Téli játékok és szilveszteri mulatságok a 19-20. század fordulóján

2022. december 28. | Oravec Éva

A korábbi hagyományokhoz hasonlóan a 20. század első évtizedeiben is a nyüzsgő társasági élet jelentős eseményei voltak a bálok, melyek legfontosabb időszaka a farsangi időszak volt. A nyár közeledtével majálisokat, majd juniálisokat, juliálisokat szerveztek a szabadba. Ősszel a szüreti mulatságok ideje volt. Az idő hűvösebbre fordultával sorra rendezték a családi estélyeket, felolvasásokat, hangversenyeket, műkedvelői előadásokat. A hideg téli napok közeledtével a házibálok és estélyek váltak a társasági élet középpontjaivá.

Szilveszteri jóslás

Télen a családoknál rendezett kedélyes összejöveteleken kisebb játékokat játszottak.

A család a karácsonyt szűk körben ünnepelte, azonban az év utolsó estéjét baráti körben töltötték. Ha vendégeket fogadtak, akkor szórakoztatásukra asztal körül játszható apróbb játékokkal készültek a háziak, de kedves perceket szerezhettek a kisebb előadások, élőképek is. Szilveszter éjjelhez különféle jósló játékok társultak. Az ólomöntés régi hagyománya mellett különféle módon lehet firtatni a sorsot. A háztartásvezetés minden nélkülözhetetlen tudnivalóját összegyűjtő kiadvány, A magyar család aranykönyve 1910-ben megjelent kötetében olvasható néhány jóslás, melyek közül érdekes néhányat felidézni.

Három kérdés: „Mielőtt éjfélt ütne, három kívánságot irunk, három külön papirosra és bedobjuk mindnyájan egy közös kalapba. Miután éjfélt elütötte, kimarkolunk három-három kívánságot a közösből, aztán az egész társaság érdeklődése mellett felolvassa ki-ki, hogy az új esztendő első perce milyen három kívánságát vette kezébe? Aki ezt komolyan veszi: a három kívánságát titokban írja le, titokban teszi a párnája alá s reggel csak egyet húz elő dobogó szívvel. Amit akkor olvas – mondják a dadák – okvetlenül beteljesedik.”

A három csésze: „Éjfélkor három csészét teszünk az asztalra. Az egyik tele van vízzel, a másik tele van cukorral, a harmadikban csak egy karikagyűrű van. Bekötött szemmel járulunk eléje és vakon választjuk a csészéket. Ha vizet kapunk: sírni fogunk az új évben; ha cukrot: jó dolgunk lesz; ha gyűrűt: bizony menthetetlenül összeházasodunk valakivel.”

Sorshúzás: „Fiatal lány lévén a családban, csinos kis kosarat készít és virágokkal, szalagokkal feldíszíti. A kosárban apró fenyőgallyak vannak s mindegyiknek a szárára hártyapapír van tekerve. A hártyapapiroson valami tréfás és kedves jóslat. »Mit hoz az új esztendő?« – kérdik az érdeklődők, belenyúlnak a kosárba, kivesznek egy fenyőágat és megkapják az igéretet abban a tréfás jóslatban, mely a papíron van.”

Szilveszteri mulatságok

A házi mulatságok mellett a vendéglátóhelyek és különféle egyesületek, körök szilveszteri bálokat hirdettek. 1887-ben a következőt írja a Fővárosi Lapok: Szilveszter-estély lesz több egyletben s társaskörben is. Hagyományos vigsággal, bohóskodással készülnek búcsúzni az óévtől s köszönteni az újat.” (Fővárosi Lapok, 1887.12.24.) A nemzeti társaskör például az Andrássy úti helyiségeiben rendezte meg az estélyt, melyre a rendezőség változatos programot ígért: humoros felolvasást, hangversenyt, tréfás zeneművészeti produkciót, többféle humoros előadást, ezenkívül tombolát értékes nyereményekkel, nemzetközi világposta forgalmat különböző díjakkal, „exotikus művészetek” bemutatását, versenyeket és végezetül táncvigalmat. A magánhivatalnokok köre szintén saját helyiségeibe hívta tagjait szilveszteri mulatságra, hasonlóan sokféle tréfát ígérő programmal.

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményében található egy számolócédula, mely egyúttal meghívó a Fővárosi Vigadóban 1911. december 31-én, este 9 órakor kezdődő Szilveszteri búcsúra. A program még 25 év távlatából is az előzőekben ismertetettekkel nagyon hasonló volt: különféle hangversenyek, női szépségverseny három értékes díjjal, újévi vásár, konfetti és virágcsata, és reggelig tartó táncmulatság. Különleges programnak ígérkezett az éjjel 12 órakor kezdődő nagy Kabaret előadás Keleti Juliska, a főv. Orfeum művésznője és több fővárosi művész fellépésével. A belépőjegy 1 korona 50 fillér, azonban a meghívó felmutatása kedvezményes belépést biztosított.

A vendéglátóhelyek által szervezett év végi mulatságok később is népszerűek voltak.

Játék a Városligeti korcsolyapályán

A 19. század végén a téli idényben a társasélet viszonylag új helyszínének számított a városligeti korcsolyapálya. Kifejezetten felnőtteknek készült, táncra és játékokra adott lehetőséget. Nem volt azonban mindig divatos korcsolyázni járni. A kocsolyapálya népszerűségének megalapozásához egy anekdota is fűződik. „A pálya megnyílt, de nem volt számottevő közönsége, mert az ún. jó házból való úrilányokat nem engedték el. Ekkor Kresz Géza (1846-1901), orvos, író, a Budapesti Mentőegyesület megalapítója, s nem mellékesen a korcsolyázás nagy barátja, felkereste József főherceget, s megkérte, engedje el leányait, Izabellát és Augusztát korcsolyázni. A főherceg rábólintott, és a lányos mamák megparancsolták gyermekeiknek, hogy a Városligetben korcsolyázzanak az ifjú főhercegkisasszonyokkal. Ugyanez az anekdota Eötvös József leányaival kapcsolatban is kereng, amely szerint ők vitték a többieket „jégre”.”  (F. Dózsa, 308.)

A fővárosival egy időben országszerte megalakultak a korcsolyaegyletek, melyek korcsolyázási lehetőséget biztosítottak, a jég minőségét ellenőrizték, melegedőt tartottak fenn, időnként térzenét szerveztek a pálya mellé. „A budapesti korcsolyázó-egyesület városligeti jégpályáján hetek óta csak úgy hemzseg a sok sürgő-forgó korcsolyázó. Férfiak, nők egyaránt vidáman mulatoznak a jégen, az élvezettől kipirulva.” (Vasárnapi Ujság, 1896.01.19.) A jégpálya kedvelt találkozóhelye volt a fiatalságnak, ahová a mamák is szívesen kísérték leányaikat, hiszen a véletlen találkozások új ismeretségeket jelentettek, melyek akár házassághoz is segíthették leányaikat.

A városligeti korcsolyapályán a Párizsban divatos játékokat főképp Porzsolt Gyula, ismert sportsman honosította meg. Az úgynevezett csillag-játékot már Budapesten is játsszák. A korcsolyázók négy hosszú sora keresztezi egymást, a forgó középben erős kezekre van szükség. Minden sorban a férfiak és nők egymással szemben állnak, és ívezve haladnak előre illetve hátra.

Az ostorka játék szintén népszerű volt a jégen, amikor „húsz-harmincz pár, vegyesen nők és férfiak, összefogódzkodnak és rohammal iramodnak előre. Roham közben az ostor elején álló férfi a vonal belső felén hirtelen visszarántja az egész vonalat, miáltal az ostor végén álló legjobb korcsolyázó a nagy rándulás következtében féllábon ívezve repül, az egész vonal pedig a középpont felé kanyarodik be. Sokszor megtörténik, hogy ha gyengébb nőkezek tartják az ostort, a láncz a nagy sebesség miatt elszakad, néha sokan el is buknak, de ezen esések nem veszélyesek, mert az ostorból kivetődő alak esés közben tovább siklik a jégen, és így nem igen üti meg magát.” (Vasárnapi Ujság, 1986.01.19.)

A játékok mellett természetesen a tánc is általános volt a jégen. A keringőt mint divatos táncot a jégen ugyanúgy kedvelték, mint a bálteremben. A farsangi időszakban a korcsolyaegyletek is megrendezték saját báljaikat, melyek bevétele vagy saját alapjukat gyarapította, vagy felajánlották jótékony célra.

 

 

Felhasznált irodalom- és forrásjegyzék:

Dózsa Katalin: A társasági élet szerepe a XIX. században Budapest világvárossá válásában. In: Szvoboda Dománszky Gabriella (szerk.): Tanulmányok Budapest múltjából. 28. Urbanizáció a dualizmus korában. Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 1999. 303-318. p.

Bexheft Ármin [et.al.]: A magyar család aranykönyve II. kötet. Athenaeum, Budapest. 1910.

Fővárosi Lapok, 1887.12.24. 24. évf. 353. sz. 2605.

Pesti Hírlap, 1887.12.24. 9. évf. 353. sz. 5.

Alakok a jégről. Vasárnapi Ujság 1896.01.19. 43. évf. 3. sz. 37-38., Erdélyi Mór fotói: 36-38.

Meghívó – „Fővárosi Vigadó” Szilveszteri búcsú, számolócédula. MKVM_KD_1980.66.1.