2020. március 26. | Balogh Ádám
Előzmények
Gundel Károly (1883–1956) nevét sokan ismerik: a magyar gasztronómia és vendéglátás terén elért elévülhetetlen érdemei miatt, a róla elnevezett szakiskola végett, vagy akár a városligeti Gundel Étteremről. Azt azonban talán csak kevesen tudják róla, hogy többszörösen kitüntetett tartalékos katonatisztként harcolt az első világháború csataterein.
Gundel Károly 1883-ban született az elismert vendéglős, a Szállodások és Vendéglősök Ipartestülete elnökének, Gundel Jánosnak harmadik fiaként, az Osztrák-Magyar Monarchiában, Budapesten. Már gyerekkorában édesapja mellett lehetett, elleshette tőle, illetve alkalmazottjaitól a vendéglátás és az idegenforgalom szakmai fortélyait. Eleinte apja egyik szállodájában, az István Főherceg Szállóban kezdett dolgozni. A kor szokásának megfelelően ő is tanult és szakmai tapasztalatot gyűjtött külföldön. Tanulmányai befejeztével a Kereskedelmi Akadémián szerzett végbizonyítványt, melyet követően egy jónevű üdülőhelyen, a Tátra-hegységben lévő tátralomnici Palace Szállodában dolgozott, ahol időközben megismerte feleségét, Blasutigh Margitot. 1907-ben házasodtak össze, majd 1910-ben Budapestre költöztek, ahol Gundel megnyitotta első saját vendéglőjét a Városligetben. Az üzlet az egykori Wampetich vendéglő volt, mely az akkori nevén Székesfővárosi Állatkert szomszédságában állt. Mind a mai napig ebben az épületben található a Gundel Étterem.
Gundel Károly és a „Nagy Háború”
1914. július 28-án kitört az első világháború, amely megváltoztatta az addigi viszonyokat, s a magyar férfiakat is a csatatérre szólította. Gundel Károlynak ekkor már felesége, öt gyermeke, valamint a fellendülőben lévő étterme is megvolt, a „dicsőséget hozó háború” hívószava mégis magával ragadta őt is. Az ekkor 30 éves Károly jelentkezett a Monarchia hadseregébe katonának.
Gundel Károly az egyik évtizedekkel később elmondott beszédében visszaemlékezve az alábbiakat mondta a hadba vonulás körülményeiről: „Virágot szórtak, szőnyeget terítettek a lábaink elé! S mi mentünk! Ott hagytunk szülőt, testvért, feleséget, gyermeket! Ott hagytuk az otthont, a meleg, tiszta fehér ágyat, a kényelmet, a nyugalmat s a hivatásunkat. Új hivatásunk támadt! A hazát kellett védeni: s mi védtük!” (Idézet a Tábori Jenő által szerkesztett A cs. és kir. „Frigyes főherceg” 52. gyalogezred hadialbuma… című kötetből – 366. oldal)
1914-ben a pécsi császári és királyi 52. gyalogezred tisztikarához került tartalékos hadnagyként. A mozgósítást követően Pécsre vonult be, majd a szerb frontra vezényelték őket, ahol 1914 augusztusa és októbere között eshetett át a tűzkeresztségen.
1915 januárjában Gundelt és ezredét átszállították az orosz frontra, ahol több véres ütközetben kitüntette magát. Ekkorra már, mint tartalékos főhadnagy teljesített szolgálatot. 1915. december 28-án tragikus dolog történt, elhunyt édesapja, a hetvenkét éves Gundel János. Nem tudjuk, milyen körülmények között érte a hír, de feltételezhetően lesújtotta az otthonától már közel másfél éve távol lévő férfit. Bajtársaihoz hasonlóan Gundelnek is menetelnie kellett, védőállásokban vesztegelt, támadásokban vett részt, és szükség esetén embert is ölt. Gundel Imre „Gasztronómiáról és Gundelekről” című könyvében tréfásan megjegyzi, hogy „Persze azért közben kapott szabadságot, s így gyermekeinek száma is töretlenül nőtt…” (202. oldal)
Távollétében a felesége tartotta életben a városligeti éttermet, egy a külön a háborús időszakra felvett üzletvezető és a család többi tagjának segítségével. Mind emellett Margitnak nevelnie kellett a gyerekeket, és ellátnia egyéb teendőket is. Gundel Károly a háború alatt a házassági karikagyűrűjét az Auguszta alap „Aranyat vasért” jótékonysági akciójának keretében lecserélte vasból készült gyűrűre, amit egész életében büszkén viselt.
1917-ben tartalékos századossá léptették elő. 1918 tavaszáig teljesített szolgálatot a keleti hadszíntéren, végül az orosz fegyverszünet megkötését követően Gundel ezredét az olasz hadszíntérre szállították át. A világháború vége itt érte az ezred katonáit, akiket ezután hazaszállítottak. 1918-ban történő leszereléséig Gundel Károly négy éven át küzdött a háború három hadszínterén. A csatározások alatt tanúsított érdemeiért megkapta a III. osztályú Katonai Érdemkeresztet, a Bronz-, illetve az Ezüst Signum Laudist (hadiszalagon, kardokkal), valamint a Károly Csapatkeresztet is.
A háború után Gundel Károly visszatért népes családjához és belevetette magát a munkába. A frontról való megérkezés után egy nehéz gazdasági helyzetben lévő Magyarország, élelem- és fűtőanyaghiány, infláció, illetve a vendégek lecsökkent száma várta otthon. Kénytelen volt megemelni az árakat, hogy mentse a vendéglőjét, és még hátra voltak a tanácsköztársaság nehézkes napjai, a román megszállásról nem is szólva.
Az 1920-as és 1930-as években aztán Gundelnek sikerült ismét fellendítenie a városligeti éttermét, továbbá kibérelte a Royal Szálloda, majd a Gellért Szálloda éttermeit. Időközben 12 gyermeke született. Az 1930-as évekre pedig a magyar vendéglátóipar és idegenforgalom élenjáró vezéralakjává vált, akinek sorban jelentek meg gasztronómiai témájú írásai. Emlékét és nevét mind a mai napig megőrizték a róla írott könyvek, cikkek, a városligeti Gundel Étterem, az Ecseri úti Gundel Károly Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakképző Iskola, és a számtalan nevével fémjelzett étel, verseny, pályázat, díj. A Gundel tárgyi és írott emlékeket nagy becsben őrzi a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum.
Felhasznált irodalom:
Csapó Katalin – Török Lajos: Tisztelet a Gundeleknek. Budapest, 2007.
Gundel Imre: Gasztronómiáról és Gundelekről. Budapest, 1987.
Tábori Jenő (szerk.): A cs. és kir. „Frigyes főherceg” 52. gyalogezred hadialbuma. A Pécs-Baranyai katonák szereplése az 1914-1918. évi világháborúban. Budapest-Pécs, 1935.
Virágh Ajtony: Gasztronómus a lövészárokban. (http://www.elsovilaghaboru.com/tortenete/cikk/gasztronomus_a_loveszarokban)
Mélyenszántó blog – Yanagida: Az evés dolgáról – ínségben és bőségben. Gundel Károly – a katonatiszt. (https://melyenszanto.blog.hu/2016/01/11/az_eves_dolgarol_insegben_es_bosegben)
HVG – Kult: „Papja vagyok az asztal szerény, minden életkorban, minden napszakban kínálkozó örömeinek” (https://hvg.hu/kultura/20150415_Gundel_szazados_jelenti)
