2018. augusztus 29. | Dr. Török Róbert
Múzeumunk becses műtárgya Ferenc József osztrák császár és magyar király metszett söröspohara. Megjegyzem, Őfelsége tejesüvegét is őrizzük. A pohár története eddig feltáratlan és valóban rejtély volt. Az is felmerült bennünk, hogy hamisítvány. A műtárgy a Vendéglátóipari Múzeum alapításakor, 1966-ban Ádám Józsefné ajándékozása útján került a vendéglátóipari tárgyi gyűjteménybe köszönhetően az alapítók lelkes és áldozatos gyűjtőmunkájának. A „díszstucnit” 1967-ben leltározta be Sergő Erzsébet muzeológus. A pohár történetéről sem az adattárban, sem egyéb feljegyzésekben nem volt adat, így külön kutatást kellett végezni. A maratott, feliratos, üveg söröspohár a 2017-ben megrendezett Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig című időszaki- és vándorkiállítás előkészületeikor került a figyelem középpontjába. A tárlat becses darabjaként mutattuk és mutatjuk be azóta is a műtárgyat. A hosszúkás, talpas, 3 dl-es, hitelesített, átlátszó söröspohár két sávval ellátott, középütt gótbetűs német felirata magyarra fordítva a következő: „Ferenc József császár ivott ebből a pohárból Salzburgban, 1895. február 19-én.” Felmerül a kérdés mit is csinált Salzburgan az uralkodó?! Ivott-e vajon belőle és milyen alkalomból?!
Mielőtt azonban megismernénk a történetet, először szóljunk egy kicsit a császár étkezési, vagyis inkább italozási szokásairól. Az uralkodó köztudottan puritán volt az étkezést tekintve. Ha egyedül tartózkodott Schönbrunnban – írja a Tolna Világlapja 1906-ban – akkor erőlevest, marhahúst kevés főzelékkel evett, hozzá pedig egy pohár sört ivott. Több akkori leírás is megerősíti, hogy az uralkodó kedvelte a sört és egy-egy pohárral szívesen fogyasztott. A király nagyon keveset és nagyon gyorsan evett, írja egy másik forrás:
(Új Idők, 1936) „Ferenc József szerette ugyan az egyszerű ételeket, de sosem villásreggelizett. Étrendje a következő volt: hajnali 5-kor reggeli. Teát tejjel, vajat, zsemlyét és hideg sültet fogyasztott ilyenkor. Déli 1 órakor volt a déjeuner, amely levesből, húsból, főzelékből és gyümölcsből állott. Az 5 órai dineren előétel, leves, hús, főzelék, tészta, gyümölcs került feltálalásra. Este 8-kor a király savanyútejet és fekete kenyeret fogyasztott és aztán azonnal nyugovóra tért. Burgonyapürének és gyümölcsnek minden étkezésnél kellett szerepelnie. Legkedvesebb étele a vadhús és a marhahús volt. Újításokat nem tűrt a menüben. A császár diétán soha nem élt, és még idős korában is bírta a nehéz ételeket.”
Ferenc József fiatalkora óta azonos szinten tartotta súlyát (65 kg) és idős korában is csak egy-két kilogrammot fogyott.
1943-ban az Új Idők című lap így ír az uralkodó étkezéseiről: „Délben tálcán adták be a dejeneurt asztalára, mely nagyon egyszerű volt. Bouillonból, húsételből, tésztából és feketekávéból állt. Melléje egy pohár bajor sört, pohár könnyű fehér bort és pohárka likőrt adtak be. A tulajdonképpeni ebédet délután öt órakor tálalták, amikor a terített kész asztalt betolták dolgozószobájába. Az ebéd is igen egyszerű volt. Rendesen leves, bors d’oeuvre, asperges, piéce de boeuf róti, csemege és kávéból állt. Italképpen egy pohár barna sört, egy pohár könnyű fehér bort, (Chateau Issan) és egy pohárka likőrt szolgáltak fel. Az utolsó években hetenként kétszer, csütörtök és vasárnap orvosi rendeletre még egy-egy pohár francia pezsgőt ivott királyunk. Általában véve igen mértékletes volt, keveset evett, a felszolgált italok nagy része is érintetlenül került ki asztaláról.”
A Burgban vagy másutt megrendezett udvari ebédek, bálok alkalmával is a menülapok és a leírások tanúsága szerint fogyasztottak, illetve fogyasztott az uralkodó sört vagy bort. „Az ebéd befejeztével a király és királyné arcképével díszített ún. udvari bonbonokkal kínálták meg a vendégeket, kik ezeket többnyire magukkal vitték hozzátartozóik számára.” (Új Idők, 1943)Ilyen bonbonokat tekinthetnek meg látogatóink is a múzeum látványraktárában, az uralkodócsalád tagjainak fényképportréival. Merthogy a söröspohár mellett ilyen műtárgyakkal is szemléltetjük az egykori udvari étkezést állandó tárlatunkon. „Az ebéd végén a kávét rendesen a szomszéd teremben állva fogyasztották. Ilyenkor tartott az uralkodó cerclet: egyenként szólítva meg a jelenlevőket.”
Természetesen a sör mellett a bort is kedvelte az uralkodó. Minden üveg bort, melyet a király asztaláról leszedtek, vagy amelyet az ebédeknél meghagytak, a szolgaszemélyzet kapta meg. Az udvari borokat zömmel az udvari pincészet termelte, de természetesen alkalmanként más udvari szállítói és egyéb különleges borokat is fogyasztottak. Az udvari pincékben hat férfi-, egy női tisztviselő, és öt szolgaszemélyzet működött. Az udvari pincészetet a főudvarmesteri hivatal kormányfőtanácsosa vezette. A „gyors” étkezésről Mikszáth Kálmán is megemlékezett Udvari ebéden Ferenc József királynál című tárcájában:
(Az Újság, 1930) „A gyors kiszolgálat a rendes gravameu az udvari ebédek ellen. Mikor már éppen megkedvel az ember valami bort, egyszerre eltűnik, az embernek nincs ideje elvezni, az ételnek, a legédesebb falatnak is legott lába támad…”
Miután röviden megízleltük Ferenc József étkezési szokásait, térjünk most vissza Ferenc József salzburgi poharához. 1895 februárjában az uralkodó rövid salzburgi látogatása egy igen sajnálatos eseménynek volt köszönhető. Albrecht császári és királyi főherceg 1895. február 18-án itáliai, arcoi palotájában rövid betegeskedés után elhunyt. Ennek apropóján tartózkodott a császár Arcoban. A főherceg halála után egy nappal, február 19-én viszont rögtön visszautazott Bécsbe, amelyről a Salzburger Chronik című helyi lap is beszámolt 1895. február 20-án:
„Udvari hírek: Tegnap délután 4:30 órakor megérkezett őfelsége Ferenc József császár külön vonattal (a tiroli) Arco-ból Kufsteinen keresztül. Itt vacsorázott az udvari vasút királyi váró-szalonjában ezt követően 5 óra 5 perckor folytatja útját Bécsbe.”
A Salzburger Volksblatt ennél azért egy kicsit részletesebben számolt be a rövid salzburgi látogatásáról:
„A császár Salzburgban. Mint már korábban jelentettük Őfelsége Ferenc József császár rövid időre tegnap délután 4:40 perckor Rosenheimen keresztül Salzburgba érkezett. Útjára Stallmeister ezredes, Rudof Liechtenstein hercege, gróf Paar valamint a királyi vasút igazgatója lovag Hostath Klaudy von Claudius kísérte. A császár és kísérete részére a Hof-Warte-Salon (Főpályaudvar királyi váró szalon) helyiségében díszvacsorát rendeztek. A vendégeket a kormányzó gróf Thun fogadta. Őfelsége König vendéglőst kedves szavakkal illette a kellemes fogadtatásért. Császár 5:00 órakor újra elhagyta Salzburgot, és folytatta útját Bécsbe, ahová este tizenegyre érkezett meg.”
A források igazolják a pohár valódiságát. Ferenc József tényleg járt aznap délután Salzburgban. Ennek a rövid látogatásnak az emlékét őrzi ez a múzeumi tárgy. Azt sajnos nem tudjuk, mi volt az aznapi menü, melyet König vendéglős szolgáltatott az uralkodónak, de a pohár bizonyíték arra, hogy a vacsora végén egy szokásos pohár sörrel búcsúzott az uralkodó Salzburg városától. Az is rejtély, hogy hogyan került Magyarországra a pohár. Csak feltételezni tudjuk, hogy az uralkodó vagy az uralkodói személyzet megkapta ajándékba a poharat, esetleg a vendéglősök révén kerülhetett hazánkba. Tény, hogy a pohárra később rágravírozták az esemény tényét. Feltehetően a második világháború után a budavári palotából kerülhetett későbbi tulajdonosához a tárgy, amely múzeumunkba kerülve megőrizte e rövid látogatás és az uralkodó feltehetően bajor sör fogyasztásának emlékét. A műtárgyat az Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig című vándorkiállításunkon tekinthetik meg az érdeklődők, ezt követően pedig látványraktárunk becses darabja lesz.
