2017. április 28. | Kulich Julianna
Az MKVM-ben június 20-án Ez sör! Sernevelőktől a sörgyárig címmel időszaki kiállítás nyílik, melyen a magyarországi sörgyártás és –fogyasztás történetét járjuk körül. De, hogy addig se maradjunk sör nélkül, elárulunk pár érdekességet a hazai sörkultúra területéről. Egészség!
A Borsodi Sörgyár létesítésének gondolata 1970-ben vetődött fel, a szomszédos megyék sörellátásának biztosítására. A Miskolc melletti bőcsi sörgyár évi 1,2 millió hektoliter tervezett termeléssel a korabeli Magyarország 5. sörgyára volt.
A Hernád völgyi faluban tervezett, 88 hold alapterületű beruházással több célt kívántak elérni. A legfontosabb talán az volt, hogy helyben a helyiekkel, a helyieknek és helyi alapanyagok felhasználásával termeljen a szocialista könnyűipar legújabb büszkesége. Az üzem több mint 1000 ember (nagy részük női munkaerő) számára helyben kínált munkalehetőséget. Az előállított sört pedig nemcsak itt, hanem a miskolci, a debreceni, a nyíregyházi, a kisvárdai és a berettyóújfalui kirendeltségeken is tervezték palackozni, valamint tervek születtek arra is, hogy a jövőben Mátészalkán is létesítenek fejtőüzemet. Ezzel az egész régióban új munkalehetőségek reménye csillant fel. Ezen kívül a hevesi és borsodi termőföldeken folyó árpa és komló termesztéssel az ottani termelőszövetkezeteket is segítették.
1972-ben indult az építkezés. A tervezett júniusi átadás azonban megkésett. Az év nyarán a malátagyár és a kazánház még csak félkész állapotban volt. Az viszont már kialakult, hogy termékeiket Borsodi Kinizsi, Borsodi Világos és Borsodi Barna néven hozzák majd forgalomba, elsősorban Északkelet- Magyarországon, a már ismert és előzőleg elfogadott palackokban. Azt is tervezték, hogy gyártani fognak pilseni típusú és néhány speciális sört is, a termelés 75 százalékát palackozzák, a többi hordós áru lesz. Az első sörfőző szakember gárdát Kőbányára küldték eltanulni a sörkészítés tudományát.
Bár 1972 november 9-én megindult a sörfőzés, az üzem még csak félkész állapotban volt. Ha egyszer elkészül „az ország legmodernebb ilyen jellegű létesítménye lesz” – vélték a korabeli szakemberek. „A főzőházi automata az egyik újdonság — közölte Kékesi Ferenc. — A sörfőzés nem kézi, hanem távvezérléssel, irányítással és szabályozással történik. A másik: a zárt erjesztéses technológia. A bőcsi sörgyár évente 18 ezer tonna malátát és 1,2 millió hektoliter sört gyárt majd.” (korabeli újságcikk)
Az első sör november 30-án készült el. A gyár teljes átadásának legutoljára módosított határideje 1972. december 31-e volt. A hordófejtő üzemrész azonban ekkorra sem készült el, így hordós sört csak a következő év tavaszára ígértek a gyártók. A Bőcsi Sör- és Malátagyár termelési terve ennek ellenére optimista volt: 1973 márciusától naponta 3000 hektoliter sör eladását tervezték, amelyet a nyári csúcsforgalom idején napi 5000 hektoliterre bővítenek. A nyár folyamán megkezdődött a Pepsi Cola-palackozása is. A második félévben pedig a Mátyás sörhöz hasonló, pilzeni típusú sört is készítettek, és az év karácsonyára újdonságnak szánták a Rákóczi barna sört.
A tervek bejöttek. 1976-ra a sörfogyasztás gyors növekedése szükségessé tette a gyár további bővítését, amely révén évente 500 ezer hektoliterrel növelték a termelését. Két évvel később új üdítő italokkal is bővítették a gyártmányskálát, a Pepsi-Cola mellett megjelentek a citrom-, narancs- és grapefruit ízesítésű italok Gyöngymárkanéven. 1982-ben megjelent a diabetikus világos sör, amelyet először a Bőcsi Sörgyár készített. A nyolcvanas évek nagy újítása a malátaüzem bővítése volt. Erre azért volt szükség, mert a Komáromi Sörgyár Bőcsről szállította a szükséges malátát. Nem csak a hazai söriparral épített ki együttműködési megállapodást a borsodi üzem. Az NSZK-beli Spaten gyárral kötött megállapodás szerint 1988-ban a budavári Fortuna utcában nyílott egy Spaten sörbár, ahová a bőcsiek licenc alapján gyártották a Spaten sört.
Galéria
