2022. december 1. | Veress Kinga
„ÉS hogy magamról is valamit meséljek
Apukája vagyok két apró legénynek
Értük teszem sokszor az éjjelt nappallá
Így lesz a kicsi hal a végén nagy hallá
Hogy jó-e avagy rossz, amit én csinálok
Rajtatok a sor, hogy megkritizáljátok.”
„A mester, aki nemcsak megélte, megszenvedte, de meg is alkotta
Maga sajátos 20. századát!”
(Gönczi Gebhardt Tibor)
Százhúsz éve született Gönczi Gebhardt Tibor (1902–1994) grafikusművész. Életműve fontos fejezete a 20. századi magyar reklámgrafikának. Nehéz röviden összefoglalni egy közel 70 éven át tartó munkásságot, különösen akkor, ha az a tervezőgrafika szinte minden létező műfaját érinti.
Karrierje töretlenül ívelt felfelé. Közérthető, humort sem nélkülöző rajzainak, jól megválasztott színeinek köszönhetően sokakat elértek reklámgrafikái. Kitűnő rajztudásának, megbízhatóságának eredménye volt, hogy már igen fiatalon, és igen rövid idő alatt a keresett grafikusok között tartották számon. A húszas években már ismert rajzoló, 1930-tól a jónevű és a legkorszerűbb „coloroffset” nyomdagépekkel felszerelt Klösz György és Fia Grafikai Műintézet művészeti vezetője. A negyvenes években jelentős bélyegsorozatok tervezésére kap megbízást. Nem sokkal ezután nemzetközi elismertséget is szerez. A Gebrauchsgraphik reklámgrafikai szakfolyóiratban gazdag képanyaggal illusztrált cikk méltatja művészetét. 1952-ben munkásságát Munkácsy Mihály-díjjal ismerik el. A Kádár-korszakban is folyamatosan alkot, a támogatott művészek közé tartozik. 1994-ben, 92. évét betöltve hunyt el, ránk hagyva egy hosszú és eredményekben gazdag alkotói élet műveit. Hagyatékának jelentős része fiának, Gönczi Bélának köszönhetően, Kiss Imre korábbi múzeumigazgató és jómagam közbenjárására, az NKA támogatásával az MKVM gyűjteményébe került.
GEBHARDTBÓL GÖNCZI
Talán sokaknak meglepetést okoz, hogy a Gebhardt és a Gönczi név egyazon művészt takar. A név körüli zavar miatt itt érdemes megjegyezni, hogy a művész 1941-ben a Gebhardt vezetéknév mellé felvette a Gönczi előnevet. Tette mindezt megbízójának, a posta vezérigazgatóságának ajánlatára a korra jellemző zűrös politikai helyzet miatt. „Jobb a németesen csengő nevet magyarosra cserélni, ha a magyar történelem nagyjairól tervez bélyegsorozatot.” 1942-től művein két vezetéknevet használ, még őrizve az atyai örökséget. 1945 után már csak Göncziként szignálja munkáit.
AZ ELSŐ CERUZAVONÁSOK
Gebhardt Tibor a századforduló után két évvel, 1902-ben, a „boldog békeidőkben” látta meg a napvilágot. Kora gyermekkora az anyagiakat tekintve nem volt felhőtlen, egy bérház folyosójának utolsó szoba-konyhás lakásában nevelkedett testvérével.
Felmenői között voltak kézműves mesterek, talán ezt az alkotói késztetést hordozta magában a félszemére tompán látó, balkezes fiú. A rajzoláshoz szükséges papírhoz könnyen hozzájutott, hiszen édesapja az egyik legjobb papírkereskedésben, Szénásy Béla papírüzletében dolgozott. Abban az üzletben, ahol a legenda szerint a kislány Lukáts Kató – a későbbi csomagolástervező művész és meseillusztrátor (Gőgös Gúnár Gedeon, Mesebolt stb.) – árulta képeslapokra kerülő rajzocskáit.
MIT TANULT A GRAFIKUSTANONC?
Az ifjú Gebhardt Tibor a szakma alapvető fortélyait az Iparművészeti Iskolában – a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem elődintézményében – sajátította el. A Nagy Háború idején, 1917-ben – tehát 15 évesen – kezdte meg tanulmányait az intézményben, mely a világégés közepette is folytathatta oktatási tevékenységét. Tíz évvel később, 1927-ben már jól kereső grafikus.
Huszonöt évesen már megteremtette az alapokat az önálló élethez. Hosszúnak mondható jegyesség (két év) után megnősül.
Kellessy Bözsike és a családalapítás igencsak inspirálta alkotói tevékenységét. Két fiúgyermekről kellett gondoskodnia, meg akarta teremteni a tisztes polgári életet. Szükség volt a szakmai felkészültségére és a szorgalmára.
Gebhardt az Iparművészeti Iskola grafikai szakosztályának hároméves tanfolyamán képezte magát, majd ezt elvégezve tovább folytatta tanulmányait az intézményben. Biztos alapokat kapott a tervezőgrafikusi szakma alma materében. Az itt oktatott tantárgyakról és az oktatás színvonaláról a művész hagyatéki anyagában fennmaradt – a tárlaton is bemutatott – jegyzet- és vázlatfüzetekből, az évközi és évvégi bizonyítványokból, oklevelekből is informálódhatunk.
Az iskola tudatos koncepciója volt, hogy mesterségbeli és művészeti képzést egyaránt kapjanak a diákok. Az ember- és állatábrázolástól, a szabadkézi perspektíván, az építészeti szabadrajzon, a betűvetésen és az ékítményes rajzon át a kosztümtörténetig, a művészettörténetig és a magyar népművészetig, valamint a társadalmi- és gazdasági, illetve kereskedelmi ismeretekig igyekeztek a művész-tanárok felkészíteni a tanulókat a nagybetűs Életre.
A tervezőgrafikai szakosztályt 1910-ben Czakó Elemér igazgató vezetése alatt szervezték meg. Az oktatási koncepció kialakításában jelentős szerepe volt Helbing Ferenc nyomdászból lett grafikusnak (ő később az iskola igazgatója is lett), akit az igazgató ekkor kért fel a litográfia oktatására.
(Helbing Ferenc monográfiáját az MKVM adta ki 2020-ban. Szerző: Földi Eszter művészettörténész. Szerkesztők: Bakos Katalin művészettörténész, Veress Kinga művészettörténész)
Néhány évvel később Gebhardt grafikai szaktanára is Helbing Ferenc, a litográfia hazai nagymestere volt. Az ő kézírása szerepel a művész iskolai dokumentumain is. Haranghy Jenő festőművész tanította számára a betűvetést és az anatómiát. Az oktatás magas színvonalát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tett porondjára kilépő grafikus minden iskolában szerzett tudását a későbbiekben sokszorosan kamatoztatta.
Az anatómia alapos ismeretének köszönhetően az ember- és állatábrázolás nem okozott számára gondot.
Az Állatkertben tett megfigyelései, a rajzi tanulmányok a későbbiekben nagy segítségére voltak a reklámgrafikában is. Egy sor állatábrázolásos nyomdai nyomatot ismerünk tőle. Képes lexikonokba is készített állat- és növénygrafikákat. Sőt, még a gombák meghatározásában is segítettek rajzai.
A betűvetés a kézzel tervezett tipográfiai alapja volt. A művész később a reklámgrafikáin a betűket is maga írta meg – rengeteg betűt írt és festett ki.
A kosztümtörténetet olyan alapossággal sajátította el, hogy a munkája során emlékezetből rajzolta meg az öltözékeket. Számos kosztümös, történelmi jelenetes kompozíciót rajzolt-festett meg lapok illusztrációiként vagy reklám célú gyűjtőalbumokba szánt képekként (például a Szent István csokoládégyár számára), esetleg képregényként.
Volt ugyan könyvtára, de nagyon ritkán használt segédanyagot. Kivételt képeztek ez alól a háborús és a mezőgazdasági gépek ábrázolásai. Ezek megrajzolásához kezdetben szüksége volt fényképanyagra. Mivel Gönczi Gebhardt a pályája során temérdek mezőgazdasági témájú megbízást kapott, a későbbiekben az ilyen jellegű gépeket is fejből rajzolta meg. Fényképet ezeken túl – és ez igaz 1945 után alkotott műveire is – igen ritkán használt, annak ellenére, hogy az évtizedek teltével egyre inkább teret hódított a fotóhasználat a plakátművészetben. Ő rajzolni szeretett, ahhoz érett a leginkább.
Az ékítményes rajz elsajátítása leginkább az ét- és menülapok, valamint a különféle aprónyomtatványok (például árucímkék) díszítésénél bizonyult hasznosnak.
Külön témát jelentettek a magyaros díszítmények és a népművészet, melyek az 1930-as évektől – a gazdasági mellett politikai és ideológiai okokból is – egyre nagyobb jelentőségűvé váltak a nyomtatványokon.
EGY KIS RAJZOLÁSTECHNIKA
Az Iparművészeti Iskola grafikai szakosztályán kötelező technika volt a litográfia (kőnyomás), a mesterséget Helbing Ferenc szárnyai alatt tanulhatták meg a diákok. A kőről való nyomtatás előkészítése a gyakorlatban általában úgy zajlott, hogy a művész megrajzolta a tervet, de a kőrajzoló mester volt az, aki különféle segédeszközökkel felrajzolta a kapott tervet a kőre. Ezért az eredeti terv és a kivitelezett plakát között lehettek eltérések, a kőrajzoló ügyességétől függően. Persze olyan is volt, hogy a grafikus – ahogy Helbing is – maga rajzolt a kőre. Gebhardt Tibor litografált munkái festői hatású grafikák, és részben mestere, Haranghy Jenő hatását mutatják. A festőiség a nyomdai eljárásnak is volt köszönhető.
A rajzos plakátok előállítása eleinte csak kézi litográfiával történt. Később a finomabb tónusú rajz vagy nagy példányszám esetén a kőnyomás helyett ofszetnyomással készítették a plakátokat. Az 1920-as években még készültek litográfiák, de a harmincas évekre kiszorította a technikát az ofszet. Erre szakosodott a Klösz-nyomda, 1930-tól Gebhardt Tibor munkahelye is. (Ma a nyomdákban az ofszet mellett jellemzően digitális nyomtatással történik a nyomdai nyomatok előállítása.)
Litográfiáinak vázlatait és terveit temperával készítette az ifjú Gebhardt. Később is szinte kivétel nélkül minden grafikáján temperát használt. A könyvillusztrációinál is. A tempera sima, egyenletes fedése tiszta, foltmentes felületeket eredményez. Ez valószínűleg nyomdatechnikai szempontból is fontos lehetett, mivel könnyebb volt retusálni. Pályája során Gönczi Gebhardt a festék felviteléhez különféle méretű ecseteket, például a vékony tűecsetet, illetve rajztollat, tuskihúzót és feltehetően csőtollat is használt. Esetenként festékszórót. Eszközei között szerepelt a vonalzó és a körző. Utóbbi kettőt a tipográfiánál és a kompozíció felvázolásánál használta. A festéket több rétegben hordta fel a papírra.
Igen megtévesztő egy-egy grafikája, mert némelyik tusfestménynek, fa-, illetve rézmetszetnek tűnik.
A sokszorosítási technikákat – így a fametszet vagy a rézkarc készítését is – az iskolában sajátította el, de ritkán élt ezekkel a technikákkal. Leginkább saját üdvözlőlapok készítésénél. Tollrajzot is alkotott, de nem ez volt rá a jellemző.
Bámulatos, hogy milyen változatos hatásokat tudott elérni temperával! Az art deco szellemében több légies hatású kompozíciót is festett temperafestékkel. A Szűcs és Márkus selyemkülönlegességek áruházának divatértesítőjén például szinte tapinthatóvá válik az anyag finomsága. (A címlap kecses női alakját pedig keleties tájat idéző háttér elé állította, hogy ezzel is érzékeltesse a selyem útját az elegáns üzletig.)
A történelmi jelenetektől az újságokban megjelent reklámgrafikákig egy sor metszet-hatású temperarajzot is készített. Apró vonalkákkal építette fel ezeket a kompozícióit. Olykor a ceruzarajzot kombinálta a temperával. Grafikáin a „vonalkás technikával” is képes volt finom hangulatot teremteni.
Máskor ecsettel felvitt apró festékpöttyök sűrítésével ért el plasztikus hatást a temperavázlatain. Utóbbi esetben a grafikái festékszórásosnak tűnnek. Festékszórásos technikával is igen szép árnyalatokat tudott elérni.
Ez igen kényes munka, mert a szóráshoz megfelelő hígítású festék kell. A rajzasztala alatt volt egy nagy, kékre festett tartály. Abból pumpálva, egy gumicső végére helyezett spricc-pisztollyal történt a festékszórás. Körbevágott sablon segítségével végezte a műveletet. A sablon kivágását követően finoman megszórta a formát. A spricc-pisztoly tetején lévő kicsi nyílásba töltött egy kevés festéket, aminek olyan hígságúnak kellett lennie, hogy a levegő hatására ki tudja fújni. Gönczi a második világháború után e technikával már teljesen fölhagyott. Inkább maradt a kézi rajznál és a festésnél.
Gönczi Gebhardt Tibor számára a rajztudás elengedhetetlen munkaeszköz volt pályája során. Felmerül a kérdés, hogy vajon kell-e ma – a digitális tervezés korában – egy reklámgrafikusnak tudnia jól rajzolni?
A felsőoktatási képzéseken belül a hallgatók tervezőgrafikai szaktárgyai között szerepelnek a klasszikus technikák, az illusztráció, vagy a sokszorosító grafikai technikák ismerete. A 21. században olyan tárgyak irányába tolódott el a hangsúly mint a prezentációs technikák, a 3D tervezés, a webdesign, a videó- és animációs technikák, a digitális fotográfia. A plakáttervezés, a betűtervezés és tipográfia, a kiadványtervezés, a logó- és arculattervezés, a csomagolástervezés is elsősorban számítógépen történik. Jelentősen kiszélesült a grafikai paletta, és megváltozott a grafikusi tudásanyag. A rajztudásról megkérdeztem a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának Design és Médiaművészeti Intézet igazgatóját, Ráthonyi Kinga vizuális művészt.
„Jól kell rajzolnia egy grafikusnak a digitális tervezések korában is. Attól még, hogy ő egy Wacom táblán [digitális rajztábla] rajzol, nem pedig egy rajzlapon ceruzával, ugyanazokat a dolgokat kell megrajzolnia. A 3D-s ábrázolás, a 3D-s számítógépes ábrázolás és a prezentáció tantárgyakon belül azt sajátítják el a diákok, hogy hogyan tudják számítógépes 3D technikával ábrázolni a terveiket, illetve, hogy hogyan tudják a digitális portfóliójukat összeállítani a fotózástól kezdve a fotoshophos utómunkálatokon keresztül a különféle tipográfiai megoldásokig.” A tervezés alapja ma is a kézi rajz.
Ha érdekel, hogy milyen volt az élet a húszas-harmincas években, és hogyan boldogult Gebhardt Tibor a dipomájával, akkor kattints IDE!
Ha kíváncsi vagy, hogy a mindennapokban miért hasznos a rajzolás, akkor kattints IDE!
Itt pedig megnézhetsz egy videót a litográfia készítéséről:
