2022. november 4. | Veress Kinga
2020 januárjában kereste meg múzeumunkat a műtárgyfelügyeleti hatóság Erdély Miklós fotómozaikjainak védése ügyében. A hatósági megkeresés a 2019-ben hivatalosan indítványozott védési javaslat kiegészítésére irányult. A berendezésnek és a mozaikoknak védetté nyilvánításához a tanulmányt a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM) szakértőjeként készítettem.[1]
ERDÉLY MIKLÓS a hazai neoavantgárd egyéni utakon járó művésze, teoretikusa volt. Építész, képzőművész, író, filmrendező, performanszművész. A hatvanas évektől ő az egyik legsokoldalúbb művész: a hagyományos képzőművészeti műfajok mellett a hivatalos művészeti élettől igen távol álló kísérleti/alternatív/underground megnyilvánulások – az akcióművészet, a konceptuális művészet stb. – jelentős képviselője. A hetvenes években nagy hatású művészetpedagógiai tevékenységet is folytat (Kreativitás gyakorlatok, FAFEJ/Fantáziafejlesztő gyakorlatok, INDIGO/Interdiszciplináris Gondolkodás kurzusok)[2]. Ezek a művészeti kurzusok és az általa vezetett INDIGO csoport nem egy később ismertté vált fiatal alkotó számára váltak meghatározóvá. Az alábbi fotók bizonyítják, hogy az INDIGO dokumentálta is tevékenységét – lásd a „Művészkijárat” kiállítást és happeninget, melynek koncepciója és képei megtekinthetők ITT –, sőt katalógusuk is volt. (A katalógusban is szereplő fotók némelyike online is hozzáférhető, például ITT)[3]
Hogy Erdély Miklós művészetszervező szerepéről, az akkori kultúrpolitikai helyzetről és a művész fotómozaikjainak későbbi megbecsültségéről némi benyomásunk legyen, idézzük fel Lakner László neoavantgárd festő, grafikus egy visszaemlékezésének néhány sorát.
„A mi szolidaritásunk már a megtűrtek, a gyanakvással kezeltek, az »undergroundok« összetartása volt, a kultúrpolitika egyre erősbödő nyomásával szembenálló individuumok kényszerű szövetsége. Ha valaki ezt a divergens, egymással alig közlekedő generációt mégis össze tudta fogni, az Erdély Miklós volt, a hatvanas évekbeli magyar avantgárd egyetlen konstruktív, hiúságtól, féltékenységtől és előítéletektől mentes személyisége. Miki, aki Budapesten akkor a 30-as évek Párizsának André Bretonjához hasonló szerepet töltött be, egy »soft rebel« volt, egy, a rendszerrel kérlelhetetlenül szembenálló, a bajok gyökeréig hatoló elme, akinek a szája körül ugyanakkor mindig ott vibrált egy önkritikus, rejtélyes mosoly. Voltak helyek, ahol az ő környezetébe tartozó emberek összejöttek, egy darabig a Hungáriában, a Kárpátiában, de törzshelynek számított a Luxor is (ami a mostani Kieselbach Galéria helyén állt), és sokat voltunk náluk otthon is. Barátságunk egyetlen konkrét dokumentumát az egyre kíméletlenebbül kapitalizálódó magyar vendéglátóipar két évvel ezelőtt semmisítette meg: a Bajcsy-Zsilinszky út és az Alkotmány utca sarkán álló önkiszolgáló étterem [Márka önkiszolgáló étterem, a Szerző] cirka 4×10 méteres fotómozaikját. Egyszerűen leverték. Kétlem, hogy akár csak egy dokumentumfotó is maradt volna róla.”[4]
Szerencsére Lakner László egy valamiben tévedett. A Márkáról – mint azt a későbbiekben látni fogjuk – fennmaradt néhány archív felvétel és a tervek egy-két darabja, melyekből képet kaphatunk az önkiszolgáló étterem enteriőrjének kinézetéről.
Erdély sokszínű művészeti tevékenységéből a murális munkái kevésbé ismertek, de ezek is a „kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan kulturális javak” körébe tartoznak. Megőrzésük művészettörténeti közügy.[5]
Polihisztor, művész, feltaláló: Erdély Miklós (1928–1986)
ERDÉLY MIKLÓS[6] felsőfokú tanulmányait 1946–47-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán kezdte, szobrászatot Kisfaludi Strobl Zsigmondtól tanult, de mesterének inkább Bokros Birman Dezsőt tartotta, akinél önálló stúdiumokat folytatott. A főiskolát menet közben abbahagyta, mert nem érezte igazi kihívásnak.[7] Hogy Erdély milyen sokoldalú tehetség volt, azt többek között az is jelzi, hogy végül a Budapesti Műszaki Egyetemen szerez építészmérnöki diplomát 1951-ben.
Ugyanebben az évben házasságot köt Szenes Zsuzsa textiltervező-grafikusművésszel, az úgynevezett eleventextil-generáció egyik legjelentősebb képviselőjével, a hazai textilművészet egyik megújítójával. A művészpár házasságából két fiúgyermek született: György (1952) és Dániel (1956).
Erdély 1951–1963-ig különböző építőipari vállalatoknál és vállalatokkal dolgozott: „Gépipari Beruházási Vállalat, 41. sz. Állami Építőipari Vállalat, Qualitas, AGROTERV, BUVÁTI, KÖZTI. Több terve megvalósulhatott, néhányat kiállítottak, s egy-egy szakmai írása is megjelent. Műemléki helyreállításokban vett részt – többek közt a budai Vár rekonstrukciójában: a kupolán lévő tű és kilátókosár Erdély munkája[8] –, kidolgozott egy forradalmi tetraéder-oktaéder szerkezetet, a Qualitas vállalatnál pedig édesapjával, a szintén építész Erdély Istvánnal közösen saját héjfalazó-technikájukat is kipróbálták. [A diplomaszerzés után emellett rendszeresen énekelt, operaénekesnek készült a Magyar Állami Operaházba. Az ’50-es évek közepén születtek első versei, majd a ’60-as évektől folyamatosan alakultak, érlelődtek szépirodalmi – bármit is jelentsen ez – erényeket sem mellőző elméleti írásai, tanulmányai, esszéi. 1959-ben és 1963-ban is felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakára, azonban tanulmányait egyik alkalommal sem tudta elkezdeni… ]”[9] Erdély gyakran bejárt a Magyar Televízió vágószobájába, ahol a vágott filmek filmszalagdarabkáit gyűjtötte. E látogatásai során ismerte fel, hogy a filmkészítés döntő mozzanata a vágás.[10]
Erdély Miklós találmánya: a fotómozaik
Erdély kezdetben a Budapesti Építőanyagipari Kisipari Termelő Szövetkezet (BÉPA)[11] kötelékében foglalkozott mozaikkal, itt fejlesztette ki az úgynevezett fotómozaik technikát is.[12] „Az építész végzettségű, több tervezőirodát is megjárt Erdély 1963-tól művészeti vezetőként, majd burkolórészleg vezetőként dolgozott a szövetkezetnél, amelynek fő profilját az épületipari kerámiagyártás jelentette. Ezt a munkát Erdély alapvetően pénzkeresetként fogta fel, amely egyúttal az örökös kísérletező-újító hajlamának is kiválóan megfelelt.”[13]
A művész Murus néven alkotóközösséget szervezett a BÉPÁ-n belül. Alkotótársaival az építőipari szövetkezet által biztosított műhelyben tervezték-kivitelezték a színes fotómozaikos muráliákat. Nem egy budapesti és vidéki helyiség miliőjét tették egyedülállóvá ezek a kompozíciók.[14] Erdély 1966-ban munkálta ki a speciális fotókerámia technikáját: a fotókból komponált kollázsok mozaikburkolatokra alkalmazását. Találmányát már az 1967-es BNV-n – és a későbbiekben több BNV-n is a BÉPA pavilonjában – bemutatta, sőt szabadalmaztatásra az Országos Találmányi Hivatalhoz is benyújtotta.[15] Kérelmét azonban elutasították. Erdély Dániel, a művész fia és jogörököse így ír erről a doktori disszertációjában:
„Nagyapám is, ahogy apám, kreatív ember volt. Közösen kifejlesztett szabadalmukon, az Úgynevezett »Erdély-féle Univerz falazóhéj«-rendszeren évtizedekig dolgoztak. A remény, hogy egyszer ebből világra szóló, sokmillió szegény lakásgondját megoldó termék lesz, miközben a szabadalmi, licensz- és jogdíjakból befolyó pénz anyagi biztonságot nyújthat a családnak, egészen a 80-as évekig éltette, és újabb és újabb innovációkkal egészítette ki az alapötletet. A sztahanovista és újító mozgalmak 50-es évekbeli lelkesítő demagógiája hamarosan szordínóra változott, amikor valóban egyes mérnökök kiemelkedhettek volna a jól irányítható átlagos, éppen elviselhető feltételeket jelentő életszínvonalból. Nagyapám és apám rengeteg energiát ölt és pénzt költött ennek a – tulajdonképpen kis ráfordítással megvalósítható – találmánynak a tökéletesítésére és jogvédelmére. Szabadalomként az ötvenes évek óta volt bejegyezve. Végül apám kiszállt, új elképzelések születtek meg a fejében. Hamarosan kidolgozta a szép, kreatív eredményeket hozó, de jogi védelmet és anyagi biztonságot soha nem jelentő találmányát, az egyforma méretű, de különböző szín- és árnyalatú mozaiklapocskákból kirakott »Fotómozaik« eljárást. Ezt a találmányát nem tudta levédetni, mivel az illetékes hivatal érvelése szerint: nem lehet újdonság az, ami csupán már két ismert találmányt, nevezetesen a fényképezést és a mozaikeljárást kapcsolja össze.”[16]
Erdély Dániel e gondolatait a fent idézett fejezet lábjegyzetében a következőkkel egészíti ki: „[…] hazánkban nem lehetett kiemelkedni a többiek közül. Ha valaki szellemileg ezt mégis megtette, »különleges elbánásban« részesítették. A versenyek, a kihívások csak arra szolgáltak, hogy a kiemelkedő képességekkel vagy energiákkal rendelkező művészeket, mérnököket és munkásokat könnyebben kirostálhassák az átlagból és diszkriminálják.
Ezért is különös érzékenységet kellene mutatnia a mindenkori ifjúságnak a »múlt bajnokai« irányában.”[17]
Erdély Dániel elmondása szerint a mozaikrakás „nem volt egy nagy üzlet, de összehozta az embereket és a társaságot, és sokat lehetett belőle tanulni”.[18] Némi szellemi függetlenséget és védettséget adott a tervezésben, kivitelezésben résztvevő művészek számára. A megélhetésért küzdő alkotók (művészbarátok) nem váltak „közveszélyes munkakerülőkké”.[19] A fotómozaik terveit javarészt Erdély Miklós készítette, de „tudott tervezői munkát adni Raffay Bélának, Lakner Lászlónak, Altorjai Sándornak (lásd alábbi képet, balra[20]), Pauer Gyulának”, valamint Rákóczi Gizellának, Korényi Dalmának, Rajczi Margitnak (ő volt a legkiválóbb kirakó, csodálatos árnyalatokat tudott létrehozni[21]), Veress Gizellának, Somogyi Györgynek[22], Szabó Ákosnak, Hencze Tamásnak (lásd az alábbi képet, jobbra[23]). A mozaikok megvalósításában részt vettek még: Bori Bálint, Buchmülner Éva, Erdély Dániel, Hanthy Kinga, Komáromi Erzsébet, Kreska Ágnes, Rákóczi Gizella, Somogyi Győző is.[24]
A Murus és a BÉPA szálai összefonódtak: a művészek közül néhányan alkalmazásban voltak a BÉPÁ-nál, voltak, akik a Murus Alkotóközösség tagjaiként dolgoztak (bejelentett munkatársként) és voltak, akiket egy-egy munkára kértek fel, ők is a Murus megbízásával dolgoztak. Erdély szociális érzékenységét bizonyítja, hogy több művésztársa esetében „kijárta”, hogy felvegyék őket, azzal a céllal, hogy bejelentett munkahelyük legyen.[25] Perneczky Géza művészettörténész-képzőművész 1970-ben, a Tükörben megjelent írásában újdonságként üdvözli Erdély fotómozaik-eljárását, mellyel szerinte új műfaj is született meg Magyarországon.[26] Egy helyütt ezt írja a fotómozaikokkal kapcsolatban: „A világot ma többnyire úgy látjuk, ahogy fényképezzük, vagy ahogy filmre vesszük. Ezt a tekintetet átmenteni a díszítőművészet és az ábrázolás számára, anélkül, hogy banalitásokba csúsznánk: nagy eredmény.”[27].
A fotómozaik technikája
A fotómozaik készítése úgy kezdődött, hogy a művészek különböző fotókból, újságokból, illetve magazinokból kivágott képekből és grafikai elemekből önálló kollázs/montázs kompozíciókat állítottak össze. Ezek mindegyike a megrendelő cég/vállalat profiljára utaló összeállítások voltak (lásd például a fenti képeket a Volánnak készített mozaikokról[28]). Külön érdekesség, hogy időnként privát fotókat is a kompozíció részévé tettek, például a nyíregyházi városi fürdő falán (Júlia-fürdő), ahol Erdély családtagjai láthatók fürdőruhában (lásd az alábbi képen, a mozaikfalon jobbra[29]).
A kompozíció megtervezése után Erdélyék az elkészült nyomat-, illetve fotókollázsokat lefényképezték. Ezt követően a fekete-fehér reprodukciót felnagyították a valóságos mozaik méretére (1:1 nagyítás).
Majd egy hatalmas asztalon vagy a földön (kb. 30 négyzetméteres felületet képzeljünk el!) kiterítették az adott képet, és a színeket (a színes mozaikszemeket) egyesével ráhelyezték a lapra. Azaz a fotónagyítás képi egységeit – szemcséit/rasztereit – mázas mozaikszemekkel fedték le. Így az apró elemek sokaságából, a mozaikszemek színkeverésével állt össze a kompozíció.[30]
A mozaikrakás hosszú folyamatában a színek és árnyalatok leválogatása, kirakása nagy koncentrációt igényelt. (A tervezés és mozaikrakás pillanatairól és az elkészült műről lásd az alábbi képeket.[31]) A hiányzó mozaikszemeket – a megadott színminták alapján – akár egyenként is kiégették a mozaikégetőben Erdély számára. (A technikából adódóan egy-egy mozaikképen belül a szemek színeltérést mutathattak.)[32] És egy érdekes szakmai trükk: a művészek a visszapillantó tükör segítségével ellenőrizték a mozaikrakás közben a látványt.
A mozaik kirakása után a színeket előre öntött, rácsos sablonokra tették át, majd ezeket (a színükkel lefelé) a sablonnal azonos méretű papírnégyszögekre (néha hatszögű lapokra) ragasztották. Az így nyert mozaiklapokat a burkolási terv alapján egyesével beszámozták. Ez alapján rakták fel a már végleges falfelületre. Ezt követően cementragasztóba, illetve vakolatba nyomták a lapokat. Majd lemosták a feleslegessé vált papírnégyszögeket (lemosható nátronpapír volt) a kész mozaik felületéről, és legvégül kifugázták a közöket.
„A több tucat fotó hűségű hatalmas murális mozaikkép teljesen kézimunkával készült. Előfordult, hogy az előregyártott mozaikok közül órákig kerestük a legközelebbi színt vagy árnyalatot. Ha nem sikerült találnunk a zsákokban megfelelő szemet, egy mozaikmázat és kemencét üzemeltető vállalkozóval legyártattuk a hiányzó árnyalatokat. Néha mindössze 10-20 darab miatt állt a munka. A 60-100 nm-es képek ezért sokszor hónapok alatt készültek el” – emlékezik vissza egy írásában Erdély Dániel.[33]
ERDÉLY MOZAIKJAINAK MŰVÉSZETTÖRTÉNET HELYE
Muráliák az „átkosban”
Az ötvenes évek az újjáépítés, a nagy építkezések kora volt. Talán ma már meglepő, hogy az építészethez kötődő műalkotások létrehozására maga a felső vezetés teremtett anyagi lehetőséget. Az ún. kétezrelékes rendelet (1954) értelmében az állami építkezések költségének 2–5 ‰-ét műalkotások beruházására és elhelyezésére fordították. Ennek volt köszönhető, hogy a következő két-három évtizedben számos ilyen célú mű született, ami segítette a típusépítkezés egyhangúságának feloldását. A közterületen és középületekben csak zsűrizett alkotások valósulhattak meg.[34]
Az 1960-as és 1970-es években a közintézmények, kereskedelmi és vendéglátó egységek, szálláshelyek – homlokzatai és belső terei „díszítő célzatú, reprezentatív” iparművészeti (alkalmazott művészeti) alkotásokkal gazdagodtak. „A tárgy és környezetalakítás művészi szintre emelése szerves részét képezi társadalmunk kulturális programjának” – hangoztatták „felülről” a kulturális szervek. Megnövekedett a kerámia és üveg térképző, felületalakító, díszítő és üzenetközvetítő szerepe. Az „építészeti program” a Magyar Iparművészeti Főiskolán (ma: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) is beépült a tananyagba. Az itt felvázolt feladatok a társadalmi és a gazdasági változásokra reagálni akaró alkotói szándékot tükrözték.[35]
A 3T (Tiltott-Tűrt-Támogatott) korának művészetpolitikai érájában[36] az alkotók számára egyfajta kiutat jelenthettek az építészethez kötődő megbízások. A cenzúra látómezején kívül eső iparművészet/design (kerámia- és textilművészet, majd az üvegművészet) a képzőművészeti jellegű alkalmazott művészet (plakátművészet és murális művészet) friss szellemiséggel telítődött. Ez a változás leginkább a köztéri művészetben, az építőművészet és társművészetek területén vált mindenki számára érezhetővé. Kiemelkedő szerepe lett a muráliáknak. Az akkori legkorszerűbb technológiai eredmények felhasználásával változatos burkolóanyagok készültek.
A művészi murália lehetőséget teremtett a társadalmilag háttérbe szorult alkotók számára is, hogy közösségi jellegű művészetben mutassák meg magukat. A modern mozaikművészet megújításában döntő szerepük volt a kortárs képzőművészeknek, különösen a festőművészeknek. A mozaikrakás technikája – mely az antik mozaikművészetben gyökerezik – a geometrizálástól az íves, legyezőszerű, hullámvonalas technikáig művészenként változott. Az aprószemű mozaikszemekkel festői hatás keltésére törekedett a murália alkotója. Viszont az eltérő nagyságú darabok kontrasztjában, töredezettségében, anyagszerűségében a színes szemek fényes-matt ellentétét, a felület vizuális játékát érvényesítette a művész. Mindkettőre volt példa.
A korban gyakori volt a művészi „velencei üvegmozaikos technika”, amivel festői – színárnyalatos – hatást érhettek el a muráliák alkotói.[37] A korszak művészei jellemzően különféle formájú és méretű (az eltérések skálája széles volt) színes üveg-kerámia-kődarabokkal rakták ki a képzőművészeti jellegű (festményhatású) alkotásaikat. A legtöbb esetben az alkotó táblakép-stílusa, festészeti technikája tükröződött vissza a monumentális műfajban. Így a dekoratív, árnyalatos mozaikok sorában Makrisz Zizi színes fametszet-, illetve gobelin-hatású muráliáin, Hincz Gyula, Barcsay Jenő szürrealisztikus, absztrakt kompozícióin – kivitelezésükben a mozaikrakásban járatos Hegyi György és Rác András festőművészek közreműködtek –, Bálint Endre szürrealista mozaikjain, és így a tovább: Blaski János, Pólya József, Somogyi János és Kádár György művein.
A fent említett művészek mozaik-kompozíciói mind szellemiségüket, mind a mozaikrakás technikáját tekintve eltérnek Erdély Miklós fotómozaikjaitól.
Erdély az építészethez köthető társművészet, a murália műfajában is újítónak bizonyult.
Műhelyében a kerámiaalapú, festőien árnyalatos, közelről vibráló hatású mozaikszemeket sablonba szedték. A mozaikszemek mérete azonos volt. Kollázs-/montázsterv alapján és fotózás közbeiktatásával tervezték meg a színfelületeket.
Raszterek, pixelek, pop art
A felnagyított képpontokkal játszó pixel-művészet ma már egy önállóan létező művészeti forma/műfaj. Gyökere részben a pop artból ered. Itt a Roy Lichtenstein amerikai művész felnagyított képregény-kockáin összeálló úgynevezett Benday-pontokra gondolhatunk.[38] Erdély fotómozaikjai is felidézik ezt a fajta képépítkezést.[39] Mozaikjai a valóságnak egy pillanatát ragadják meg (rögzítik) a privát fotóknak, illetve a magazinfotóknak stb. köszönhetően. A kompozíciókon nagyító alá kerülnek a részletek.[40] A valóság apró alkotóelemekké hullik szét. A színpöttyök/színkockák alkotta absztrakt színfelületek csak megfelelő távolságból állnak össze egységes kompozíciókká.
Erdély fali kompozícióival a pop art sajátos képviselőjévé vált.[41] A klasszikus értelemben vett hazai pop art jellemzően azokhoz a művészekhez volt köthető, akik a hatvanas-hetvenes években kijutottak Nyugatra, és testközelből ismerkedhettek meg a legfrissebb külföldi áramlatokkal (például Konkoly Gyula, az Iparterv generáció ismert képviselője vagy Bakos István grafikus, róla lásd bővebben az MKVM honlapján: ITT) Ahogy „Perneczky Géza már 1969-ben rámutatott: a pop art Magyarországon nem reagálhatott sem a tömegkultúrára, sem a műpiacra, hiszen itthon ilyen nem igazán létezett – e helyett az amerikai és angol pop art vizuális megoldásainak és a tárgyakhoz való viszonyának új felületet kellett találniuk.”[42] Az egyik „felületet” Erdély fotómozaikjai jelentették.
Ilyen „felületet” adott a populáris művészetek bajnoka, a plakátművészet is, ahol a fent is említett Bakos István művein kívül más példákat is találhatunk, úgy mint a „mi Coca-Colánk” – a Traubi mellett –, a Márka reklámjai (Mayer Gyula) vagy Kemény György plakátjai (pl. Az esernyő öltöztet). De említhetném a kerámia területéről Polgár Ildikó porceláncsendéleteit, fotóporcelánjait is (lásd ITT) – ez utóbbiak révén a művész családi fényképeket is beemelt az „emlékező tárgyak” műfajába. A hazai művészet pop arthoz köthető (köthető?) alkotásai közül a legemlékezetesebbek a politikai indíttatásúak[43] (Pinczehelyi Sándor, Csáji Attila, Szenes Zsuzsa stb. művei), amelyek nemzeti és internacionális jelképeket értelmeznek újjá (tesznek forradalmivá vagy ironikussá/nevetségessé), valamint a (populáris) népművészeti kötődésűek (pl. Schéner Mihály és Keserü Ilona cukormázas, vásári mézeskalácsokból inspirálódott művei).
A pop-témához kívánkoznak Erdély Miklós sommázó mondatai, melyeket az akkori jelenre reflektáló (progresszív) művészettel kapcsolatban a Pop tanulmány című írásában fogalmazott meg. (A Pop tanulmány „fontos szövegszerű bizonyítéka annak, hogy a magyarországi neoavantgárd egyik meghatározó forrása a pop-art.”[44])„A múzeumok rövidesen múzeumba kerülnek. A pop a jövőre vonatkozó izgalommal tüzetesen figyeli a jelent. […] Nem lehetetlen, hogy a közeljövő legelterjedtebb művészete a tüntetés lesz.” – írta Erdély.
Erdély a pop arthoz köthető mozaikjain a korabeli jelen, a kortárs populáris kultúra (a hétköznapi jelenségek, tárgyak, élelmiszerek stb.) kiragadott motívumait helyezi új kontextusba. (Lásd az alábbi képeket az Eszem-Iszom bisztróról.[45]) Kompozícióin – hasonlóan a nyugati pop art művekhez – a kommersz tárgyak világa, a tömegkultúra vizualitása a művészet régióiba emelkedik.[46] Ugyanakkor Erdély fotómozaikjai inkább montázsoknak, mint pop art műveknek mondhatók. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az épületek falára tervezett – funkcionális – mozaikok motívumai a befogadó intézmény (vendéglátóhely, iroda stb.) rendeltetését (és valamilyen szinten a megrendelő igényét) is tükrözték. Mindemellett Erdély mozaik-muráliáinak legtöbbje őrzi a hagyományos képalkotás egyik nagy értékét, a festőiséget.
Montázsok az alkalmazott művészetekben
Erdély fotómozaikjain sikeresen egyesítette montázselméletét, a kommersz témákból, a fogyasztói cikkek világából inspirálódó pop art képzőművészetet, a plakátművészet és a falimozaik funkcionalitását.
A montázs – különféle képi elemek egybekomponálása (kollázsként egyberagasztása) – mint vizuális nyelv megjelenése a modern művészetek (beleértve a plakátművészetet is) egyik meghatározó tényezője volt.[47] A kubisták az 1910-es években kísérleteztek először különféle kivágott motívumok – prospektusképek, újságkivágatok, textilek stb. – festménybe ragasztásával (kollázs). Ez a hagyományos táblakép „halálát” jelentette. Az évtized végére a dadaisták is előszeretettel alkalmazták a montázs-technikát, és bevezették a (fotó)montázs fogalmát. A kollázs/montázs már a kezdetektől az izmusok – kubizmus, dadaizmus, szürrealizmus, futurizmus, konstruktivizmus – és később a pop art, a posztmodern vagy a transzavantgárd (szándékoltan eklektikus) alkotómódszerévé vált (a hazai művészetben is).[48] A különbségek a művek keletkezésének indítékaiból, a kifejezés szándékából (esztétikai problémák felvetése, tudattalatti kutatása, káoszból rend teremtése, rész és egész vizsgálata, másik valóság megteremtése, jelalkotás stb.) és a konkrét művészi eljárásokból erednek.[49]
Erdély montázselméletének gyökerei a szürrealizmusnál és a dadaizmusnál is mélyebbre nyúlnak. Montázsgesztus és effektus [50] című esszéjében az emberi civilizáció kezdeteire pillant vissza.
Erdélynél a montázs világlátás, életforma, művészetfilozófia, kreativitási gyakorlat, de legfőképpen a gondolkodás metaforája, ami olyan szélesebb közönséget célzó, funkcionális munkáin is tetten érhető, mint a köztéri murália.
A fotómontázs a plakátokon már a harmincas években az egyik legkifejezőbb és legnagyobb jövőjű reklámeszköznek számított. Számos korabeli külföldi szaklapban jelentek meg olyan megoldások, melyek a megszokott és ismert tárgyak újszerű, természetellenes beállításával hatottak a közönségre. A kép- és fotómontázs térhódítása azonos ívű volt a fotóművészet és a modern grafika fejlődésével.
A két világháború között a magyar származású művészek közül például Bortnyik Sándor, Kassák Lajos, Moholy-Nagy László, Molnár Farkas, de még Kaesz Gyula is alkottak figyelemreméltó fotómontázsokat, közülük több a reklámművészet körébe tartozik. A Magyar Grafika folyóirat a harmincas években rendszeresen beszámolt az új kísérletekről. Az, hogy a „magas művészetek” és a tömegkultúra határai a hazai művészetben is elmosódtak, ezeknek az úttörő munkáknak is köszönhető.[51]
Említésre érdemes, hogy a Pécsi József fotóművész által tervezett reklámnyomtatványok között is találunk a tipográfia, a fénykép és a grafika elemeit ötvöző montázsokat. Pécsi fényképes reklámjain több ízben a hirdetett tárgyakhoz a saját arcképe mellett felesége és művészbarátai arcképét illesztette.[52] Ez a gesztus az Erdély-műhely fotómozaikjainál is megjelenik. (A Júlia-fürdő mozaikját már fent említettem.) A Márka önkiszolgáló étterem falképén például az alkotótárs Lakner László akkori feleségét, Istvánffy Máriát ábrázolták.[53]
A Kádár-korszakban a hatvanas évek derekától váltak általánossá a plakátművészetben a különféle grafikai eljárások, a tipográfia, a fotó, a fotógrafika kombinációját mutató alkotások. Ezek a kollázsok/képmontázsok – mai rokonaik számítógépes grafikával készülnek – képzőművészetként is értelmezhető kompozíciók voltak.[54] Különösen igaz volt ez a filmplakátokra, de találunk szép példákat a kereskedelmi plakátok között is. A korszakban az árut és szolgáltatást hirdető plakát – hasonlóan a harmincas évekbeli társaihoz – a kortársművészet médiumává is vált (lásd az alábbi plakátokat).[55] Az iparművészet/design, a divat, a képzőművészet hatottak egymásra (lásd alább a divatruhákat és a kávészalon fotóját).[56] A különféle művészeti ágak és műfajok egymásra hatásának kérdésével Erdély Miklós is foglalkozott.
A hazai kereskedelmi plakátművészetben a színes fotóplakát a hetvenes évek közepétől vált egyre inkább uralkodóvá. A valóságot pontosan rögzítő fotóplakátokon – összefüggésben a korszakban dúló szexuális forradalommal – a reklámozott termék mellett tipikus képi elemmé válik a nő ábrázolása. Ez a jelenség a korszak megváltozott nőképét tükrözte.[57] Erdély fotómontázsainak többjén is a női alak, illetve a női test egy részlete a központi (legfontosabb) motívum. A női testrészek kiemelése (és a látvány képi elemekké szabdalása) mozaikjait nemcsak a pop arthoz, de a korabeli reklámkultúrához is köti (lásd az alábbi képeket a Bor-is Borozó, az Eszperantó bisztró és eszpresszó és a Márka önkiszolgáló étterem mozaikjairól). [58]
A fotómozaikok közül a kifejezetten reklámcélú munkák (OTP-falak, Fabulon-fal) a kereskedelmi plakáttal szoros rokonságban állnak, ha eltekintünk ez utóbbinak efemer jellegétől. Erdély e munkáin is az időtálló értékteremtésre törekedett. Erdély fotómozaik-műhelye – a műfaj művészi határain felülemelkedve – egyfajta épületdíszítő, illetve tartósreklámtervező- és kivitelező műhely volt.
A hatvanas években induló lakásépítési programban a típustervek alapján felhúzott blokkházak falain megjelent reklámmozaikjai az utcakép meghatározó elemévé váltak. A nagyüzemi építkezés első nagy lakótelepén – a József Attila lakótelepen – az egyik ház tűzfalára komponált, óriási kezet mutató murália[59] a művész montázs-felfogását is tükrözi. A fali mozaikhoz készített terven jól látszanak a felnagyított kéz raszterpöttyei. A kész mozaikfalról korabeli híradás is történt. (Az OTP-mozaikokról lásd az alábbi képeket[60]).
Az 1970-es években jelent meg a márkareklámhoz kapcsolódó kampány, mint új marketingeszköz. Ennek talán a legismertebb példái a Fabulon-reklámok voltak. A Fabulon Erdély műhelyének köszönhetően a tűzfalon is megjelent: a mozaik a népszerű plakát felnagyított és időtálló változata lett a Kálvin téren. A Fabulon-márka kampányában az arculat fontos eleme volt Pataki Ágnes manöken arcképe, mely a fotómozaikon is feltűnt.[61] A mozaikfal tervezésében-rakásában a művész fiának, Erdély Dánielnek oroszlánrésze volt. Ő tervezte a plakát fotómozaikhoz illeszthetőségét. Vissza kellett adni a plakát kékjének átmenetességét, megjeleníteni a Fabulon felirat hullámzó betűit, a szlogen feliratát. A betűk falra adaptálása igen nehéz feladatnak bizonyult. A Fiú több tervet készített, szemenként temperával festette meg a tónusátmeneteket és a betűket. Ne feledjük: számítógépes tervezés még nem volt! A falra való adaptáció tervét az Apával közösen véglegesítettek. „Nagy kihívás volt. Hatan nyolc hónapig raktuk.”[62] A végeredmény olyan jóra sikerült, hogy sokan óriásplakátnak vélték a lemosható mozaikfalat.
Az Erdély Miklós és művésztársai által készített fotómozaikok közül az MKVM számára különösen nagy figyelmet érdemlőek a kereskedelmi és vendéglátóipari egységekbe, borpincékbe tervezett, általában az adott helyiség célját sugalló és annak atmoszféráját megteremtő művek.[63], továbbá a reklámcéllal – vállalatok és az OTP számára – tervezett mozaikok.[64] Így a korszak ikonikus fotómozaikja is: a Kálvin teret uraló „Fabulon-fal”.
A Fabulon-fal kiállítási célból, ideiglenesen összeillesztett részlete Pataki Ági szemeivel.[65] Még így is látszik, hogy a különböző árnyalatú mozaikszemek távolról nézve állnak össze képpé.
És megint egy másik női szem. Képalkotás Spixelekkel. Erdély Dániel „fénymozaikja”. Erdély Dániel egyik fejlesztése a képalkotásra és színkeverésre alkalmas ún. Spidron formákból kialakított síkkitöltő rendszer. Az eljárás a fotómozaik készítés tanulságain alapul.[66]
„Programozói képesség és kapacitás híján kb. 15 éve még »kézzel« kódoltuk át fiammal, Erdély Jakabbal húga, Janka szeméről készített felvételt. […] Munkánkban és az egyes rácspontok kialakításának módszerében segítséget jelentett az a tapasztalat, amelyet a 70-es évektől kezdve, mintegy 11 éven át apám, Erdély Miklós híres fotómozaik eljárásának gyakorlásakor szereztem. Ott az analóg fényképet használtuk alapnak és a felnagyított (akkoriban csak fekete-fehér) képet szemmel adaptáltuk, alakítottuk át […] négyzetes, néha hatszögű porcelán mázasmozaik-rácsok rendszerére. Az árnyalatokat és a színeket is szemre egyeztettük, mivel ehhez nem állt rendelkezésre számítógép. Egy Commodore 64-es kis szoftvert készítettem a mozaikszemek megrendeléséhez, a mennyiségek kiszámításához, de nem jutottam a végére. […] Hosszú évekig nem találtam senkit, aki a viszonylag egyszerű átkódolási feladatot elvégezte volna, amikor végre 3 éve találkoztam tehetséges fényfestő barátommal, Nagy Andrással, aki rövid idő alatt megértette, és néhány hét alatt meg is oldotta nem csak az állóképek, hanem akár videók Spixel felbontását.”[67]
A MISKOLCI BOR-IS BOROZÓ MOZAIKJAINAK VÉDÉSE
© Fotó: Veress Kinga, 2021. október 19.
Erdély muráliáinak jelentős hányada mára elpusztult. Az Erdély-féle fotómozaik-technika egyik, még épen megmaradt képviselője – a hetvenes évek derekáról – a miskolci Bor-is Borozó falát díszítő mozaikok. A borozót képzőművészeti térré nemesítő festői szőlőfürtök és a látványos női arc együttese a műfaj reprezentatív alkotásává teszik az enteriőr mozaikjait.
A védési eljárás
A hatósági védési eljárás ügyében múzeumunk megkereste a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárát, hogy hivatalos tájékoztatást kérjen: levéltárukban van-e adat, levéltári forrás, vagy bármilyen használható irat a borozó berendezésével és mozaikjaival, valamint a helyiség működésével kapcsolatban. Tekintettel arra, hogy ez esetben hatvanas-hetvenes évek beltéri építészetéről volt szó, az Alsózsolcai Fióklevéltárba is továbbították kérésünket. Az anyag átnézése során a kollégák nem találtak semmiféle vonatkozó információt az épület berendezésével, illetve a helyiség belső kialakításával kapcsolatban. A miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményi nyilvántartásaiban sem találtak idevonatkozó adatot. A Magyar Nemzeti Galéria Adattári és Dokumentációs Gyűjteményében Erdély Miklósnak erről a mozaikegyütteséről nem maradt fenn dokumentáció. A műalkotáshoz kapcsolódóan nem maradt fenn a megrendelő iratanyaga, a művészi hagyatékból levelezés és tervrajz stb. sem.
2020. október 19-én, 10 órára a hatóság helyszíni szemlét rendelt el a miskolci borozóban. A szemlét a Miniszterelnökség munkatársai[68], továbbá jómagam – a szakértői állásfoglalás készítője – és a Miskolc Holding ZRT. képviselője[69] végeztük. Jegyzőkönyvben rögzítettük, hogy a falhoz csatlakozó, azzal összeépített bárpult eredeti állapotában megmaradt, és a borozó két falát dekoráló falimozaikok is sértetlenek. A helyszínt kiürítve találtuk, a kávéfőzőgép és a bútorzat nem volt az enteriőrben.
A jelenleg zárva tartó borozó két szemközti falán helyezkedik el a fotómozaik-kompozíció. A bejárathoz képest a baloldali falon fiatal, hajkoronája alól kacéran, csábítóan a nézőre mosolygó női félarc látható, átellenben festői hatású szőlőfürt és üvegpohár látszik. Kapcsolódást a két kép között a színek – a hangsúlyos piros és fekete felületek kontrasztja – és az élet élvezetére, a jókedvre és felszabadultságra utaló szimbolika ad.
© Fotó: Veress Kinga, 2021. október 19.
A mozaikok datálásához segítséget nyújtanak a Bor-is Borozó helyén korábban üzemelő ún. 22-es italbolt bezárásáról tudósító újságcikkek. A Déli Hírlap 1974–1975-ös cikkeiből kiderül, hogy a Bor-is borozó (büfé, bisztró) helyén 1974-ig a hírhedt 22-es borozó („Búza téri 22-es italbolt kocsma”) állt, amit legkésőbb 1975 elején bezártak, és itt nyílt meg legkésőbb 1975 nyarán a Bor-is borozó. Így a mozaik datálása 1975 körülre tehető, ez a legkorábbi készülési dátuma a cikkek alapján.[70]
A Bor-is Borozó fotómozaik-együttes nem csak képzőművészeti értékei miatt kiemelt fontosságú, hanem a kivitelezés technikája miatt is. Erdély egyedülálló fotómozaik-sorozatán belül is különleges helyet foglal ez a falimozaik-együttes. Itt a kompozíciók nem négyszögletű, hanem hatszögletű mozaikszemekből épülnek fel! Ez a megoldás a megszokottnál is finomabb, jobb képfelbontást, festőibb hatást tett lehetővé. A hatszögű mozaikszemek kirakása nagyobb technikai tudást, több koncentrációt igényelt. Ezért ennek a technikának alkalmazása ritkább volt, csupán néhány esetben valósult meg.[71]
© Fotó: Veress Kinga, 2021. október 19.)
A bal oldali mozaik-kompozícióhoz kapcsolódik a mozaikos bárpult is, melynek kivitelezése valószínűsíthetően a falimozaikokkal nagyjából egy időben készült (a falimozaik ötlete vélhetően előbb fogalmazódott meg és terve, előkészítése korábbi a pulténál). A pult vasszerkezete beleékelődik a mozaikba, annak belső oldalán (melyet csak a pult mögött állók láthattak) nincs mozaik. A fal és a pult mozaikja eltérő technikával készült, a bárpult ennek ellenére az alkotóközösség munkájának tekinthető. Az árnyalatos, egyforma nagyságú szemekkel kirakott, dekoratív mozaik-kompozíció a fotómozaik tanulságait tükrözi. „Külön kérésre, és csak a Korniss-féle mozaikégetőben lehetett ilyen árnyalatsorokat csináltatni” – mesélte egy beszélgetésünkkor Erdély Dániel. Nagy valószínűséggel szándékosan eltérő a két mozaik technikája. Ez a koncepció része volt, más a kompozíciós szerepük: a falimozaik képzőművészeti alkotásként, a bárpult pedig egyedi kerámiaborításos, dekoratív térelemként is funkcionált az enteriőrben. Mindkettő a rövid felújítási időszakban készülhetett. A falimozaik feketéje összecseng a pultmozaik feketéjével. A Bor-is borozó pultján a mozaik kissé egyenetlen. A műhelynek a már meglévő – kőműves által emelt –, feltehetően egyenetlen felületre kellett rádolgoznia a sablonba szedett mozaikszemeket.
© Fotó: Veress Kinga, 2021. október 19.
A pult négyszögletű, sárgás-barnás mozaikszemekkel van díszítve (lásd fent a megrendelőlap barna árnyalatú mozaikszemeit), hasonlóan a borozó hátsó falához. Ez a mozaik színeit, hangulatát tekintve rokonságban áll(t) egy másik miskolci, feltehetően hasonló időben készült Erdély-féle falimozaik-kompozíciót rejtő vendéglátóhely – az Eszem-iszom bisztró – pultjának mozaikjával.
A Bor-is Borozó és az Eszem-iszom bisztró mozaik-kompozíciói között a pultok színhasonlósága mellett több közös vonást is felfedezhetünk az archív fotóknak köszönhetően. Mindkét vendéglátóhely mozaikján megjelenik a felnagyított arcrészlet, a szőlőfürt és a pohár motívum. A képek tanúsága szerint az Eszem-iszom összességben közelebb áll a pop artos felfogáshoz, mint rokona.[72]
A jelenleginél korábbi állapotot tükröző fotók tanúsága szerint a Bor-is Borozó pultján állt egy autentikusnak tekinthető kétkaros, piros kávéfőzőgép. A helyszíni szemle során a gépet in situ nem találtuk. A borozó pár éve zárt be, akkor hordták el az aktuális berendezést (ez már nem az eredeti volt). A gépet az utolsó bérlő egyeztetés nélkül hazavitte. Állítólag nem működött, holléte tisztázatlan, nagy sajnálatunkra „nyoma veszett”.[73] Típusát, kivitelezését tekintve a kávéfőző korabeli, a hetvenes évekből való volt. Feltehetően a vendéglátóhely eredeti berendezéséhez tartozott, de erre bizonyítékot nem találtunk.
A kereskedelmi és vendéglátóipari egységekbe, intézményekbe készített művek legtöbbje a funkcióváltások, átépítések, felújítások során azért semmisült meg, mert nem tekintették őket műalkotásoknak. Az elmúlt fél évszázadban készült építészethez köthető képző- és iparművészeti értékeink megőrzése fontos feladatunk.
Az Erdély Miklós vezette Murus Alkotóközösség kortársművészeti szellemi műhely volt. Egzisztenciális biztonságot biztosított, kapaszkodót, tervezési lehetőséget jelentett a „tiltott” és „tűrt” művészek számára is. Erdély fotómozaikjai a kommersz közösségi tereket átlényegítette, mozaikfalainak szórványosan fennmaradt emlékei védésre érdemesek.
Jó hír! A műtárgyfelügyeleti hatósággal karöltve már megkezdtük a további – még lehetséges – védések előkészítését!
A tanulmányban szereplő saját tulajdonú fotók (© Fotó: Veress Kinga) a forrás és a felvételt készítő megnevezése nélkül nem használhatók. © Erdély Dániel/ © Pfisztner Gábor képei az ő tudtuk nélkül nem felhasználhatók. Engedélykérés az MKVM-en keresztül, Veress Kingánál vagy közvetlenül a jogörökösnél, illetve a kép szerzőjénél lehetséges.
____________________________________________________________________________________
[1] Ezúton is szeretnék köszönetet mondani ERDÉLY Dánielnek, Erdély Miklós fiának, hogy a szakértői vélemény megírását értékes információkkal segítette. Erdély Dániel a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja, feltaláló, képző- és tervezőművész, antropológus.
A borozó levédetéséért korábban már Erdély Dániel, Kishonthy Zsolt művészettörténész és Müllner András médiakutató is tett lépéseket a helyi önkormányzat felé. Müllner 2008-ban a témában cikket jelentett meg. Lásd: MÜLLNER András: Fotómozaikokról mozaikosan. Műút, 2008. augusztus, 56–59.
Több mint tíz évvel később Védési eljárás – Szakvélemény „Erdély Miklós: Bor-is Borozó fotómozaik és berendezés, Miskolc” témában kereste meg múzeumunkat a Miniszterelnökség Műtárgyfelügyeletei Hatósági Főosztályának műtárgy-felügyeletei referense. Az előzetes írásbeli javaslatot a Ludwig Múzeum munkatársa, Boros Géza állította össze. Az MHF/52/4/2020 számon indították meg az eljárást.
[2] Szellemi atyja és vezetője volt az INDIGO csoportnak (Budapest, 1978–1986). A témáról bővebben lásd: KREATIVITÁSI GYAKORLATOK, FAFEJ, INDIGO. Erdély Miklós művészetpedagógiai tevékenysége 1975-1986. Összeállította: HORNYIK Sándor és SZŐKE Annamária, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet – Gondolat Kiadó – 2B Alapítvány – Erdély Miklós Alapítvány, Budapest, 2008. Erdély Miklós KREATIVITÁS – VIZUALITÁS gyakorlatainak videófelvételei megtekinthetők: ITT
[3] A cikkben található archív képek közül több másodlagos forrásból származik. Ezek hozzáférhetőségét minden esetben megadtam. Az eredeti fotók szerzői kérdéseivel, a készítés körülményeivel jelen tanulmány nem foglalkozik.
[4] „Az utókor kiszámíthatatlan”. Lakner László képzőművésszel TOPOR Tünde készített interjút. Élet és Irodalom, XLV/38 (2001. szeptember 21.), 11–12.
[5] Erdély életművének megismerését egy sor átfogó tanulmány, lexikoncikk segíti (lásd: ITT). Közülük a legfrissebb KŐHALMI Péter kötete (Erdély Miklós, Balatonfüred, Seleris Project, 2022.)
Erdély Miklós művekben és műfajokban gazdag életművéről máig nem jelent meg átfogó monográfia. Kőhalmi Péter tizenöt éven át tartó kutatása nyomán állt össze ez a hiánypótló kötet. (Könyvajánló.) A kötet megrendelhető ITT.
KŐHALMI – igen nagyvonalúan – a témára vonatkozó anyagokat és könyve teljes bibliográfiáját, valamint kötetének a mozaikokra vonatkozó részét még a megjelentetés előtt elküldte, hogy ezzel is segítse a védési beadvány szakszerű összeállítását. A továbbiakban is az ekkor még kéziratként létező tanulmányból idézek. A védési eljárás során az érintetteknek (családtagok, szakértők, művészek, minisztériumi munkatársak) ez a fajta célirányos összefogása igen motiváló volt. Jelen tanulmány nem törekszik a művész életművének, illetve az azzal foglalkozó szakirodalmak behatóbb bemutatására.
[7] ERDÉLY Dániel szóbeli közlése.
[8] ERDÉLY Dániel szerint maga a kupola is édesapja nevéhez köthető. ERDÉLY Dániel szóbeli közlése.
[9] KŐHALMI 2022, 336. Erdély a hatvanas évek végétől már hírhedtté vált kísérleti filmjeivel. Művészi elszigeteltsége a nyolcvanas években szűnt meg.
[10] ERDÉLY Dániel szóbeli közlése.
[11] Ez „kátéeszek”, azaz a kisipari szövetkezet kora volt. 1948-ban létrehozták az OKISZ-t (Országos Kisipari Szövetkezetek Szövetsége), amely 1951-ben minisztériumi jogköröket kapott. 1971-ig egyetlen ipari szövetkezet sem működhetett, amely nem volt az OKISZ tagja.
[12] Újítási javaslatként munkahelye, a BÉPA 1967-ben elfogadta és bevezette a technikát. BOROS Géza: Szűkített spektrumok. Műértő, 2014. szeptember19. Online lásd: ITT
Erdély fotómozaikjainak legteljesebb összefoglalását BOROS Géza – a védés indítványozója – adja az Artmagazinban megjelent tanulmányában. Lásd: Leletmentés. Erdély Miklós fotómozaikjai. Artmagazin. 2014/6. 12. évf. 30–38. Online lásd: ITT
[13] BOROS 2014
[14] A Murus Alkotóközösség még Erdély Miklós halála (1986) után is tevékenykedett.
[15] Erdély Fényképfelvétel vagy más ábrázolások áttétele az eredetivel azonos megjelenésű mozaikburkolatokra címmel nyújtotta be szabadalmát.
[16] ERDÉLY Dániel: Rövid esettanulmány, azaz a tudás mint védhető alkotás, alakulás, szabadalom, védjegy, titok. In: A jövő lázadása. Az újdonság sorsa a behálózott világban. Doktori disszertáció, 2011., 122 –123.
Lásd: ITT
[17] uo.
[18] Idézi: BOROS 2014.
[19] A művészek között olyan is volt, aki a börtönt megjárta zavarkeltésért, szervezkedésért, és gyári munkásként tengette életét.
[20] A kép forrása: ITT
Az eredeti képet a cikk szerzőjének (BOROS) Erdély Dániel bocsátotta rendelkezésére.
[21] ERDÉLY Dániel szóbeli közlése.
[22] Lásd: SOMOGYI György: Elektronikus mozaikok. Művészet, 1981/5, 47–48.
[23] A kép forrása: Köztérkép. Hozzáférés: ITT
[24] KŐHALMI Péter, BOROS Géza és ERDÉLY Dániel felsorolása. A BÉPA lojális szövetkezeti elnöke (igazgatója) a tárgyalt időben Márta Endre volt. A mozaikműhelyben dolgozók többen külföldre költöztek, ahol fotómozaikrakásból éltek. Műhely nyílt például Svájcban, Franciaországban. ERDÉLY Dániel szóbeli közlése.
[25] ERDÉLY Dániel szóbeli közlése.
[26] PERNECZKY Géza: Új műfaj: a fotómozaik. Tükör, 1970. november 3., 30.
[27] Idézi KŐHALMI Péter doktori értekezésében (Testet öltött gondolatok Erdély Miklós, konceptuális művészet, pop art, Szeged, 2016, 199. Hozzáférés: ITT Perneczky Géza: Műfaj-kérdések. Élet és Irodalom, 1970. március 7., 12. Forrás: ITT
[28] A képek forrása: Fortepan/FŐFOTÓ és Köztérkép. Hozzáférés: ITT és ITT
A Mézes Mackó fala kissé kilóg a sorból.
[30] A felnagyított fotó rasztereit alkotó mozaikszemek színskálái jelentették a mozaik képelemeit. Nem fotóemulziós eljárással került a kép a mozaikszemekre.
[31] BOROS Géza „Modellház”-ként, nevezte meg a képeken szereplő szalont, ezt több későbbi hivatkozásban így jelent meg. Valójában Pique Dame szalon, melyben divatos konfekcióruhákat lehetett kapni.
A képek forrásai: Erdély a tervvel a kezében: ITT; Picque Dame fala: ITT; Lépcsősor: Fortepan/Faragó György ITT; Modellek: ITT
[32] A különböző égetés során a kisebb színeltérések gyakoriak lehetnek. Ez függ a kemencébe tett anyagok mennyiségétől, a felfűtés gyorsaságától, az égetés hőmérsékletétől stb. Készült ezzel a technikával portré Bartók Béláról, Brigitte Bardot-ról, Salvador Dalìról, Ságvári Endréről, Lékai Jánosról és Leninről is. Magánmegrendelések is voltak, például a Kalmár-házaspár megrendelése. ERDÉLY Dániel szóbeli közlése.
[33] Hármasút. Részlet ERDÉLY Dánielnek az MTA számára összeállított írásából, 2021. Bővebben lásd: ITT.
[34] A témával kapcsolatosan – a kerámiaművészetre vonatkozóan – jómagam a Magyar Iparművészet 2020/4 számában közöltem cikket. Jelen tanulmány mecenatúrára vonatkozó részei a cikkben leírtakat tartalmazza. Lásd: VERESS Kinga: Művész és társadalom. Mozaikok a kádárizmus kerámiaművészetéből II., 35–39. Hozzáférés: ITT
Kezdetben a közületi megrendelésekre készített alkotások bírálata a Képzőművészeti Alap hatáskörébe tartozott, majd feladatát elsősorban a Képző- és Iparművészeti Lektorátus vette át.
[35] Részletek az Üveg és építészet. Szemelvények a hazai vendéglátóhelyek és pénzintézetek épülettörténetéhez című tanulmányból (VERESS Kinga). In: A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve, 2022, Budapest, 2022. 200–201.
[36] A 3T idején kibontakozó progresszív művészetekkel foglalkozik: BEKE László: „Tűrni, tiltani, támogatni – A hetvenes évek avantgárdja.” In: A második nyilvánosság – XX. századi magyar művészet, összeállította: Hans KNOLL, Budapest, Enciklopédia Kiadó, 2002.
[37] A reneszánszban, majd a szecesszióban és az Art Decóban is az üvegmozaik volt a jellemzőbb. A modern mozaikok zöme vegyes technikájú.
[38] Egy példa a hazai múzeumi anyagból: Roy Lichtenstein: Vicki, 1964. Hozzáférés: ITT
Benjamin Day nyomdász-illusztrátorról nevezték el az eljárást, melynek lényege a pontokkal való tónusozás, illetve felületkitöltés/texturált felület keltése. Ma is akadnak a lichtensteini tanulságokat és a pop artot/op artot/ raszter művészetet továbbgondoló alkotók, például a fiatal magyar képzőművész: Kusovszky Bea. Lásd: ITT, vagy az üvegművészet területéről Kóródi Zsuzsa a fényraszteres műveivel, lásd: ITT
[39] Tekinthetünk még messzebb az időben: Az ilyen képépítkezés elve a 19. század végi festészetből is ismeretes, és rokonítható a pointillizmushoz. (A pointillizmus az impresszionizmusból kialakult festészeti irányzat, melynek lényege, hogy festékpöttyökből áll össze a kép, azaz a látványt színpöttyökké alakították).
[40] A végeredmény – a mű valóságtükrözése miatt – a hiperrealista képzőművészeti irányzathoz is köthető.
[41] A témában lásd: KESERÜ Katalin: Variációk a pop artra. Új Művészet Kiadó, Budapest, é. n. [1993].
[42] Idézi KŐHALMI Péter a Szelíd, de nem súlytalan Pop art, konceptuális művészet, politikum: Erdély Miklós és Szentjóby Tamás progresszív munkái a ’60-as évek második felében című tanulmányában. In: Különbség, XII. évf. / 1. szám | 2012 május, 151-191.
[43] E műveket KESERÜ popos konceptualizmusnak nevezi. Lásd: KESERÜ [1993], 59 –66.
[44] KŐHALMI 2012, 165.
[45] A férfi fejes mozaik szerepel Keserü Katalin tanulmányában is, mint pop art variáció. A képek forrása: ITT és Köztérkép ITT
[46] Erdély mozaikjaira – egy-két kivételtől eltekintve – a pop art harsánysága kevésbé jellemző.
[47] A kollázs és montázs fogalma/műfaja a művészettörténeti szakirodalomban gyakran összefonódik. A terminus használatának tisztázására jelen tanulmány nem tér ki.
[48] Csak néhány név a műfaj művelői közül: Pablo Picasso, El Liszickij, Kurt Schwitters, Max Ernst. A pop arthoz kötődő Robert Rauschenberg művészetében a performansz is fontos szerepet játszott, akár csak Erdély Miklóséban.
Max Ernst híres mondása: „Két, látszólag összebékíthetetlen valóság társítása egy látszólag oda nem illő térben” mind a szürrealista, mind a dadaista montázsokra igaz.
[49] A kollázs-eljárásokon belül is többféle technikát is megkülönböztet a szakirodalom. Magyar kollázs. A magyar kollázs/montázs történetéből 1910–2004 címmel (KOPÓCSY Anna szerk.) 2004-ben a győri Városi Múzeum Képtárában rendeztek tárlatot. Ennek kétnyelvű kiadványában alapos összefoglaló olvasható a kollázs/montázs műfajról/technikáról. A kötetben KAZINCZY Gábor a Műfaj-eljárás-képi gondolkodásmód. Gondolatok a kollázsról című tanulmányában igyekszik a kollázs-eljárásokat részletesen bemutatni. Lásd: 20–29. Hozzáférés: ITT
[51] Kassák számos betűkollázst készített. Betű-kép kompozíciói – a képarchitektúrák – a korabeli tipográfia és képzőművészeti (festészeti) nyelv legfrissebb eredményeit tükrözik.
[52] TŐRY Klára: Pécsi József (1889–1956) élete és ritkán látott felvételei. Hozzáférés: ITT
Pécsi fotóreklámjai közül kiemelkednek a művész reklámcsendéletei. E munkáival megújította a műfajt: képein a lekattintott hétköznapi tárgyak művészi rangra emelkednek – ebben az értelemben megelőzve a későbbi a pop art műveket.
[53] BOROS 2014. A képek forrása: ITT és ITT
[54] Például Finta József életművében több ilyen kiemelkedő színvonalú plakát fedezhető fel. A tervek, vázlatok vegyes technikával: a temperafestés mellett színes papírok, anyagok, fotók kivágásával, és ezek felragasztásával készült. A kollázshatású grafikus kompozíciók (ezeket is kollázstechnikával készítették) a kor kereskedelmi grafikáiban általánossá válnak. Összefüggés fedezhető fel az iparművészet/lakásművészet, illetve a képzőművészet terén jelentkező tendenciákkal.
[55] Ennek szemléletes példái voltak a pop art, op art felfogású plakátok.
Különböző megfogalmazásban, de számos grafikus alkalmazta a színformákkal való komponálásmódot is. Az élénk koloritú alakzatok a nyomtatásban is kollázsként hatnak, megőrizve a képalkotás kézműves jellegét. A két filmplakát (Finta József és Vörösmarty Magda) képek forrása: ITT és ITT
[56] A képek forrása: Fortepan/Bauer Sándor és FŐFOTÓ. Hozzáférés: ITT és ITT és ITT
[57] A témával kapcsolatban lásd: VERESS Kinga: Mit vásárolt Jucika? Nők a szocialista reklámban Időszaki kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.
Magyar Iparművészet, 2018/6, 9–17. Hozzáférés: ITT
[58] A mozaikokról készült képek forrása: ITT
[59] A képet az Újítók Lapja 1971. január 12. száma közölte.
[60] Az OTP-mozaikokról készült képek forrásai: ITT és Köztérkép, Fortepan/FŐFOTÓ. Hozzáférés: ITT
[61] A falról lementett mozaiklapokat jelenleg Bojár Iván András művészettörténész őrzi. Egy Népszavában megjelent tudósítás szerint a mozaikfal leszedésé után az az Országos Műemlékvédelmi Hivatal óbudai raktárába került. Lásd: Erdély Miklós mozaikja úton a megmenekülés felé. Népszava, CXXVIII/155 (2000. július 5.), 11.
A modell olyannyira összefonódott a márkával, hogy Fabulon Ágiként is emlegették. „Eredetileg egy fotós lány, Németh Andrea vizsgasorozatához készült a felvétel. A képekben azonban a lány tanára, Finta tanár úr fantáziát látott és felajánlotta őket a Kőbányai Gyógyszergyárnak, ahol Veres Marika, a gyár PR-igazgatója [értsd: propagandistája, a Szerző] felfedezett. Így nemsokára plakátokon láttam viszont magam, s egy csapásra a Fabulon kozmetikumok arca lettem, tulajdonképpen véletlenül.” (Pataki Ági vallomása). Valójában Veresné Marika a lánya révén, a művészkörökben forgolódó Veres Júlia révén került kapcsolatba Erdély Miklóssal. Az ő közbenjárására kapott megbízást a művész és csapata. ERDÉLY Dániel szóbeli közlése.
A Fabulon betűsort Gál Mátyás alkotta. Más nézetek szerint Finta József.
[62] ERDÉLY Dániel szóbeli közlése.
[63] Az ismertek közül Budapesten: Eszperantó bisztró és eszpresszó (Budapest VIII. kerület, Népszínház u. 30.); Márka önkiszolgáló étterem (Lakner Lászlóval közösen, Budapest V. kerület, Alkotmány u. 20.); Sirály étterem (Budapest VI. kerület, Bajcsy-Zsilinszky út 9.); Pepsi-bár (Budapest XVIII. kerület, Ferihegyi repülőtér); Pique Dame presszó (Budapest V. kerület, Petőfi tér 3.); Mézes Mackó (Budapest II. kerület, Széna tér). A Budafoki Borgazdaság igazgatója, Tagányi Imre is több bemutatóhelyre (borkostoló borospince) rendelt Erdélyéktől mozaikot.
Miskolcon: Eszem-Iszom bisztró (3527 Miskolc, Vasgyár u. 13.); Bor-Is borozó (3527 Miskolc, Zsolcai kapu 3.)
és Szabadbattyánban: Gorsium étterem.
[64] Uszodák dekorálására is készültek ilyen mozaikok (pl. Nyíregyházán). Külföldre: Pauer Gyulával Varsóban készítettek egy medencemozaikot.
[65] Pataki Ági szemeit a Kieselbach Galériában állították ki 2018-ban, talán nem véletlenül az MKVM Mit vásárolt Jucika? című tárlatát követő időben. A múzeum kurátoraival részletesebben is foglalkoztunk a Fabulonnal és saját kiállítási „Fabulon-falunkat” is megépítettük.
A Mit vásárolt Jucika című kiállítás válogatott anyaga virtuálisan megtekinthető: ITT
[66] A klasszikus Spidron alakzat közzéppontosan szimmetrikus spirálpár, amelynek egyik fontos tulajdonsága a sík harmonikus és hézagmentes lefedése. Hármasút. Részlet ERDÉLY Dánielnek az MTA számára összeállított írásából, 2021. Erdély Dániel fejlesztéseiről bővebben lásd: ITT
[67] Hármasút. Részlet ERDÉLY Dánielnek az MTA számára összeállított írásából, 2021. A Spidronról és Spixelről bővebben lásd [66] jegyzet
Erdély Dániel fia Erdély Mátyás, az Oscar-díjas Saul fia című film operatőre Lásd például: ITT
[68] A kirendelt referensek Szabó-Magyari Henrietta és Virág Tímea voltak. Külön említést érdemel Virág Tímeának a védési eljárás során tanúsított lelkiismeretes munkája.
[69] A Miskolc Holding ZRT. részéről Prókaj Tamás volt jelen.
[70] Cikkek a Bor-is Borozó megnyitásáról, 1975-ből. Lásd: Déli Hírlap, 1975. március és augusztus. Hozzáférés: ITT és ITT
[71] Ezek közül az egyik példa egy, a Déli pályaudvarnál üzemelő játékterem falimozaikja volt. Itt ma kínai üzlet üzemel, a mozaikot lefestették, ez is védésre érdemes lenne. Emellett hatszögletű mozaikkal rakták ki a Gorsium Étterem falát és Erdély Dániel szerint a Jókai Mór Emlékházba is készült ilyen mozaik. ERDÉLY Dániel szóbeli közlése.
[72] Lásd: KESERÜ [1993]. A képek forrásai: ITT és Köztérkép. Hozzáférés: ITT
[73] A bérlő úgy gondolta, hogy elviheti, „nem emlékszik” hol van…
