2022. augusztus 17. | Németh Nóra
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum több mint egy évtizede elkötelezett a játékkultúra értékei iránt, melyet játékkiállítások sora és 2020 óta önálló játékgyűjteménye is bizonyít. 2022 júniusában múzeumunk Somfai Miklós (1928-2015) repülőmérnök játékgyűjteményével vált teljesebbé. Az alábbiakban a közel ezer darabot számláló, sokszínű kollekció létrehozóját és gyűjteményének jellegét szeretném az olvasónak bemutatni.
Somfai Miklós 1928-ban, Budapesten látta meg a napvilágot, kispolgári család első gyermeke volt. A műszaki pálya iránti érdeklődése korán megmutatkozott, már tíz éves korában eldöntötte, hogy gépészmérnök lesz. Játékok iránti rajongásában minden bizonnyal szerepet játszott, hogy édesapja a II. világháború után egy ideig játékkészítéssel foglalkozott, miután vasboltját államosították. A gyűjteményben szerencsés módon fennmaradt néhány ebből az időből származó kézműves játék, például papírmasé hegyek, várak, barlangok és gipszfigurák.
Miklós a budai Petőfi Sándor gimnázium elvégzése után a Műszaki Egyetem hallgatója lett, ahol gépész-és repülőmérnöki diplomát szerzett. Felsőfokú tanulmányai befejezését követően repülőmérnökként kezdett dolgozni, ismerte a leghíresebb magyar repülőgép tervezőt, id. Rubik Ernőt (1910-1997) és találkozott fiával (1944-), a világhírű játéktervezővel is. Később kutatómérnökként dolgozott az 1950-ben létrehozott Járműfejlesztési Intézetnél (1970-től Autóipari Kutató Intézet), a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán pedig anyagismeretet és hegesztéselméletet tanított.
Somfai Miklós egész életében rajongott a játékok és az egyéb technikai érdekességek iránt. Különösen érdekelték a mozgatószerkezettel ellátott ún. mechanikai játékok, valamint a társasjátékok. Utóbbiak kapcsán érdemes megemlíteni, hogy Miklóst felesége mindvégig támogatta gyűjtőszenvedélyében és a játékkészítésben egyaránt. Gyakran előfordult, hogy a külföldről megszerzett játékleírások alapján férj és feleség közösen készítettek játékokat, elsősorban társasokat. Külföldi útjairól pedig mindig játékokkal tért haza.
Az említett játéktípusokon túl a gyűjteményben nagy számban találunk logikai-, konstrukciós (építő)-, ügyességi-, kísérletező- és oktató játékokat. Érdeklődési köréből adódóan a különböző járművek és jármű modellek (autók, repülőgépek, vízi járművek) sokaságát fedezhetjük fel a gyűjteményben.
Érdekes csoportot alkotnak a 20. század közepének, második felének magyar lemezjátékai (Törpeautó, Holdautó, Rakodó vonat.) Ugyancsak helyet kaptak a kollekcióban az elektronikusan működtethető játékfajták, például az 1980-1990-es évek sztárjátéka, a tetris nevű logikai és ügyességi hordozható videójáték. A játékok között felfedezhetők a fizika törvényeit demonstráló eszközök, köztük a mágnesesség elvén alapuló levitátor. A különféle szabadtéri játékok eszközeit (sárkányrepülő, medence játékok), valamint az asztali sportjátékokat (rúgós foci, minigolf) szintén megtaláljuk a gyűjtemény darabjait rejtő dobozokban. A magyar és külföldi játékok többsége a 20. század második felében készült. Lányai elmondása szerint amint édesapjuk tudomást szerzett valamilyen játék újdonságról, igyekezett azt mielőbb megszerezni. Egyik legkedvesebb „beszerző helye” a müncheni Deutsches Museum boltja volt.
A gyűjtő mérnöki végzettsége bizonyára szerepet játszott abban, hogy éppen a logikus gondolkodáson, a szabályokon és a fizika törvényszerűségein alapuló játéktípusok álltak érdeklődésének előterében. A szerkezetek, a járművek iránti vonzalma pedig egész életét végig kísérte. Miklósnak két leánygyermeke született, Viktória és Beáta. Visszaemlékezésük szerint édesapjuk nagy jelentőséget tulajdonított a játékok oktató, fejlesztő hatásának. A „játszva tanulás” módszerét nem csak családi, baráti körben, hanem a főiskolán oktatóként is alkalmazta.
Viktória lánya a következőképpen emlékszik vissza: „…mi, a gyerekei, és az unokái is valódi mesevilágban nőttünk fel, amiből nem csak mi, hanem a barátainak gyerekei is nagyon sokat profitáltak. Sok fizikai törvényt a játékokon keresztül ismertünk meg. Úgy tudott játszani és magyarázni, annyi lelkesedés volt benne, hogy a különféle jelenségek iránt felkeltette a gyerekek érdeklődését. Engem – így utólag – nagyon emlékeztetett Öveges professzorra.” (Öveges József (1895-1979) piarista szerzetes, pap, tanár, Kossuth-díjas fizikus, a természettudományok népszerűsítésének egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Legkedvesebb kísérleteim című televíziós műsorában egyszerűen elvégezhető, mégis látványos kísérleteket mutatott be, miközben élvezetesen, magával ragadó lelkesedéssel és könnyen érthetően el is magyarázta azokat.)
Lányai nagy örömmel emlékeznek vissza a családi nyaralásokra, amikor édesapjuk egész bőröndnyi játékot vitt magával: „Édesapánk volt a vállalati üdülő várva várt vendége, az összes gyerek velünk játszott. A nyári szórakozások közé tartoztak a nagy vízicsaták, amelyekre egész télen gyűjtöttük a megfelelő műanyag flakonokat vagy a Balatonon szervezett számháborúk és a homokvárvulkán építések. Olyat, hogy te ezzel nem játszhatsz, mert te lány vagy, soha nem hallottunk, viszont mindig vigyázni kellett a játékokra és értelmesen kellett velük játszani. Apukánk mondása volt: játékban nem ismerek tréfát.”
A játékgyűjtő egyik lánya, Beáta a gyógypedagógusi pályát választotta, elmondása szerint nagyon sokat profitált gyermekkori élményeiből. „Sok fejlesztő jellegű játékot ismertem és folyamatosan figyeltem az új játékokat, hiszen a legjobban úgy lehet tanulni, ha az nem tanulás, hanem játék és játékon keresztül, tapasztalati úton elsajátított tudás.”
Miklós élete utolsó évtizedeiben tervbe vette, hogy rendszerezi játékait és kiállítást szervez gyűjteménye bemutatása céljából. Meghívottként részt vett a Meleda Klub (Felnőtt Játékosok Önképzőköre, 1982-2002) és a Kiss Áron Magyar Játék Társaság (1987-) több rendezvényén. Lányai a gyűjtemény feldolgozásának nyomaira bukkantak édesapjuk hagyatékának felmérése során.
Nagy örömünkre szolgál, hogy Kelle Antal és felesége Majercsik Krisztina közvetítésével intézményünk egy igen változatos képet mutató tárgycsoporttal gazdagodhatott. A hagyatéki anyag értékes kiegészítése játékgyűjteményünknek, mely magába foglalja Karlócai Mariann (1925-2020) változatos képet mutató, 20. századi játékait, Jánoska Antal (1954-) kártyagyűjteményét és Szentiványi Tibor (1931-2009) logikai játékokból álló kollekcióját. (Szentiványi Tibort személyesen is ismerte Somfai Miklós.)
A Somfai gyűjtemény számos darabját egykor minden magyar család birtokolta, mára azonban javarészt elkallódtak, kevesen éreztek késztetést megőrzésükre. A kivételek közé tartozott Somfai Miklós. Az 1945 utáni játékkultúra még mindig nincs általános képviselve hazai magángyűjteményekben és múzeumokban, ami ugyancsak különleges értéket kölcsönöz új gyűjteményünknek. A kollekció feldolgozása és nagyközönségnek való bemutatása a következő évek tervei között szerepel.
Válogatás a Somfai gyűjteményből:
A tárgyfotókat Nagy Géza készítette.
A blogbejegyzés Somfai Miklós lányai, Somfai Viktória és Somfai Beáta visszaemlékezése alapján készült, melyért ezúton is köszönetemet fejezem ki.
