. sz. (1962. szeptember 29.) 3.
Esti Kurír, 11. évf. 103. sz. (1933. május 7.) 13.
Esti Kurír, 12. évf. 129. sz. (1934. június 10.) 10.
Esti Hírlap, 5. évf. 98. sz. (1960. április 27.) [3.]; 5. évf. 139. sz. (1960. június 14.) [3.]; 6. évf. 165. sz. (1961. május 6.) 1.; 19. évf. 216. sz. (1974. szeptember 14.) [3.]
Friss Újság, 42. évf. 129. sz. (1937. június 10.) 10.; 43. évf. 170. sz. (1938. július 29.) 12.
Függetlenség, 1. évf. 66. sz. (1933. május 7.) 3.
Hajdú-Bihari Napló, 31. évf. 6. sz. (1974. március 13.) 1.
Honi Ipar, 26. évf. 13. sz. (1933. július 1.) 16.
Hűtőipar, 5. évf. 1. sz. (1937 január) 3.
Kisalföld, 18. évf. 86. sz. (1962. április 13.) 6.; 22. évf. 108. sz. (1966. május 8.) 4.
Kis Újság, 48. évf. 203. sz. (1935. szeptember 7.) 7.
Napló, 19. évf. 139. sz. (1963. június 16.) 3.
Nemzeti Sport, 32. évf. 117. sz. (1940. június 17.) 2.
Népszava, 63. évf. 132. sz. (1935. június 12.) 9.; 89. évf. 106. sz. (1961. május 6.) [4.]
Népújság, 12. évf. 132. sz. (1939. június 10.) 3.
Magyar Közgazdaság, 5. évf. 15. sz. (1935. április 4.) 9.
Mattyasóvszky Kasszián (Közzéteszi): A Pannonhalmi Szent-Benedek- Rend Budapesti Katolikus Szent Benedek-Reálgimnáziumának Értesítője. Az 1933-34. Iskolai Évről. Bp. 1934.
Rédey Judit: Hideg nyalat és spanyol tekercs. A fagylalt, a jégkrém és a parfé története. Budapest, 2007.
Rudnay János: Amit a fagylaltról tudni kell. Budapest, 1966.
S. Nagy Anikó: Istenek eledele. Történetek a csokoládéról. Budapest, 2014.
Szikra, 2. évf. 24. sz. (1949. június 17.) 11.
Színházi Élet, 25. évf. 11. sz. (1935. március 10-16.) 142.
Új Kelet, 42. évf. 3988. sz. (1961. szeptember 5.) 2.; 45. évf. 4887. sz. (1964. augusztus 18.) 2.; 53. évf. 7292. sz. (1972. július 11.) 2.; 54. évf. 7455. sz. (1973. január 19.) 7.; 57. évf. 8560. sz. (1976. szeptember 3.) 7.; 58. évf. 8732. sz. (1977. március 25.) 15.
Új Nemzedék, 15. évf. 181. sz. (1933. augusztus 11.) 3.
Világ, 533 sz. (1947. március 7.) 4.
Fényképek forrása:
https://www.mafab.hu/movies/meseauto-40977.html#&gid=1&pid=1
https://www.loc.gov/resource/fsa.8a39205/
https://pin.it/TIaHcka
https://fortepan.hu/hu/photos/?id=127203
