2020. március 20. | Kócziánné Szentpéteri Erzsébet
(Részlet az MKVM 50 A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum jubileumi évkönyvéből)
A Magyar Vendéglátóipari Múzeum megalapítása több évtizedes előzményekre tekint vissza. Szakmai szervezetek és neves vendéglátóipari szakemberek törekedtek a létrehozására. A megnyitást végül a hazai vendéglátóipar általános fellendülése tette lehetővé. Az alapítói szándékot a Belkereskedelmi Minisztérium 1965. október 15-i miniszterhelyettesi értekezlete határozta el, célkitűzéseit eszmei és politikai törekvésekben jelölte meg. A Magyar Vendéglátóipari Múzeum későbbi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeummá fejlesztésének perspektívája már benne volt ebben a korai dokumentumban. Az MVM létrehozását a belkereskedelmi és a művelődésügyi miniszter 79/1966. (K.E.29.) Bk. M.–M. M. számú együttes utasítása mondta ki.
Az előzményekhez tartozik, hogy a múzeumokat országosan felügyelő Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya támogatta a múzeum létrehozását. Munkatársai szakmai és személyi segítséget nyújtottak a múzeumalapítás körül bábáskodó hivatalok, különféle testületek vezetőinek és munkatársainak.
Az MVM berendezésére a volt Fortuna vendégfogadó műemlék épületének egyik földszinti szárnyát engedte át a Pest-Budai Vendéglátóipari Vállalat – ahol a korábbi karbantartó műhely volt –, de az épületben a vállalat irodái mellett még magánlakások is maradtak. A múzeum mintegy 300 m2 nagyságú boltíves teremsort kapott, amelyet kb. 100 m2-es pinceraktár egészített ki – nedves, műtárgyak tárolására meglehetősen alkalmatlan helyiségekkel. Az épületrész műemléki feltárásával, építészeti felújításával egy időben indult meg a szakmai munka: a gyűjtés, a nyilvántartás és az első állandó kiállítás tervezése. Már 1966 januárjában elkészült az összes vendéglátóipari vállalatnak címzett körlevél, felhívásként és felszólításként a múzeumi gyűjtőmunka támogatására.
A vállalatoknál a „lelőhelyek” elsősorban az úgynevezett fogyóeszköz-raktárak voltak, de a nevesebb szállodákba, híresebb éttermekbe, cukrászdákba és a különféle vendéglátó egységekbe is kijártak a muzeológusok. A fogadtatás általában segítőkész volt, de találtak olyan berendezéseket, eszközöket is, amelyektől nem szívesen váltak meg akkori „őrzőik”. A vendéglátóipar minden területéről rengeteg tanulnivaló akadt: soha nem látott főző- és tálalóeszközök, berendezések, olyan különleges alkalmatosságok, amelyeket csak a régi szakemberek ismertek (fel) – akik egyébként nagyon sokat segítettek a gyűjtésben és a tárgymeghatározásokban is.
Már ebben a kezdeti időszakban is olyan kiemelkedő darabokhoz jutott a múzeum, mint például a debreceni Arany Bika Szálloda már használaton kívüli, gyönyörű ezüstözött tálalóeszközei, kávés- és teáskannái – köztük olyanok, amelyek feliratuk szerint még a Dunapalota Ritz Hotelből származtak. A Gellért Szállóból hasonlóan szép anyag, emblémás aranyozott, ezüstözött tálalóeszközök gyarapították a gyűjteményt.
A berendezések közül az egyik legértékesebb együtteshez jutott a múzeum az Auguszt cukrászdáé révén, és jelentős sikerként könyvelhették el a Pilvax kávéház eredeti anyagainak megszerzését is, amelyek az első állandó kiállításon is kiemelkedő helyet kaptak. A vendéglátás ismert személyiségei is az ajándékozók között voltak. Lontay Egon (1929–1985) egyenruhát, menükártyákat, Venesz József (1912–1978) száznál több darabból álló étel- és itallap, menükártya gyűjteményt küldött a múzeumba. 1966. február végére 685 tételszám alatt 1468 darabot tartalmazott a gyűjtési (gyarapodási) napló.
A gyűjtés híre egyre több, jelentősebb magángyűjtő és műkereskedő figyelmét felkeltette. Általuk számos minőségi tárgyhoz is hozzájutott a múzeum, pl. Kugler Henrik cukortartójához 150 forintért. A gyűjtés csaknem minden helye, helyszíne – pince, padlás, szállodák eldugott, lezárt szobái – hétről hétre izgalmassá tették az egyébként kemény tempójú, fárasztó munkát.
Az 1969. évi záró adatsor (történeti tárgyi gyűjtemény 14 .524 db, általános történeti dokumentáció 23 751 db, fotó 2533 db, könyv 1796 db, folyóirat 744 db, adattári tétel 615) jól mutatja, hogy az első év milyen intenzív munkával telt. Mindez lehetővé tette – csúcspontján az első állandó kiállítással – a múzeum sikeres megnyitását. Az első munkaterv az 1966. szeptember 1. és 1967. augusztus 31. közötti időszakra esett, amely a törzsanyag „megteremtése”, a vidéki vállalati központokra és szakiskolákra alapozott gyűjtőhálózat kiépítése mellett a budapesti és a megyei múzeumok vendéglátással kapcsolatos anyagának felmérését is tartalmazta. A tudományos munka feladatai mellett a népművelés és restaurálás is szerepelt a teendők között. A személyre szabott kutatási témák elsősorban a tárgytörténet, a szakbibliográfia készítése körébe tartoztak – a választóvonalat a kronológia jelentette.
Az első állandó kiállításra – egyben a Magyar Vendéglátóipari Múzeum megnyitására – 1966. augusztus 19-én került sor. A kiállítás címe, Szemelvények a magyarországi vendéglátás történetéből rendkívül pontosan fedte le a tartalmat. A ma már szokatlanul száraznak tűnő, kevéssé hangzatos megfogalmazás mögött a nulláról induló kezdő csapat nem egészen nyolc hónapos kemény munkája állt. A gondos tervezőmunka az épület külsejével kezdődött. A Fortuna utcára nyíló kapura került a múzeum négynyelvű elnevezése, a falra stilizált cégért helyeztek. A kapuboltozat alatt a Fortuna ház, illetve az egykori fogadó történetének tablói hangolták a betérő látogatókat a későbbi látnivalókra. Az előcsarnokban volt a pénztár és a ruhatár, továbbá a berendezéshez tartozott egy műemlék kályha és egy aranyozott vitrin. Utóbbi tartalma – műtárgyak és propagandaanyag – gyakran cserélődött.
A két nagyobb és a két kisebb terem berendezését építészetileg meghatározták a boltívek, az ablakfülkék és – nem utolsósorban – a gyönyörű, restaurált barokk és empire kályhák. A termek adottságai az enteriőrök lehetséges elhelyezését is behatárolták. A szabad falfelületekre az összefoglaló szövegek tablói kerültek. Klasszikus vitrin–tárló–tabló kiállítás készült. A „szemelvények” elsősorban kronológiai sorrendet követtek, de a vendéglátóipar főbb szakterületeit egymástól függetlenül mutatták be. A kiállítás tárgyi anyagának nagyobb hányada a múzeum újonnan gyűjtött, vásárolt darabjaiból származott. A válogatás egyik fontos szempontja volt a különleges vagy a köznapi látogatók számára ismeretlen eszközök bemutatása. Összességében az MVM első kiállítása – címének megfelelően – szemelvényeket kívánt bemutatni a hazai vendéglátás múltjából. A feliratok hosszúsága miatt azonban olyan szöveggyűjtemény lett, amely bőséges magyarázatokkal vezette végig a látogatót a történeten.
Az első évi látogatottság tízezer fő körül mozgott, ami a várbeli kínálat mellett és a korabeli adatok ismeretében is egészen kiemelkedőnek tekinthető.
