2021. március 10. | Kiss Emília
Budapesten, a VII. kerületi Kazinczy utca 55. számú házban dolgozott 1820-tól Schneider József kártyafestő mester, aki 1835 körül elkészítette a tükörképes Tell-kártya egyik első példányait. A XIX. század végére ez a kártyatípus lett a „magyar kártya”. Ausztriában „Doppeldeutsche” néven ismert.
Cikkünk apropóját az adja, hogy nemrégiben a sajtóban több alkalommal is közöltek írásokat a mai VII. kerület, Kazinczy utca 55. sz. alatti házzal-, annak megmaradásával vagy bontásával-átépítésével kapcsolatban. Ezen a helyen, az egykori Kiskorona utca 520. alatt működött Schneider József kártyafestő műhelye. Persze nem a ma még álló épületben, hanem annak elődjében.
Pályaképe
A 19. században a magyarországi kártyafestők száma egyre gyarapodott. Budán a kártyafestők száma mindvégig 2-4 között mozgott, Pesten jóval többen voltak. 1805-ben 3-an, 1815-ben 7-en, 1827-ben 10-en, 1833-ban 8-an, 1854-ben 13-an voltak.[1]
Schneider József szakmai életútjáról vajmi keveset tudunk. Budáról költözött Pestre, 1820. január 15-én nyerte el a pesti polgári címet.[2] A polgárjog megszerzésének feltétele egy adott pénzösszeg megfizetése volt, s a bejegyzésből kiderül az is, hogy ekkor már nős ember volt. Vállalkozását valószínűleg elsősorban saját családja munkaerejére – s a társadalmi élet fellendülése folytán egyre szaporodó pesti szórakozóhelyek játékkártya szükségletére alapozta. Műhelye a (Kis) Kereszt utcában – német nevén (Kleine) Kreutzgasse, ma Kazinczy utca – volt, a mai 55. szám alatt álló épület elődjében[3]. 1822-1848 között rendszeresen adnak hírt róla a pesti címjegyzékekben, a szabadságharcot követően azonban többé nem találkozunk a nevével.
A kártyák készítési idejének meghatározásában támpontot jelent számunkra, ha a korabeli térképeken és címjegyzékekben olvasható házszám változásokat hasonlítjuk össze a kártyalapokon olvasható cégjelzéssel.
1824 előtt: (Kis-) Kereszt utca 375.
1824-1835: (Kis-) Kereszt utca 485.
1835-1847: (Kis-) Kereszt utca 520.
Ma ismert kártyái közül válogattunk:
1. Mitológiai tarokk allegorikus alakokkal keverve, 37+1 lap a 42 lapos csomagból (a XXI-es tarokk lap Buda és Pest látképét ábrázolja), 1820-as évek[5] BTM Kiscelli Múzeum – a képek forrása: MKVM Jánoska-gyűjtemény
2. Mitológiai tarokk allegorikus alakokkal keverve,31 lap a 42 lapos csomagból (a XXI-es tarokk lap Buda és Pest látképét ábrázolja), 1825-30 körül, BTM Kiscelli Múzeum – a képek forrása: MKVM Jánoska-gyűjtemény
3. Tell-kártya 23 lap a 36 lapos csomagból, 1835 körül(?), magántulajdon – Zsoldos B. közlése 1980., képek forrása: MKVM Jánoska-gyűjtemény[6]
A piros hatost ma már nem használják egyetlen játékban sem, így manapság már nem találkozhatunk a Tell Vilmos-történet híres nevezetes almajelenetével sem a magyar kártya lapjain.
4. Tarokk mitológiai alakokkal 37 lap a 42 lapos csomagból, Janus Pannonius Múzeum, Pécs – a képek forrása: MKVM Jánoska-gyűjtemény
5. Tarokk mitológiai alakokkal 36 lap a 42 lapos csomagból 1830-40 körül Magyar Iparművészeti Múzeum – a képek forrása: www.imm.hu
6. Rébusz tarokk 11 lap a 42 lapos csomagból, 1845 körül Magyar Iparművészeti Múzeum – a képek forrása: www.imm.hu
7. Látképes tarokk, 1850 körül, magántulajdon – a képek forrása: MKVM Jánoska-gyűjtemény
8. Városképes tarokk 1850 körül – a képek forrása: Klaus Reisinger: Tarock album Nr 13., http://a.trionfi.eu/WWPCM/decks06/d04447/d04447.htm
Ugyanennek a kártyának egy másik csomagja megtalálható a váci Tragor Ignác Múzeumban is.
9. Irodalmi tarokk (Walter Scott: Ivanhoe c. művének alakjaival), 1845 körül, magántulajdon – a képek forrása: MKVM Jánoska-gyűjtemény
Utószó helyett
A Magyar Kereskedelmi és Vendáglátóipari Múzeum gyűjteményében csupán az alábbi egyetlen kártyalappal találkozunk Schneider József műhelyéből.
10. Tarokk mitológiai jelenetekkel, 1 lap, 1825 körül, MKVM
Schneider József munkásságának utolsó éveit követően, a Helytartótanács 1851-ben kiadott rendeletében olvashatjuk az önállósulni szándékozó céhbeli inasok számára előírt mesterremek követelményeit:
„Der Meisterrechtswerber hat mit den Stahl- oder Kupferplatten, welche er sich zum künftigen selbständigen Betrieb seiner Profession stechen lassen muss, zwanzig Spielkarten derart anzufertigen, dass daraus ganz fehlerfreie 18 Spiel, u. z. 6 Spiel Tarock, 6 Spiel Whist, und 6 Spiel deutsche Karten zusammengesetzt werden können ; die zum Malen erforderlichen 40 bis 50 Patronen hat er selbst auszuschneiden, so wie alle Arbeiten als : drucken, cachiren, malen (den Dessin am Rücken nach eigener Wahl), glätten und beschneiden selbst zu machen. Anfertigungszeit 4 Wochen.”.[7]
Elnagyolt fordításban ez annyit tesz, hogy 20 csomag elkészült kártyából 18 csomagnak teljesen hibátlan játékkártyának kellett lennie, például 6 tarokk kártya, 6 whist (francia sorozatjelű) kártya és 6 német sorozatjelű-, azaz magyar kártya.
Amint itt forrásunk Nagy Lajos is megjegyzi írásában, a fenti követelményekből az is kitűnik, hogy a 19. század közepére a fametszet, mint játékkártya-készítési technológia szinte teljesen eltűnik, helyette réz- és acélmetszet nyomódúcokat használnak.
Akár ez a technológiai váltás-, s a nyomában bekövetkező egyre növekvő gyártási mennyiségek is lehettek az okai annak, hogy 1848 után nem leljük nyomát Schneider Józsefnek a pesti lakcímjegyzékekben.[8]
Források:
Endrei Walter – Zolnay László: Társasjáték és szórakozás a régi Európában. Corvina, Budapest, 1986
Jánoska Antal: Minden, ami kártya https://www.kartya-jatek.hu
Jánoska Antal: A magyar kártya története, ikonográfiája, története Aetas 1999/1-2. p. 147-165.
Kolb Jenő: Régi Játékkártyák (Hungária Könyvek 6.) Hungária Nyomda, Budapest, 1939
Reisinger, Klaus: Der oesterreichische Spielkarten-Steuerstempel und andere Mitteilungen. Magánkiadás, Wien, 1990
Zsoldos Benő: A játékkártya és története (Gondolat Zsebkönyvek) Gondolat, Budapest, 1980 p. 114-117.
⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯
[1] Nagy Lajos: Régi pesti és budai játékkártyák. Tanulmányok Budapest múltjából 1. (1932) p. 135.
[2] Nagy Lajos: Régi pesti és budai játékkártyák. Tanulmányok Budapest múltjából 1. (1932) p. 133-140.
[3] A ma ott álló épületet 1869-ben építtette Rothauser Mór és neje. Forrás: https://archives.hungaricana.hu/hu/lear/Telekkonyv/13760/
[4] Budapest Időgép https://hungaricana.hu/hu/budapest-idogep/terkep/?query=Kazinczy%20utca 2021. február 1. 14:07
[5] Nagy Lajos: Régi pesti és budai játékkártyák. Tanulmányok Budapest múltjából 1. (1932) p. 133.
[6] Zsoldos Benő: A játékkártya és története. Gondolat, Budapest 1980. p. 116.
[7] Nagy Lajos: Régi pesti és budai játékkártyák. Tanulmányok Budapest múltjából 1. (1932) p. 136.
[8] Idősebb ember lévén már ekkor, nem valószínű az, hogy harcolt a szabadságharcban, s ott életét vesztette volna.
