2020. december 1. | Fekete Barbara – Veress Kinga
Képzeletbeli időutazásra invitál a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum új időszaki kiállítása, mely képes levelezőlapok segítségével kalauzolja el a látogatót az 1900–1920-as évekbeli Európa népszerű turisztikai helyszíneire.
A kiállítás a képeslapok magán- és közösségi emlékezetben betöltött szerepét járja körül, részben arra a kérdésre keresve a választ, hogyan válnak e képhordozók a családi emlékezet átörökítésének eszközeivé. A tárlat a levelezőlapok mentén is formálódó kulturális emlékezet alakulását is vizsgálja: miként válnak a személyes múlt darabjai az irodalmárokat, történészeket, művészettörténészeket, szociológusokat, antropológusokat, restaurátorokat egyaránt érdeklő kortörténeti dokumentummá. A kiállítás képi anyagát városképes emléktárgyak – porcelán- és üvegpoharak, vázák – egészítik ki.
A fotóalapú lapok időbeli egymásutánja láthatóvá teszi a városképi változásokat: a parktelepítéseket és szállodaépítkezéseket, a szoborállításokat, vagy akár az első villamos megjelenését. Feltárulnak a korabeli divat jellemzői a fürdők, szállodák, pavilonok épületei között sétálgató, vagy festői tájakon csónakázó, hegyet járó hölgyeket és urakat megörökítő fotográfiáknak köszönhetően. Megtapasztalható, hogy nemcsak az adott kornak van sajátos stílusa, hanem a kor hétköznapjait lencsevégre kapó fényképészeknek is. Így például Ifj. Divald Károlynak, a neves Tátra-fotós azonos nevű fiának, kinek 1903-ban alapított budapesti fénynyomdája számos szép fővárosi látképet őrzött meg számunkra. Divald és Monostory néven ismert kiadója pedig a tízes évek legtöbb tátrai képeslapot megjelentető hazai kiadójának mondhatta magát.
A képes levelezőlapok népszerű témájául szolgáló tátrai tájak – a vadregényes fenyvesek, a meredek sziklaormok, a kanyonban kanyargó folyók és zubogó patakok – fotói az emberi elvágyódás szimbólumai, ezáltal a romantikus festészet gondolatiságát örökítik tovább: hatást gyakorolnak a szemlélő érzelmeire, érzéseket jelenítenek meg, segítik természeti élmény átélhetőségét.
Az érett reneszánsz korától a közösségi emlékek legfontosabb megőrzői és népszerűsítői a grafikai reprodukciók voltak, a fényképezés térhódításával a fotó vált a múlt megörökítésének legfontosabb hordozójává és eszközévé. A fotográfiákon rögzített emlékek a képeslapok révén válhattak közkinccsé. A képes levelezőlap népszerűségének és gyors elterjedésének hátterében az utazás feltételeinek korszerűsödése, társadalmi bázisának kiszélesedése, valamint a postai szolgáltatások reformja állt.
A képeslap nem csupán az utazók és az otthon maradottak személyes kommunikációjának eszköze, hanem albumokba rendezett képgyűjtemények része is. A képes levelezőlapok gyűjtése már akkor kezdetét veszi, amikor az még újdonság volt.
A magyar képeslapkiadás a millennium évében kezdődött. Az ezredéves kiállításon a szervezők és a posta szakemberei még el kellett, hogy magyarázzák a nagyközönség számára, mi is az a képes levelezőlap, így azokat, megjelenésük évében leginkább külföldiek vásárolták. A gyűjtés gondolata ekkor még fel sem merült. Egy évvel később azonban a posta már több százezer lapot kézbesít, és akadtak, akik a lapokat már gyűjtés céljából vásárolták.
A gyűjtők számára vonzóvá a levelezőlapot leginkább az tette, hogy könnyen hozzáférhető és olcsó volt, nem foglalt sok helyet, témagazdagsága pedig lehetővé tette a kedvelt, szórakoztató tárgykör gyűjtését. A lapok a világ megismerésének lehetséges eszközei is voltak, mivel a képes levelezőlap közel hozta a világ olykor elérhetetlennek tűnő helyszíneit is.
A képeslap aranykorának tartott időszakban, 1900–1925 között, szinte valamennyi polgári otthonban megtalálhatóak a képeslap-albumok, melyek a családi fotóalbumok társaságában a szalonban kaptak helyet, és a vendégnek illett azokat átlapozni. A képekre gyűjtőik úgy tekintenek, mint családi képekre, mintha azok saját emlékeiket, élményeiket, tapasztalataikat dokumentálnák. A képeslap az emlékezés eszköze és helye, amely emléktárggyá a gyűjtés során válik, magán- és közgyűjtemények archív anyagaként a kulturális emlékezetet is fenntartva és őrizve.
