2020. május 18. | Veress Kinga
150 évvel ezelőtt született Helbing Ferenc (1870–1959), a hazai szecessziós plakátművészet és reklámgrafika egyik legkiválóbb művelője. Születésének évfordulója alkalmából a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum a plakátművészet nagyjait bemutató monográfia-sorozat indításával tiszteleg a hazai reklámgrafika egyik első képviselőjének életműve előtt.
Helbing Ferenc nemcsak mint az egyik első magyar tervezőgrafikus jelentős, hanem ő volt a hazai alkalmazott grafikus képzés megszervezésének egyik központi alakja is. Mint a színes litográfia készítésének nagyra becsült szakembere az 1900-as évek elején, kézenfekvő módon vett részt előbb a litográfus-, majd a grafikusképzésben.
Több mint harminc éven át tartó oktatói karrierje 1904-ben indult. Ekkor nyomdász-litográfusokat oktatott a Senefelder Egylet tanfolyamán. Két évvel később szakoktatónak kérték fel egykori iskolájának, az Iparrajziskolának frissen elindított grafikai tanműhelyébe. 1908-tól az Iparművészeti Iskolában felállított nyomdászati tanműhelyben is tanított. Kinevezése új szakaszt jelentett Helbing pályáján. Megtartotta vezető litográfus állását a Rigler nyomdában, ám leginkább az oktatásnak szentelte energiáit.
1927-ben Helbinget választották meg az iskola vezetőjének. Ekkor, 26 év után, megvált a Rigler cégtől. A szakoktatást nagy hivatástudattal vezette veje, a szintén tervezőgrafikus Haranghy Jenő segítségével. A reformokkal szembeni nyitottságát jelzi, hogy igazgatása első évében, az 1927–1928-as tanévben színpadtechnikai osztályt is indított, a műhely az Operaházzal dolgozott együtt.
(A szöveg Földi Eszter Helbing Ferenc (1870–1959) címmel készülő kismonográfiájának szerkesztett részlete.)
