2020. április 11. | Fekete Barbara, Veress Kinga
Oldalunk új sorozatában közkinccsé tesszük tavaszi tárlatunk tablószövegeit és válogatunk képanyagából. Kiállításunk a képes levelezőlapok világába kalauzol, és arra az egyszerű kérdésre keresi a választ, hogyan alakította ez az új médium levelezési szokásainkat.
A személyes hang
A képes levelezőlapok egyik közvetlen elődje az a zárt levelezőlap, amelynek szerzője biztos lehetett affelől, hogy sorait csak a címzett olvassa. A levéltitkot gondosan őrző, körültekintően megírt levél tartalmi és formai szempontból komoly előírásoknak kellett, hogy megfeleljen. Az arisztokrácia női és férfi tagjai egymás közötti levélváltását levelezőkönyvek és illemtankönyvek tanították, különös tekintettel a szerelmi levelezésre.
A 19 – 20. század fordulóján levelező elődeink szerelmi szótára még mitológiai és bibliai alakoktól volt népes, a művelt szerelmes sűrűn használta az ókori kultúra fogalmait. Az illusztráció levelezőlapokon való megjelenését és gyors térnyerését megelőzően csupán díszes levélpapírokkal és levélborítékokkal találkozhattunk. Az első nyílt levelezőlapokat művészi hajlamú feladók saját rajzaikkal díszitették.
Az 1900-as évek elejétől a levelezés előírásai fellazultak. Ez annak köszönhető, hogy a kis- és középpolgárság körében – ahol a illemszabályok jóval megengedőbbek – mindennapi szokássá vált a levélírás.
A levelezési kedv
A postai levelek folyamatosan egyszerűsödtek. A századfordulóra egyharmaduk már csak rövid közléseket tartalmazott. Többek között névnapi, születésnapi vagy esküvői jókívánságokat. Hosszuk nem igényelt levélpapírt és borítékot, tartalmuk is nyilvános volt.
A nagyszámú rövid üzenet megjelenése a közép- és kispolgári réteg írásban kiműveltebb tagjainak köszönhető, akik szívesen ragadtak tollat, hogy pár soros üzeneteiket barátaiknak, szerelmüknek, családtagjaiknak papírra vessék. Így az egyszerűbb szöveges tartalomhoz idomulva megjelentek az olcsó, nyílt levelezőlapok.
Az 1900-as évek elején a címoldal ketté választásával megnövekedett a lapokon az írásfelület. Ennek valamint a képi ábrázolás lassú térhódításának köszönhetően megszületett a mai értelemben vett képes levelezőlap.
Az első képek csakúgy, mint a korábbi levélszövegek, emelkedett témákat ábrázoltak: történelmi jeleneteket, épületrészleteket, portrékat, kortárs és klasszikus alkotásokat. A századforduló első évtizedeiben a hivatalnoki és kispolgári réteg körében a tájlapok, városképek és üdvözlőlapok mellett a tájképek és zsánerképek voltak a legnépszerűbbek.
(„Üzenetek, élet, levelek, lapok…” MKVM, Krúdy-udvar, 2020. márciusától. Koncepció és rendezés: Veress Kinga, Fekete Barbara. Tablószövegek: Fekete Barbara.)
